
Marcus Antonius
Szeretni. Nem tudok. Normálisan. Tudom, gyönyörű az érzés, hiányzik nagyon, de nem okozhatok több fájdalmat magamnak se, de főként másnak. Sokakat szerettem és szeretni is akarok, bár már csak egyet. De nem szabad. Mert elmúlik. Miattam vagy a másik miatt. Á nem, nálam van a gond. És igazából nem is múlik el, csupán betegesen magamnak való vagyok. Nem koncentrálok eléggé arra, ami fontos, magára a kapcsolatra. Hiába szeretek valakit teljes szívemből, idővel elpattan valami, ami később szakadássá majd szakadékká szélesedik. Ez újra összeszűkül, majd beforr, de így váltakozik egyfolytában, nem állandó. Ha kívánhatnék egyet, az lenne, hogy tudjak igazán szeretni, hosszan, őszintén, önzetlenül, ahogy már engem is szerettek.
Humphrey Bogart
Lehet, hogy annyi a megoldás barátom, hogy olyan emberrel kell találkoznod, ki az „alsó hullámokban” is elvisel. Elnézi, hogy netán pár hetet lelked lenyugtatásaként külön töltesz. Természetesen csak fizikailag és azt is csak azért, mert akkor kibírhatatlan vagy, tudjuk. Meg valószínűleg kis idő után úgyis ráeszmélsz, hogy nagyon is hiányzik az illető, ami nem lehet véletlen. Ő ezt megérti, ha te kellesz neki. Persze nekem ilyen nincs, én két éjszakát elvből nem töltök ugyanazon nőszeméllyel. Csak a vadászat és hódítás folyamatáért, illetve a saját sármomért vagyok oda.
Az ember változik. Ma épp annak a nőnek tudok örülni, aki nem akar sok időt együtt tölteni, van egyéb dolga, munkája, ismerősei, s elvan magával. Nem is oly rég viszont, meghaltam hogy minden időmet együtt tölthessem azzal, kivel jövőmet terveztem. De ő már nincs, én pedig megelégszem egy héten egy-két találkával is, az se legyen ugyanazzal...
Marcus Antonius
Én ezt el se tudnám képzelni Humphrey. Ha nem látom „őt”, olyan hiány feszít belülről, melyet sosem tapasztaltam eddig, pedig mindenem megvan... De már tudom, hogy ez semmit nem számít. Gazdagságom, rangom, országom, hitem is feláldoznám. Itt már nincs szentség. A gond, hogy talán a kiválasztott megvan, de ő viselkedésem nem viseli! Egy dühöngő őrült vagyok legbelül, egy metafizikai nonszensz, míg ha kívülről a legnyugodtabb, legmagabiztosabb vezetőnek tűnök is. És nem tudom mi jobb... Ráerőltetni magam Kleopátrámra és elfogadni bármit is hoz a sors, vállalva, hogy én alkalmasint nem vagyok képes olyan lenni, melyet ő megkíván, s ez sanyarú pillanatokat hozhat. Persze előfordulhat, hogy minden működik – ez lenne az én kedvencem. De lehet, hogy hagyni kell, hogy valaki igazán boldoggá tegye, melyre én nem vagyok képes, engem pedig elfelejtsen. Utóbbi óriási fájdalom, de van, hogy nincs mást tenni és ez lenne az ildomos, akár hasad belé a szív, akár nem.
Dorian Gray
Tudod Marcus, ha az ember szeret valakit, tervezni kezdi a jövőt, bármit megváltoztat a szerelemért. Szeretném, hogy újra azt érezd, hogy akármit eldobsz vagy épp hogy megszerzel, felépítesz valaki miatt. Egyszer már tudom volt ilyen számodra, ahogy nekem is. Valamiért ez nálam mégis gyengült, aztán robbant. Persze lehet, hogy ez is csak átmenet. Kell az a leányzó, aki ha hülye és bunkó vagyok is, azt mondja: „Héj Dorian gyerek, te szeretsz engem, én szeretlek téged, minden rendben lesz!”. Nem sértődik meg mindenen és nem kell előtte állandóan magyarázkodni és bocsánatért esedezni. Határozottan meg kell engem fogni, rángatni vagy vágjanak fejbe... Te is ilyen lehetsz. Egy a lényeg, szard le, hogy mi illő és mi nem, szeress és add tudtára, még ha hallani se akar rólad. Ha kell, szaladj te Egyiptomig! Ha ő is akarja, így is akarni, szeretni fog.
Alain Delon
Bizony Marcus, ekkora szépséget nem szabad eldobni, valaki egy életen át ezt kutatja. Tartsd meg és ragaszkodj hozzá vagy rejtsd el a lelkedben, mert ha így viselkedsz, meglehet az életben nem lesz benne részed többé. Persze mondok itt okosságokat, ugyanúgy problémáim vannak a magánéletben. Mindig egyre jobban szeretek kapcsolatról-kapcsolatra. Egyre jobban tudom értékelni az értékeket. Idővel velem mégis mindig „ez” történik, melyről te is említést tettél, akkor is, ha tudom, az illetővel tökéletes életünk lehetne. A kísértés csappjei mindig ott dübörögnek ereimben. Elképzelhető, hogy normális életet nem akarok? Ez se igaz, vágyokozom utána... Csak béna vagyok hozzá, félek kialakítani, talán mert a kötöttségek megrémisztenek. Egyszerűbb nekem így? Vagy jobb? Nem hinném. Kell a társ, csak gyáva vagyok. Képmutatás, hogy az ember boldog, ha folyamatosan más a párja, ezt te is tudod Humphrey. Lehet, hogy kemény vagy, illetve annak gondolod magad, de igazából egy szánalomra méltó alak vagy. Meg kellene döglened, hogy ne tégy kárt több ember érzésében.
Petőfi
Uraim, finomabban, kérem! A szerelem, az érzések, a kapcsolatok komoly dolgok, nem szabad róluk így beszélni. Elég baj, hogy mostanában ennyi gond övezi e témakört. Erről csak fennkölten szabad szavalni, még ha akadnak is problémák. Én írok minden szép és jót, ahogy kell, közben mégis harcban állok önmagammal, szívemben érzett szerelmemmel, melyet nem tudok hova tenni. Engem csak úgy a semmibe szalasztottak célok és tervek nélkül. Vagyok már egy ideje, de csak írok és tetteim nem követik szavaim. Végre tennem kell valamit! Csak ne rántsak magammal senkit, nem akarok több embert megbántani, főleg, ha szeretem őket. Lehet, hogy el kell tűnnöm és senkivel nem kommunikálni... Van kit szeretnem, de inkább rohanok a háborúba. Nem tudom miért. Elbújdosom a felelősség, a boldogság, a jövő elől. Akkor megyek, abból nem lehet gond más számára, csak nekem. Menekülök folyamatosan mindenki és minden elől. De legfőképp most háborúba rohanok azok elől, kik szeretnek, s ezáltal azok ellen is egyben...
Vénusz
Szerintem mind nevetséges, nyomorult férgek vagytok! Ne szenvedjetek ennyit! Marcus! Ha kell a lány, menj utána, legyen a tiéd! Sándor, te maradj, elég volt a hősökből! Maradj, s ne hagyd veszni mi már kialakult. Senki nem tudhatja meddig tart, akkor is legyetek együtt azzal ki nektek kedves, ha az egész kapcsolat csupán napokra hivatott. Kit érdekel? A lényeg a közösen töltött idő, bármennyi is az, ha tényleg szeretitek egymást. Marcus, ha szeret még egy kicsit is, ő is akarja, akarni fogja. Idővel legalább egy jelet biztos adni fog. Ha tényleg megvan köztetek az a természetfeletti kapocs, melyről beszéltél nekem egykor, nem lehet gond.
Marcus Antonius
Akkor is félek, mégiscsak egy másik birodalom vezetője. Más országban más gondolatok, kultúra képviselője. Ráadásul országaink épp harcban állnak. Megroppanhat ekkora ellentét, béke hullhat reá a szeretet ereje által? Óriási probléma valamint, hogy többször megölette futáraimat, széttépette postagalambjaimat, egy szót nem tudok eljuttatni hozzá, mely szívemből jön. Nem tudom van-e itt még mit tenni...
Cupido
Nézd Marcus! Vénusszal sosem érthetek egyet, hisz nő és mint tudjuk, ők teljesen másként látnak mindent mint mi, abszolút hülyén... Azt az érvelést azonban osztom, hogy ha ti együtt kell, hogy legyetek, együtt is lesztek, bárki bármit is tesz, mond. Ez rajtatok áll, bennetek van. De egyre vigyázz! Senki sem várhat örökké. Ha egyszer megtaláltad, ne habozz annyit. Tudd meg, mit tudnod kell és nosza!
Marcus Antonius
Rómaiak, hadsereg! Fegyvert le és előre! Üres kézzel is nyerni fogunk! Vagy meghalunk, de szívünkben béke száll alá! Utánam!