Zenedoboz :P


Lájkolj minket! :)

Monday, 27 September 2010

Huszáros hangulat


A Gay Hussar-ban nagyon sok élmény ér, legyen az jó vagy kevésbé kellemes.

Minden nap, mikor a munka szar része van: a reggeli előkészület, takarítás, stb; mondogatom magamnak, hogy már nem sokáig kell bírni. Napközben annyira nem vészes.
Este az utóbbi időben rengetegen vannak, hiába a fergeteges ár, mégiscsak menő itt megjelenni. Az idő ekkor viszont gyorsan telik, eszem egy-két falatot a meghagyott ételekből, dolgozom, kimegyek bagózni... Azért nem kell azt hinni, hogy nem dolgozom, naponta 9-11 óra igen fárasztó állandóan talpon. Szilvi közelsége egész nap persze kárpótol a "szenvedésért" és alapból egy állandó kellemes, néhol csipkelődő, néhol röhögcsélős hangulatot varázsol a sok PUPU-val.

Mivel a Soho-ban vagyunk, egész egyedi egy ilyen hely, ahol késő este nem csak arról szól minden, hogy a rengeteg meleg dohányzik részegen az "egység" előtt (ahogy itt mindenütt), hanem túlnyomó részt jó étel és finom bor után az emberek tovább mennek vagy haza lepihenni.

Természetesen itt is akadt hamar hódolóm (kb a második héten), akinek kedvenc étele a borjúpörkölt, szép, vékony, 30 körüli. Eddig még rendben lenne. De borostás, izmos és kicsit magasabb tőlem, mi több, nem olyan a nemiszerve, melyet én preferálok. Azért jópofa, hogy fel próbált szedni. Az asztalon hagyott egy cetlit és Szilvinek külön szólt, hogy a "male waiter"-nek van valami az asztalon... Érdemes elolvasni!

A gyengébbek kedvéért:

To the handsome
charming male
waiter - you
are gourgeus.

From:
veal goulash
by the window
(telefonszám)
Drinks?

Wednesday, 22 September 2010

Otthagyni Londont

Nem volt egyszerű otthagyni Londont! Sokat tanultam és tapasztaltam az ott töltött 10 hónap alatt. Sajnos nem volt annyi idom, meg néha kedvem ahhoz, hogy leírjam a blogra az ottani élményeimet. Pedig néhányuk meg most is szinte annyira frissnek hat, hogy el tudnám mesélni szóról-szóra, hogy ki, mit mondott, mit láttam, miként ereztem…


Nem volt egyszerű otthagyni Londont. A munka, a varos ritmusa, a lakás, az általános dolgok, mint hogy mikor mit kell mosni, vagy venni a boltban, az emberi kapcsolatok is, mindent megszoktam és megtanultam pont mire elhatároztam, hogy költözöm. Amikor elindultam Skóciába megfogadtam, hogy akárhova is megyek csak addig maradok, amíg problémamentes eletet élek és jól érzem magam. Mert ha sok a gond és nehéz megélni, akkor igazából otthon is maradhatnék, mert ilyen áron nem jó világot látni, jobb munka nélkül is akár de a családdal és a barátokkal lenni. Londonnal máshogy volt. Sokáig tartott egy olyan életszínvonalat elérni, hogy jól erezhessem magam. Végül mégis megszerettem.

Nem volt egyszerű otthagyni Londont. Rengeteg emberen meglepődtem, hogy mutatták ki sajnálatukat amiért elköltözöm. Könyvet kaptam olyan szavakkal az elején amiket elolvasván helyből bekönnyeztem. Aztán képeslapok, póló, italok, versek és egy "nyilvánosan titkos" búcsú-buli:) egy bomba-jó:) helyen a kollegákkal meg a kedvenc indiai lánykával, aki az utolsó napomon bírta kitalálni mit is erez irántam.. de persze rosszkor és kb. lehetetlen szituációba keverve mindkettőnket. Nem először fordult elő, hozzászoktam, hogy a nők nem bírják kimutatni érzéseiket aztán persze kesőn igen, utána meg a pasi a hibás hogy ok elkéstek... :) Pedig én mindig is kedveltem ezt a lyányt, meg is mondtam neki, meg a dezsvéreimnek mindig mondtam, hogy ő a kis szerelmem :) de aki húzza az időőőt.. Az nem kap Robit ><>

...Szóval nem volt egyszerű otthagyni Londont... Az éjszakai "farewell party"-tól meg felig részegen 3-4 óra alvás után arra keltem, hogy Bazsi bátyám rámfeküdt, ölelt és meghatódottan búcsúzott.. Aztán mikor ő elment dolgozni, én felkeltem, hogy a jól bejaratott "másnapos rutinnal" újraélesszem a testem. Kaját erőltetek magamba meg rengeteg folyadékot, majd fel órát toltok a wc-n meg kb. ennyit a zuhany alatt :D Aztán korbenéztem és konstatáltam, hogy nincs hatra 6 óra és OTTHON leszek, DE előtte amit most homályosan ugyan, de latok, azt táskákba kell rendezni és el is kell cipelni hazáig....... :S A képet a bepakolandó cuccokról a facebookra is feldobtam. Azt hiszem, meg kipihenten is mindenki leült volna egy csomag szotyira mielőtt nekifog, hat meg ahogy én ereztem magam az utolsó pár nap eseményei miatt! ..gondolhatjátok. :)) "Csak" 2-3 órámba tellett összepakolni. Közben be kellett mennem a hotelbe, találkoztam valakivel, vásároltam... meg persze azért csak frissítettem a facebookom és msn-en írtam pár embernek, hogy épp mi történik :)) ...hisz ismertek :D


...De nem volt egyszerű otthagyni Londont... A táskáim összepakolása után meg egy kis rendrakás, takarítgatás (na nem sok, csak épp ami kellett) után egy kis szalvéta üzenetet is megírtam az én "kis éjszakai pillangómnak" és a többi szomszédnak. Egészen megkedveltem őket. De leginkább Alina-t, a román táncoslányt, akivel hajnalonként józanodtunk, vagy éppen részegedtunk kettesben a szobájában, vagy a ház közös konyhájában. Bar angolból "nem perfect" (és ezt szerintem mindenki egy picivel több rosszindulattal fejezte volna ki), de értelmes lány, RENGETEG mondanivalóval :) .. csábító stílussal, néha kézzel lábbal mutogatva vagy éppen egy mar jól begyakorolt "You know how's it going Robert, I don't have to explain these things to You" mondattal közölt információkat :)


...Hát nem volt egyszerű otthagyni Londont... Fizikailag sem. A bratyómmal mar hazaküldtem egy nagy táskányi cuccot mikor meglátogatott. Amiket kifogytam, vagy nem hordtam soha... stb. De hogy egy táska kb. 20 kilóra megrakva kidobásra (vagy inkább elajándékozásra) ítélt cuccokkal, egy ottmaradt a papírjaimmal meg néhány kabáttal és ruhával, egy pontosan kézipoggyász méretű gurulós megtömve 11 kilóra, és egy "legnagyobb méretű" utazótáska 28,7 kilóra sikerült....... (öööö) Hooonnan???!! Ki vette, ki hozta, ki pakolta tele a szekrényemet polcomat és kis tetőtéri zugomat ennyi "szarral"???!!! XD kééész voltam. Ezzel elmenni a reptérig fincsi volt. Bar soha senkit nem láttam meg annyi csomaggal utazni mint a Bazsit, mikor lejött Londonba Edinburgh-ból.. :))

..Nagyon nem volt egyszerű otthagyni Londont. Megszakadt a szívem, mikor felszállt a gép és úgy ereztem rosszul döntöttem.. Luton reptérről London felett szép alacsonyan és lassan szálltunk. Volt szerencsém újra látni az összes nevezetességet, a hotelt is, meg a lakásunkat is.. Csak az olimpiai negyed felé érve tekerte el a kormányt a kis genyó kapitány ezzel együtt a torkomat csavargatta és a könnycsatornáim is mar tele lettek.... és egyszer csak átszakadt a duzzasztott gát.. Kééész!!! Nem tudom miért de egy ilyen igazi szájhoz kapós " AhKh'o' " hangot kiadós meg magamat is meglepős spontán-hisztit nyomtam... Sok emlék, meg nagy élmények stb, meg hogy talán soha nem latom újra.. Hat kijött na.. :)

Nem volt egyszerű otthagyni Londont... De pár perc múlva mar az új életemre koncentrálhattam mert a mellettem ülő lánynak gondolom bejött az elérzékenyülésem. Jó looser lehet ha ez jön be neki egy pasin, hogy 1000 méterről egy legovárost nézve elbőgi magát... Végül is jót beszélgettünk, bejövős csaj volt... de (na figyeljed ez most poén lesz) a faszom utazgasson át Fehérvarra miatta!! wehehe.. Utalom a távkapcsolatokat :)))))) hahaaaaaaahahahaaaa XD ..Szóval nem akarta a gépen csinálni én meg nem erőltettem tovább az érdeklődést XD hehehe .. Na jó azért remélem mindenki ismer annyira, hogy tudja, ez kulturáltabban történt és azért tisztelettel beszélgettem... Az "azért bejössz, nem csináljuk a mosdóban" nem volt a mondataim között.


Nah szóval végül is nem volt egyszerű otthagyni Londont, de a következő cikkben leírom miért dolgoztam fel igen gyorsan a távozást és a hiányt. ;D ....És nem azért mert a csaj mégis rámbukott... Meg mielőtt valaki találgatna okosan :)))) ismerlek titeket...


Na most leteszem a fejem, mert épp az arab félszigetet hagytam el Bangkok fele haladva. :)) Amúgy...Egypt air suxxx...


Monday, 20 September 2010

Szeptemberi történések - újra itthon (voltam)!!!
















Rendszeres olvasóinkat sűrű elnézések közepette üdvözlöm, ismét itt vagyok: 33,33% LEBASZ. Szeptemberben ismét rengeteg dolog történt velünk, én most csak a saját élményeim rövid említésére hagyatkoznék.

A kávézóban 3 trainee-t is kaptam betanításra, érdekes volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek tényleg figyeltek rám, igyekeztek az útmutatásom szerint dolgozni. A 3. srácnál már egész összeszedett voltam, tudtam mire figyeljek, mit és hogyan kell elmagyaráznom. A fizetésemelést is megkaptam, igaz, bruttóban... Meglepődtem, mert a félreértések elkerülésére direkt elmagyaráztam a bruttó-nettó (angolul: gross-net) különbségét a főnökömnek, de ez van, kellő hozzáállással (pl: leszarom! :-)) ez a csalódás is elviselhető. A pozíciómhoz képest állítólag már így is sokat keresek...

Szeptember 12-ig lázban - és életben - tartott a hazatérés izgalma, amit egy kedd esti bulival sikerült csak levezetnem. Nagy örömömre nem csak kedves barátaimmal találkoztam, de szerencsém volt együtt bulizni LEBASZ pajtásommal és fogadott öcsémmel, Robival is! :-) Szerdán délben Dani vitt el a Rekettyés nevű étterembe, mely a Hármashatárhegy egy eldugott pontján jutalmazza királyi étkekkel az arra tévedőket. Csilis csülköt ettünk, most is keresem rá a jelzőket, de addig a fantasztikusan finom is megteszi... Este drága Peti barátomnak köszönhetően a Placebo szolgáltatta a muzsikát, melyet egy esti városnéző sétával koronáztam meg, ismét megállapítva, hogy Budapest csodálatos hely, szeretem!

A pénteket már hetek óta külön vártam, Balatonra utazásunk első napja lévén. Mindig hatalmas mulatságnak ígérkezik, a 5-8 fős társaság kitesz magáért és rácáfol "a Balaton összel unalmas" tévhitre. Idén az érdeklődés csekélyebb volt - a rendezők mindössze 3 jegyet adtak el - a hangulat így igazán családiasra és bennsőségesre sikeredett, amit végül senki nem bánt. A törzsgárda legkeményebb magján kívül (Peti, Dani) egy számomra nagyon fontos új taggal bővölt a társaság, remélhetőleg hosszabb időre!! Olyan érzelmek elevenedtek fel bennem és adtak új életerőt, melyek már évek óta szunnyadtak a szívem mélyén egy eldugott sarokban. Jó kedvem van és melegséget érzek a szívemben mert végre érzem, hogy valaki vár rám... Most már tisztán látom, hazajövök! Végre.