Cserkeszőlő

Tegnap, azaz december 29-én Isu és Geri jöttek értem délután kocsival és száguldottunk Cserkeszőlőre, ahol Isuéknak van valami apartmanjuk. Leértünk délután fél 6 tájban, kipakoltunk, készülődtünk, majd áttettük székhelyünket a fürdőbe. Kizárólag a -13 fokban feltétlenül ajánlott kinti forró medencében üldögéltünk. Itt nem volt senki, meg mégis az a gizda, ha ömlik a gőz és alig látsz. A srácok bacardi-colát toltak, én egy fincsi Cabernet Sauvignon-t Egerből. Fennséges a forró vízben szlopálni e minden cseppjében bámulatos mannát. Persze 8-ra már alig tudtunk magunkról. Visszatérve a szállásra még folytattuk azért az evés-ivást, de hamar ágyba vágódtunk. A gond csak az volt, hogy a fűtés nem túlzottan működött, így szétfagytunk kissé, pedig egy ideig még hatott a forró vízből átragadt hőmérséklet.

Reggel útnak indultunk pecahelyeket keresni. Isu nem volt annyira rápörögve, Geri viszont 10 kilónyi horgászcuccal igen elszántan mondta merre menjünk. Számos, általuk már bejáratott helyszínt meglátogattunk, de a belvíz, áradás és fagyás miatt lehetetlennek tűnt a helyzet. Isu és az én megkönnyebülésemre végül Pest felé vettük az irányt, délután 3-4 tájban ismét otthon volt mindenki.

Chad Kultgen

Hiányzik a londoni irodalom. Ez nálam összetett és egyszerre nem is túl kifejező, mert ez annyit takar, hogy felváltva olvastam magyarul és angolul olyan könyveket, melyeket a környezetemben élő 2-3 embertől kölcsön tudtam kérni. De azt hiszem messze vitte a pálmát két londoni kiadású amerikai iromány.

Szabinak hála olvastam a nyár-ősz folyamán két olyan könyvet, melyek megnyitottak előttem egy új dimenziót. A címben foglalt író a szerzője mindkettőnek. Nem túlzottan szépirodalomról van szó, de mindenképp szórakoztató irodalomról, kicsit sem árnyalt fogalmazástechnikával és kifejezésekkel, mégis valahogy zseniálisan. A lényeg, hogy olyanok voltak a könyvek, hogy bármikor felröhöghettél és elundorodhattál olvasásuk közben és időnként olyan nyelvezetet használtak, hogy javasolt volt figyelni ki ült melletted, mert ha beleolvasott, lehetett egy véleménye. Na erre én már ott is szartam! :) Pár sornál tovább egy gyenge halandó, aki nem látja, mondja, gondolja ugyanezeket vagy hasonlókat legalább hasonló stílusban, nem sokáig jut. Így észleltem, ahogy a kezemben lévő könyvre időnként egy tekintet vetült, majd fél perc után fura arckifejezéssel siklott is tovább. Én köszönöm, hogy elolvashattam e két művet és rájöttem nem csak én vagyok egy állat legbelül.


Néhány idézet az átérzést megkönnyítendő:

That night, after suffering through a TiVoed three-episode Real World marathon, I'm rewarded by her letting me fuck her doggie style. As I look down at her fat ass, I wonder if fucking her hard enough will have any kind of slimming or toning effect. Couldn't hurt.

I want to say something mean, something wrong, something that will make me feel that this entire day isn't a complete waste, but I know if I do Casey won't suck my dick until tomorrow at least, maybe even the next day.

She jerks me off a little before I push on her head and she gets the hint to stop fucking around and suck my cock. While she does, I look over at Marie Osmond's smiling face on the cover of Casey's new book. I pretend Casey's mouth is Osmond's cunt and I try to hear Casey slurping as Osmond sobbing. Aside from Casey spitting my semen all over my stomach which she always fucking does, it ends up ranking in my top five blow jobs of all time.

Then she kisses me with one of those dream kisses that make you think when you wake up you'll have been married to the person who kissed you for twenty of your happiest years of your life.
I get tipped off that this probably isn't real when my old family dog who died when I was ten walks in and says, "Do you guys have change for a five?"

I find a room that's not a bedroom but it's dark and it has a door I can close so I go in... I lock the door behind me leave the lights off and hit the floor hard enough to wake the bitch up from her booze coma.
She says, "What took you so long? I thought you just had to go to the bathroom."

The five words she doesn't actually slur sound like mush by the time they get to my booze-soaked brain so I have no fucking clue what she just said. But when she starts unbuttoning my pants and licking my belly button, I'm pretty sure she thinks I'm somebody else. Even though the room's pitch black, I can tell it's spinning just before I pass out.

I come to and I'm kind of surprised by somebody licking my balls and jerking me off. I'm even more surprised by the fact that I'm wearing a rubber. For some reason I become horrified at the possibility that the tongue on my nuts belongs to a guy. I reache down and squeeze two very well-made tits unencumbered by any clothing and my mind's at ease. The room's spinning a little but it's kind of nice in conjunction with the blow job from a complete stranger.

I realize that I'm actually cheating on Chasey by letting this bitch suck my cock. At first I think the complete absence of guilt is directly related to the amount of booze I've been drinking. But somewhere through the spinning haze a bright and strange ray of truth emerges. It's not the booze, it's the ease. I would probably cheat on Chasey all the time if I had to put out as little effort as to do it as I am right now, drunk or sober.

From my crotch I hear, "So you are going to move me to advanced, right?"

I'm fucking clueless I don't answer.

She stops. "Tim you're gonna move me up if I do this, right?"

I've never met Tim, but I bet his voice sounds something like this: "Yeah, keep going."

I'm pretty hammered and it takes what I estimate to be fifteen minutes to get anywhere near shooting a load. It's when I'm squeezing her tit with one hand and controlling the pace of her head bobs with the other that I feel her start to finger my asshole. It's a first for me and it doesn't feel good per se, but it's not as bizarre as I might once have thought. More than anything, it gives me an idea.

"You know I can pull some strings for you even after the next level if you're willing to do a little extra."

"Are you saying you can get me to Sunday Company?"

"What do you think?"

"Well, I guess you are one of the people who votes on it... what do you want me to do?"

Thirty seconds later I'm balls-deep in her asshole and she seems to like it, corroborating my suspicion that all women secretly like being ass-fucked. I tell her to talk dirty, so she says: "Oh yeah, fuck my ass. Fuck it harder." So I do for another few minutes, then I pull out, peeling the rubber off as I do so it's still hanging out of her asshole when I turn her around and shoot a load all over her face and in her mouth.

I lie back in the dark start pulling my pants back up. She's wiping my semen out of her eyes with a towel she found in the dryer. Wanting to be faithful to Tim, who I can only imagine is a complete fucking asshole, I say, "Welcome to Hollywood."

Carlos the gay friend: I'd like him to plow my ass like a cabbage field.


Kedvkapás esetén további infó és a könyvbe beleolvasási lehetőség: http://www.averageamericanmale.com

Séta szerelmemmel

Két napja igyekszem feloldani a karácsonyi hús- és tésztazabálások okozta hasfájást valamint egyéb kellemetlen érzéseket, mely a rost nélküli táplálkozás eredménye. Tegnap már főztem egy nagy adag rettentő erős és fűszeres thai levest sok zöldséggel és tintahallal. Ez bizony egy erős kezdő lépés volt, de hatásos! :) Ezen kívül a pár napra elfelejtett mozgás is újfent előtérbe került.

Pizsikével jártunk egy nagyot. Friss, hideg, csípős levegő, nagy hó, sok más kutyus játszótársnak, rengeteg szag, erdő, rét, pisi, kaki... Mi kell még? Gyerünk le négykézlábra!

Minden alkalommal mikor kiruccanok ezzel a kis döggel, rájövök, hogy milyen szép is az élet. Az embernek lehet bármi baja-gondja, de ha kutyáján meglátja azt az örömöt, melyet az erdőben való futkorászás és szabadság okoz számára, egy időre feledésbe merül. Nekem ma sem lehetett letörölni a vigyort az arcomról, amint néztem hogy rohan keresztbe-kasul a kis lökött a mély hóban, farol, fúrja be magát a fehér mélységbe, majd ismét sprintben tovafut, fát hoz, hogy eldobjam, más kutyákkal játszik, rám ugrál... Az aktivitás két órán keresztül nem lankad.

Máshogy nézem a világot ezen időintervallumban, a felhőtlen öröm rám is áttapad. A hó fehérebb, az ég kékebb, a madarak is szebben énekelnek. Szeretet, öröm, harmónia, természet övez. Orvos is felírhatná.

December 24. Dö hóli fakin nájt

Már napközben jó hangulatom volt. Bár enyhe fejzúgással ébredtem, hiszen a Szimplából hazaérve 3 tájban feküdtem le és 9-kor már keltem. Nem zavart, teljes mértékben eluralkodott rajtam a karácsony, sok év után először. Kaják készítésében segédkeztem, óriási menü alakult. Végül a listában voltak a következő finomságok: tatár beafsteak, halászlé, vadas zsemlegombóccal, ludaskása, töltött káposzta, beigli, lekváros süti, sajtos süti.

Minden jól ment egy ideig, míg nem érkezett egy-két rokon és jött a jó kis magyar panaszkultúra ezerszirmú virágának tépkedése és asztalra dobálása... Ez is szar, az is szar, ez így már nem is karácsony... Elhiszem, hogy mindenkinek van gondja, de ilyenkor én annyira próbálom átformálni a dolgokat és ha van is bennem bármi rossz, behúzni előtte a függönyt, aztán majd előszedem, ha nem cseszem el annak láttatásával más kedvét. Hát itt nem így történt, de mint tudjuk, ilyenkor gyógyír az alkohol... Azon belül is mi más, mint a pálinka. Jól basszunk be, karácsonyi vacsora alatt akadjon össze a nyelvünk ahogy beszélünk, majd aludjunk el az asztalnál. Hagyjuk hogy szinte bevigyenek egy ágyba 6 tájban és aludjunk este 9-ig.

Ezalatt nekünk megvolt minden meghitt és idilli, mely kellhet egy karácsonyhoz. Valaki átaludta az egészet... Nagymamámat és két rokont hazavittem és bár eleinte nem akartam menni, szaladtam át Gerihez, hogy egymás társaságával csillapítsuk a családi ünneplés szépségeit. Hipp-hopp ott termett Isu és Gabesz is, így szánalmasan bár de büszkén, négyen töltöttük barátok a szentestét, tompítva magunkat fincsi bikavérrel és pálinkával. Itt már mindegy volt, egy szigetre menekültünk.

Töltöttem volna máshol és mással... Tudod kivel!

Baráti karácsony - dec. 23. Szimpla

Már vagy 7 éve kialakult az a szokás, hogy több baráti kör is összejön és kellő alkoholmennyiség magába termelése után mondhatni egyesül december 23-án a Szimpla kertben. Ezen napokon szerencsére kevesen szoktak lenni, nem úgy mint általában.

Így történt ez idén is. A hangulat megint nagyon kellemesre sikeredett, összejöttünk nagy számban, jókat dumáltunk, röhögtünk, meg persze ittunk kint és bent egyaránt. Jó érzés volt olyan emberekkel lenni, akiknek minimum többségét tényleg szeretem, bármikor töltök velük szívesen szabadidőt. A helynek pedig hál' Istennek még fennáll az a hangulata, melyért megszerettem. Ezt a képekről láthatjátok majd. A színek, a berendezés, az óriási hősugárzók, a forralt bor terjengő illata igenis karácsonyi atmoszférát áraszt. Naddzson dzsó vóót! Bár még valakit el tudtam volna képzelni a jelenlévők közt...

Anyádat! :)

Beigli sütés

December 22-én nagy szerencsém volt, mert a munkám, mely aznap épp Győrbe szólított, idő előtt véget ért, sőt mondhatni el sem kezdődött, mert Berni már útközben felhívott, hogy fordulhatok vissza. Sprinteltem is, mert kb. 1 órával azelőtt vittem át hozzánk nagymamámat és tudtam, hogy beigli sütés lesz egész nap.

Mivel ezt általában munka, előtte suli miatt nagyrészt kihagytam, most örömmel vettem benne részt. Mindig is érdekelt, hogy lesz ennyire fincsi valami. Minden évben Sándor (apukám) készíti régi családi recept alapján a beiglit, többnyire minimum 10-20 rudat. Most, mivel őt egy hónapja műtötték csípőprotézist varázsolva oldalába, s így nem teljesen fitt, az ő instruálása mellett nagymamám és én készítettünk mindent. Kellemes volt, isteni illatok, karácsonyi hangulat, jó röhögcsélés. Ez hiányzott!

Jó étvágyat!

A múlt szerelmeseinek nem hallott, fiktív vitája

Marcus Antonius

Szeretni. Nem tudok. Normálisan. Tudom, gyönyörű az érzés, hiányzik nagyon, de nem okozhatok több fájdalmat magamnak se, de főként másnak. Sokakat szerettem és szeretni is akarok, bár már csak egyet. De nem szabad. Mert elmúlik. Miattam vagy a másik miatt. Á nem, nálam van a gond. És igazából nem is múlik el, csupán betegesen magamnak való vagyok. Nem koncentrálok eléggé arra, ami fontos, magára a kapcsolatra. Hiába szeretek valakit teljes szívemből, idővel elpattan valami, ami később szakadássá majd szakadékká szélesedik. Ez újra összeszűkül, majd beforr, de így váltakozik egyfolytában, nem állandó. Ha kívánhatnék egyet, az lenne, hogy tudjak igazán szeretni, hosszan, őszintén, önzetlenül, ahogy már engem is szerettek.

Humphrey Bogart

Lehet, hogy annyi a megoldás barátom, hogy olyan emberrel kell találkoznod, ki az „alsó hullámokban” is elvisel. Elnézi, hogy netán pár hetet lelked lenyugtatásaként külön töltesz. Természetesen csak fizikailag és azt is csak azért, mert akkor kibírhatatlan vagy, tudjuk. Meg valószínűleg kis idő után úgyis ráeszmélsz, hogy nagyon is hiányzik az illető, ami nem lehet véletlen. Ő ezt megérti, ha te kellesz neki. Persze nekem ilyen nincs, én két éjszakát elvből nem töltök ugyanazon nőszeméllyel. Csak a vadászat és hódítás folyamatáért, illetve a saját sármomért vagyok oda.
Az ember változik. Ma épp annak a nőnek tudok örülni, aki nem akar sok időt együtt tölteni, van egyéb dolga, munkája, ismerősei, s elvan magával. Nem is oly rég viszont, meghaltam hogy minden időmet együtt tölthessem azzal, kivel jövőmet terveztem. De ő már nincs, én pedig megelégszem egy héten egy-két találkával is, az se legyen ugyanazzal...

Marcus Antonius

Én ezt el se tudnám képzelni Humphrey. Ha nem látom „őt”, olyan hiány feszít belülről, melyet sosem tapasztaltam eddig, pedig mindenem megvan... De már tudom, hogy ez semmit nem számít. Gazdagságom, rangom, országom, hitem is feláldoznám. Itt már nincs szentség. A gond, hogy talán a kiválasztott megvan, de ő viselkedésem nem viseli! Egy dühöngő őrült vagyok legbelül, egy metafizikai nonszensz, míg ha kívülről a legnyugodtabb, legmagabiztosabb vezetőnek tűnök is. És nem tudom mi jobb... Ráerőltetni magam Kleopátrámra és elfogadni bármit is hoz a sors, vállalva, hogy én alkalmasint nem vagyok képes olyan lenni, melyet ő megkíván, s ez sanyarú pillanatokat hozhat. Persze előfordulhat, hogy minden működik – ez lenne az én kedvencem. De lehet, hogy hagyni kell, hogy valaki igazán boldoggá tegye, melyre én nem vagyok képes, engem pedig elfelejtsen. Utóbbi óriási fájdalom, de van, hogy nincs mást tenni és ez lenne az ildomos, akár hasad belé a szív, akár nem.

Dorian Gray

Tudod Marcus, ha az ember szeret valakit, tervezni kezdi a jövőt, bármit megváltoztat a szerelemért. Szeretném, hogy újra azt érezd, hogy akármit eldobsz vagy épp hogy megszerzel, felépítesz valaki miatt. Egyszer már tudom volt ilyen számodra, ahogy nekem is. Valamiért ez nálam mégis gyengült, aztán robbant. Persze lehet, hogy ez is csak átmenet. Kell az a leányzó, aki ha hülye és bunkó vagyok is, azt mondja: „Héj Dorian gyerek, te szeretsz engem, én szeretlek téged, minden rendben lesz!”. Nem sértődik meg mindenen és nem kell előtte állandóan magyarázkodni és bocsánatért esedezni. Határozottan meg kell engem fogni, rángatni vagy vágjanak fejbe... Te is ilyen lehetsz. Egy a lényeg, szard le, hogy mi illő és mi nem, szeress és add tudtára, még ha hallani se akar rólad. Ha kell, szaladj te Egyiptomig! Ha ő is akarja, így is akarni, szeretni fog.

Alain Delon

Bizony Marcus, ekkora szépséget nem szabad eldobni, valaki egy életen át ezt kutatja. Tartsd meg és ragaszkodj hozzá vagy rejtsd el a lelkedben, mert ha így viselkedsz, meglehet az életben nem lesz benne részed többé. Persze mondok itt okosságokat, ugyanúgy problémáim vannak a magánéletben. Mindig egyre jobban szeretek kapcsolatról-kapcsolatra. Egyre jobban tudom értékelni az értékeket. Idővel velem mégis mindig „ez” történik, melyről te is említést tettél, akkor is, ha tudom, az illetővel tökéletes életünk lehetne. A kísértés csappjei mindig ott dübörögnek ereimben. Elképzelhető, hogy normális életet nem akarok? Ez se igaz, vágyokozom utána... Csak béna vagyok hozzá, félek kialakítani, talán mert a kötöttségek megrémisztenek. Egyszerűbb nekem így? Vagy jobb? Nem hinném. Kell a társ, csak gyáva vagyok. Képmutatás, hogy az ember boldog, ha folyamatosan más a párja, ezt te is tudod Humphrey. Lehet, hogy kemény vagy, illetve annak gondolod magad, de igazából egy szánalomra méltó alak vagy. Meg kellene döglened, hogy ne tégy kárt több ember érzésében.

Petőfi

Uraim, finomabban, kérem! A szerelem, az érzések, a kapcsolatok komoly dolgok, nem szabad róluk így beszélni. Elég baj, hogy mostanában ennyi gond övezi e témakört. Erről csak fennkölten szabad szavalni, még ha akadnak is problémák. Én írok minden szép és jót, ahogy kell, közben mégis harcban állok önmagammal, szívemben érzett szerelmemmel, melyet nem tudok hova tenni. Engem csak úgy a semmibe szalasztottak célok és tervek nélkül. Vagyok már egy ideje, de csak írok és tetteim nem követik szavaim. Végre tennem kell valamit! Csak ne rántsak magammal senkit, nem akarok több embert megbántani, főleg, ha szeretem őket. Lehet, hogy el kell tűnnöm és senkivel nem kommunikálni... Van kit szeretnem, de inkább rohanok a háborúba. Nem tudom miért. Elbújdosom a felelősség, a boldogság, a jövő elől. Akkor megyek, abból nem lehet gond más számára, csak nekem. Menekülök folyamatosan mindenki és minden elől. De legfőképp most háborúba rohanok azok elől, kik szeretnek, s ezáltal azok ellen is egyben...

Vénusz

Szerintem mind nevetséges, nyomorult férgek vagytok! Ne szenvedjetek ennyit! Marcus! Ha kell a lány, menj utána, legyen a tiéd! Sándor, te maradj, elég volt a hősökből! Maradj, s ne hagyd veszni mi már kialakult. Senki nem tudhatja meddig tart, akkor is legyetek együtt azzal ki nektek kedves, ha az egész kapcsolat csupán napokra hivatott. Kit érdekel? A lényeg a közösen töltött idő, bármennyi is az, ha tényleg szeretitek egymást. Marcus, ha szeret még egy kicsit is, ő is akarja, akarni fogja. Idővel legalább egy jelet biztos adni fog. Ha tényleg megvan köztetek az a természetfeletti kapocs, melyről beszéltél nekem egykor, nem lehet gond.

Marcus Antonius

Akkor is félek, mégiscsak egy másik birodalom vezetője. Más országban más gondolatok, kultúra képviselője. Ráadásul országaink épp harcban állnak. Megroppanhat ekkora ellentét, béke hullhat reá a szeretet ereje által? Óriási probléma valamint, hogy többször megölette futáraimat, széttépette postagalambjaimat, egy szót nem tudok eljuttatni hozzá, mely szívemből jön. Nem tudom van-e itt még mit tenni...

Cupido

Nézd Marcus! Vénusszal sosem érthetek egyet, hisz nő és mint tudjuk, ők teljesen másként látnak mindent mint mi, abszolút hülyén... Azt az érvelést azonban osztom, hogy ha ti együtt kell, hogy legyetek, együtt is lesztek, bárki bármit is tesz, mond. Ez rajtatok áll, bennetek van. De egyre vigyázz! Senki sem várhat örökké. Ha egyszer megtaláltad, ne habozz annyit. Tudd meg, mit tudnod kell és nosza!

Marcus Antonius

Rómaiak, hadsereg! Fegyvert le és előre! Üres kézzel is nyerni fogunk! Vagy meghalunk, de szívünkben béke száll alá! Utánam!

Kari hangulat :(

Szépen indult ez a nap, de egyre furább. A londoni karácsonyon Szabival és Robival magasztosabb hangulatot, nagyobb meghittséget éreztem. Na meglátjuk még mi lesz...

Legalább a szoros kapcsolatban lévő barátaimmal tudtam kicsit úgy beszélni telefonon illetve tegnap a Szimplában, hogy tényleg volt benne érdeklődés, odafigyelés. Ez hiányzik, sajnos a legtöbben láthatóan csak magukkal vannak elfoglalva...

Dolgoztam...

Három hétre sikerült munkát szereznem drága régi ismerősökön keresztül, melynek lényege az volt, hogy menjek nap, mint nap vidéki városokba T-Pont-okba, ahová vinni kellett cuccokat, helyszínen intézkedni és "sztárok"-at pesztrálni. Egész tűrhető volt, szeretek utazgatni, hazámat meg rég jártam, s láttam. Mellesleg készíthettek velem képeket rajongóim és aláírásokat is osztogathattam.

Több információhoz is jutottam, de elsőként ahhoz, hogy továbbra is eszméletlen a pesszimizmus kis hazánkban, de az itteni helyzetet látva ez részben érthető.
Rövid felmérésem alapján a legszebb lányok Nyíregyházán és Egerben vannak (2010 decemberi adat). A leghelyesebb fiúk pedig Szegeden... :)

Ami viszont kicsit új és fura volt számomra, bár nem tudom mennyire régi szokás, hogy fiatalokon SS-tisztekhez illetve BKV-ellenőrökhöz hasonló karszalagok jelzik vidéken több helyen, hogy ki hol végzi a gimit (szalagavató megvolt), illetve hova jár egyetemre, milyen szakra... Először elég riasztó volt ezt tapasztalni, azt hittem már ennyi a náci köcsög.

Lachtal 2010. dec 16-19

Pár éve mikor megtanultam snowboardozni, megfogadtam, hogy akkora élményt nyújt a hegyek látványa, a friss levegő mélyre lélegzése, a mozgás, a száguldás és a vele járó adrenalin, hogy ezt minden évben át kell élni. Mivel a tavalyi év kimaradt a nem túl sok pénz és lehetőség következtében, idén máris megtörtént a kiruccanás. Bár csak Ausztria és pár nap, azért eszméletlen jó volt.

Eddig többnyire Franciaország volt a cél, mert ugyanazon vagy olcsóbb áron sokkal többet kap az ember. Ott felfelé lehet menni 15-20 percen keresztül és lejönni 45 percen át. Itt 5 perc fel, 1 perc le, legalábbis, ahogy Isuval nyomjuk. Kanyarodni meg fékezni már túlzottan nem szükséges. Nem mondhatom, hogy profik vagyunk, de imádjuk a sebességet, imádjuk amikor az adrenalintól remeg a kezünk és lábunk, majd leérve izomgörcsöt kapunk. Persze ez a nem teljesen professzionális hozzáállás okozott néhány enyhe bökkenőt. Szerencsére csak naponta egyszer csaptam el majdnem béna, lassú gyerekeket és öregeket, akik össze-vissza tetvesen szlalomoztak a pályán és még nem tapasztalták, meg, hogy lassan menni semmi élvezetetben nem részesít... Miattuk például én párszor le kellett, hogy fékezzek kb 70-ről nullára, ami elég kellemetlen, ha kicsit jeges a pálya, többnyire teljes testtel be kell dőlni és a földet súrolni. Hogy rohadjanak meg... :) A másik kellemetlenség, hogy nagy sebességnél egy-egy bucka igen könnyedén befolyásolja az irányunkat. Ha az első bukkanó kidob egy kicsit, szigorúan irányba helyez, de ha több is jön, egyre nehezebben rugózik a lábunk és a 3-4 pattanás után általában elrepülünk a buckák által megadott irányban. Nekem így sikerült fenyőfának csapódni és kicsit megbontani időnként ágakat. Ezen erőhatások konklúziójaként édes-kedves K2-es deszkám durván megrepedt első nap. Minden órában egyre izgalmasabb volt használni, szélesedett a rés, igazi kihívás volt minden egyes lesiklás.

Ismertek, veszélyesen szeretek élni, fantörpikus volt, én ezt élvezem. Ja, és amit még nem elmítettem, hogy -10 és - 18 fok között mozgott többnyire a hőmérséklet. Természetesen ennél még volt hidegebb a csúcson. Így mire leértünk, a fejünkre csavart sál vagy jobbaknak külön erre kitalált maszk a kilélegzett párától az arcunkra fagyott. 1 perc alatt...