Két napja igyekszem feloldani a karácsonyi hús- és tésztazabálások okozta hasfájást valamint egyéb kellemetlen érzéseket, mely a rost nélküli táplálkozás eredménye. Tegnap már főztem egy nagy adag rettentő erős és fűszeres thai levest sok zöldséggel és tintahallal. Ez bizony egy erős kezdő lépés volt, de hatásos! :) Ezen kívül a pár napra elfelejtett mozgás is újfent előtérbe került.
Pizsikével jártunk egy nagyot. Friss, hideg, csípős levegő, nagy hó, sok más kutyus játszótársnak, rengeteg szag, erdő, rét, pisi, kaki... Mi kell még? Gyerünk le négykézlábra!
Minden alkalommal mikor kiruccanok ezzel a kis döggel, rájövök, hogy milyen szép is az élet. Az embernek lehet bármi baja-gondja, de ha kutyáján meglátja azt az örömöt, melyet az erdőben való futkorászás és szabadság okoz számára, egy időre feledésbe merül. Nekem ma sem lehetett letörölni a vigyort az arcomról, amint néztem hogy rohan keresztbe-kasul a kis lökött a mély hóban, farol, fúrja be magát a fehér mélységbe, majd ismét sprintben tovafut, fát hoz, hogy eldobjam, más kutyákkal játszik, rám ugrál... Az aktivitás két órán keresztül nem lankad.
Máshogy nézem a világot ezen időintervallumban, a felhőtlen öröm rám is áttapad. A hó fehérebb, az ég kékebb, a madarak is szebben énekelnek. Szeretet, öröm, harmónia, természet övez. Orvos is felírhatná.
No comments:
Post a Comment