Most épp agyalok a munkahelyemen... Nem érzem, hogy ne tudná bárki átvenni a helyem.
Mi is legyen? Most jó? Mi hiányzik a múltból, mit is akarok a jövőben. Tudjátok, csak a szokásos... :)
Furcsa volt Robit és Szabit előttem újra látni egy asztalnál, miután annyi helyen voltunk együtt és külön is. Eszembe jutott, hogy lassan egy éve húztunk el Londonból Thaiföldre, mégis kb 1 hónapnyinak tűnik ez a periódus. És az egy dolog, hogy a két évvel ezelőtti Magyarországról való távozás és a skóciai majd angliai munkák hatalmas változást hoztak az életembe, de tavaly októbertől kezdve mégis úgy érzem, hogy lógok a levegőben, azóta végképp másvalaki vagyok, mint előtte. Mintha azóta minden csak átmeneti lenne és a világ szívni akarna vissza, hogy többet láttasson magából. A nagy utazásokkal kinyílt valami, ami addig sosem volt és ezt az űrt tömködöm, de teljesen befedni nem tudom. Folytonos késztetést érzek arra, hogy menjek valahova, a világ pici, mindenhol kell élni, dolgozni. Kipróbálni. Magunkat. Hisz minél tovább vagyunk egy helyen, annál inkább belenyugszunk. Tehát menni kell? Vagy van jobb javaslat?
Természetesen azt most élvezem, hogy van irodai munkám, olyan lakás, melyet azzal osztok meg, akivel akarok és nem azzal akivel kell. Emellett viszont legalább félévente egy hónapra el kellene ugrani valamerre a földgolyón. Csak hogy is csináljuk ezt magyarországi fizetésből, mely irodai munkánál sem lépi túl a kint pincérként keresett összeget. Nagy talány, a megoldónak adok egy Túró Rudit!
Lehet, hogy diák életmód kellene: pár hónapra ki dolgozni, aztán utazni, kicsit haza jönni, majd újra munka külhonban. Mivel úgy látom ez (sem) a jövőalapozás korszaka, hiszen érvényesülésre lehetőséget adó, építő jellegű munkát nehéz ma művelni, tán akkor a legrövidebb idő alatt bármilyen munkával legtöbb pénzt adó munkát kellene választani, aztán a nagy utazásokkal a rosszat úgyis elfelejtjük. Legalábbis én áldo(tta)m utólag Londont, hogy kéthavi félretett pénzből bejárhattam a fél világot.
Tudom, mikor kint voltam az volt a gond. Igazából nekem alkalmasint csupán a folytonos változás hiányzik, melyet a környezet variálása elősegít. Kint a fix dolgok hiányoztak, melyek itthon adottak - elvileg. Valójában már itthon sem túl biztos semmi, ahogy régebben, nincs egy kicsi biztonságérzetem se a jövő szempontjából. Akkor meg nem mindegy hol? Ez kint sem volt, de a pénz több volt. Na gondolkozzatok! Aztán hamarosan meglátjuk mit hoz a jövő. Új távozást vagy biztató maradást.
Adjatok munkát, lakást és egy kis pénzt a világban bárhol és megyek! Max nem egyedül! :)
