Lachtal 2010. dec 16-19

Pár éve mikor megtanultam snowboardozni, megfogadtam, hogy akkora élményt nyújt a hegyek látványa, a friss levegő mélyre lélegzése, a mozgás, a száguldás és a vele járó adrenalin, hogy ezt minden évben át kell élni. Mivel a tavalyi év kimaradt a nem túl sok pénz és lehetőség következtében, idén máris megtörtént a kiruccanás. Bár csak Ausztria és pár nap, azért eszméletlen jó volt.

Eddig többnyire Franciaország volt a cél, mert ugyanazon vagy olcsóbb áron sokkal többet kap az ember. Ott felfelé lehet menni 15-20 percen keresztül és lejönni 45 percen át. Itt 5 perc fel, 1 perc le, legalábbis, ahogy Isuval nyomjuk. Kanyarodni meg fékezni már túlzottan nem szükséges. Nem mondhatom, hogy profik vagyunk, de imádjuk a sebességet, imádjuk amikor az adrenalintól remeg a kezünk és lábunk, majd leérve izomgörcsöt kapunk. Persze ez a nem teljesen professzionális hozzáállás okozott néhány enyhe bökkenőt. Szerencsére csak naponta egyszer csaptam el majdnem béna, lassú gyerekeket és öregeket, akik össze-vissza tetvesen szlalomoztak a pályán és még nem tapasztalták, meg, hogy lassan menni semmi élvezetetben nem részesít... Miattuk például én párszor le kellett, hogy fékezzek kb 70-ről nullára, ami elég kellemetlen, ha kicsit jeges a pálya, többnyire teljes testtel be kell dőlni és a földet súrolni. Hogy rohadjanak meg... :) A másik kellemetlenség, hogy nagy sebességnél egy-egy bucka igen könnyedén befolyásolja az irányunkat. Ha az első bukkanó kidob egy kicsit, szigorúan irányba helyez, de ha több is jön, egyre nehezebben rugózik a lábunk és a 3-4 pattanás után általában elrepülünk a buckák által megadott irányban. Nekem így sikerült fenyőfának csapódni és kicsit megbontani időnként ágakat. Ezen erőhatások konklúziójaként édes-kedves K2-es deszkám durván megrepedt első nap. Minden órában egyre izgalmasabb volt használni, szélesedett a rés, igazi kihívás volt minden egyes lesiklás.

Ismertek, veszélyesen szeretek élni, fantörpikus volt, én ezt élvezem. Ja, és amit még nem elmítettem, hogy -10 és - 18 fok között mozgott többnyire a hőmérséklet. Természetesen ennél még volt hidegebb a csúcson. Így mire leértünk, a fejünkre csavart sál vagy jobbaknak külön erre kitalált maszk a kilélegzett párától az arcunkra fagyott. 1 perc alatt...