Oktober 28. Koh Samui - Day 1

Ma két esős nap után végül elindultunk Koh Samuira. Egy nagy katamaránnal utaztunk, de a hullámok úgy dobáltak minket a nyílt vizen, mintha csak egy halászhajón lettünk volna. Néhány utast ki is kellett vezetnie a személyzetnek, mert teljesen felkavarodott a gyomruk. A két órás út végén a szigetre érve, nagyjából ugyanennyi időnk volt naplementéig. 10 fős taxiba ültünk több, más utassal együtt, hogy a sziget másik felére keveredjünk ahol a szép tengerpart várható. Egy háromnegyedórás araszoló dugóba keveredve kezdtünk rájönni, hogy valószínüleg elhagytuk Thaiföld nyugodtabb részét. A városba érve ez az érzésünk beigazolódott.

A taxisnak mondtuk, hogy vigyen minket a varosközpontba, majd onnan elsétálunk valamerre és találunk magunknak szállást. Mikor mondtuk neki, hogy egy olcsó helyre vigyen, mondta, hogy tud egyet 500-ért és elvitt minket egy helyre, ahol végül napi 400-ért béreltünk szállást. Bazsival éppen visszaértünk a recepcióra, hogy kifizessük a szobát, amikor a taxisunk egy köteg pénzzel távozott. Nyilván már az utánunk kapott fejpénz volt nála... A hosszú út után már éhesek voltunk, így elindultunk, hogy megkeressük az útközben látott ételpiacokat, ahol várhatóan 30-40 baht-ért már jót tudunk majd enni.

Az utcára kilépve olyan érzésünk támadt, mintha egy tucatnyi éhes cápa közé dobtak volna minket pár liter marhavérrel együtt, mert rögtön különféle árusok ugrottak ránk, meg akartak minket masszírozni, hajdan férfi most már nőnemű "lányok" akartak minket gyönyörben füröszteni, fülig érő szájú indiaiak szorongatták a kezünket, hogy azonnal a legjobb öltönyok tucatjait szabhassák ránk, taxisofőrök dudáltak ránk, mint otthon a prostikra szokás, hogy elvihessenek minket vagy épp hasist ajánlgatva. Én az utóbbi több mint egy hét nyugalma után igyekeztem udvarias lenni velük és szépen megköszönni minden egyes felajánlást, de ez a legnagyobb hiba amit az ember elkövethet. Ha ilyen lerohanás esetén csak annyit hozzászólunk az eladóhoz, hogy "kösz, nem", akkor gyakorlatilag már meg is vásároltuk az adott árut, hiszen felvettük a beszélgetés fonalát. A legjobb, ha az ember nem is foglalkozik az ilyenekkel, inkább átnéz minden nemkívánatos egyénen. Mert ez tényleg nemkívánatos sőt, undorító ahogy rárepülnek az emberre, mint szarra a legyek és húzgálnak, beszólnak ha az ember kedvesen megpróbálja elhessegetni őket, vagy nemet mond nekik. Nyújtják a kezket és ha az ember fogadja a kézfogást akkor nem engednek tovább, ha le sem szarjuk őket akkor meg ők vannak felháborodva. Az sem segít, ha átmegyünk az út túloldalára, mert oda is utánunk jönnek. A taxisoktól vagy bárki mástól útbaigazítást kérni teljesen haszontalan, mert vagy azonnal pénzért akarnak elvinni minket az adott irányba, vagy hívnak valakit aki pénzért elvinne minket.

A helyi boltosok kedvessége addig terjed, amíg potenciális vásárlót látnak az emberben. Amint nem teljesen biztosak az üzleti sikerben, arrogánssá és igazi vidéki tahóvá válnak. Nincs ezen mit szépíteni, én is vettem ma egy órát. Másfél órával később, az új szerzeményemmel a karomon sétáltam be egy óraüzletbe és illedelmesen köszöntem majd előre szóltam a boltosnak, hogy csak körbenézek, nem vásárolok. A Rolex-Tag Heuer-Schaffhausen-Patek Philippe-stb választékot nézegetve rákérdeztem az egyik darab árára, mire a faszi csak ennyit válaszolt: "azt mondtad csak nézelődsz." Ekkora szemét büdös bunkóval Bangkok óta nem találkoztam, ahol egy utazási irodából tessékeltek ki minket miután nem voltunk hajlandóak megvásárolni a nekünk felajánlott utazást. Újra meg kellett kérdeznem az óra árát, hogy választ is kapjak a kérdésemre. A következő óra árát kérdezve volt pofája visszakérdezni, hogy "mégis, hány órát tervezel venni?" Majd a sajátomhoz hasonlóhoz érve nem volt hajlandó árat mondani, mert "neked már van olyanod, miért érdekel az ára, biztosan tudod." Ekkor már csúnyán krva anyáztam magamban, de gondoltam majd a "barátom itt szeretne ilyet venni"-vel sikerül kihúznom belőle az árat. Tévedtem, annyi volt a válasz, hogy "elviheted, nézd meg, nem is működik". Ekkor bejött a felesége akivel thai nyelven váltottak pár szót, majd az asszony is bevágta az igazi kedves kérdést: "te már jártál itt, nem?" Hirtelen úgy éreztem magam, minta CIA ügynökként egy boliviai drogkartellbe akarnék beépülni és éppen a csúnya lebukásos résznél tartanék, közvetlenül a brutális késes, elektromosáramos, motorosfűrészes vallatós rész előtt. Két dolog jutott rögtön eszembe, 1: mi közük hozzá, hogy jártam-e már a boltjukban korábban, 2: a jó, büdös, k. anyjukkal szórakozzanak ezek a majomemberek, ne velem! A komolyabb konfrontáció előtt köszönés nélkül hagytam el a boltot és törtem át idegesen a kezem után kapálózó öltönyboltos svábbogarak gyűrüjét. Ezek után már senkihez nem szólok, csak ha kíváncsi leszek rájuk. Itt a "nézelődés", "válogatás" fogalma ismeretlen, már attól is idegesek, ha az embernek nem felel meg az elsőre felajánlt szín és másikat keres. Maximum méretek közt lehet válogatni, mert a "no businness-no help-no looking" szabály itt is érvényes.

Holnap újra ki kell lépnünk az utcára, remélem a hőség majd egy picit elpunnyasztja ezeket a piócákat. Talán túléljük...

Oktober 27. Koh Tao - eso

Óriási mennydörgésre és záporra ébredtünk már hajnalban. Gyorsan beszedtük száradó ruháinkat kintről, hogy megint az áporodott poshadt szagnak adjuk át őket. A tenger szintje oly magasra emelkedett, hogy a part szinte eltűnt. A pálmafák és bárok tövét mosták a hullámok. Persze, hogy Szabival gyorsan bementünk egy reggeli úszkálásra a szakadó esőben. A felszín tetejét lehűtötte a friss víz, de így is csak kellemes hűvös lett.

Nagyjából egész nap mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy tényleg punnyadoztunk, pancsiztunk, ettünk és vártuk a másnapot.

Thaifold, ugy altalaban...

Mivel blogbejegyzéseink leginkább csak a napi események elmesélésére szorítkoznak ezért úgy döntöttem írok pár sort az itteni életről, az életünkről is csak úgy, általában.

A nagy londoni rohanás, a feszített tempójú munka, a tömeg, a stressz és az időnként ránktörő "mit vegyek fel" - para után Thaiföld az abszolút nyugalom szigete. Semmi rohanás, a tömeget csak a szmogba és az utcai kifőzdék füstjébe burkolt nagyváros főútjain tapasztalható dugókban érezni, egyébként mindenki baromira ráér, az emberek itt gyakorlatilag folyamatosan 'rewind-üzemmódban' élnek. A nagyvarosi boltosok a pultra dőlve mobiltelefonjukon nézik a vinnyogó hangú helyi szappanoperákat, vidéken pedig a padlón fekve üdvözlik a boltba betérő "farangot" (külföldit). Tegnap egy boltba kukkantva halk "hello!" fogadott, de hiába nézelődtem, sehol nem láttam senkit. Végül kb. egy percnyi keresgélés után pillantottam meg a kedves helyi eladót, amint egy ruhákat tartó sztender (fogasos állvány) alól vigyorogva figyelt. Most már tudom, hogy ha a bejáratnál nem ugrik rám valaki, hogy a karomnál fogva berángasson és rámsózzon valami haszontalan vackot, akkor a padlószinten kell keresgélnem, vigyázva nehog szegény eladó szájába lépjek.

A helyiekkel csak alapszinten lehet kommunikálni, angolul alig beszélnek és a kulturális különbségek miatt a jelbeszéd is esélytelen. Aki nem beszél angolul az kedvesen mosolyog és minden (akár kifejtést igénylő) kérdésre is "yes"-szel válaszol, aki beszél angolul az folyamatosan félreért mindent, a "yes"-t "no"-nak és fordítva. Ma reggel a helyi CBA-ban majdnem karikákra vágott virslit kaptam a tisztán érthető "hot dog" rendelésemre, pedig ugyanannak a srácnak előző nap már sikerült kitalálnia, hogy vajon mit is akarok, ha a boltban egyébként kapható hot dogot kérem. A helyi éttermekben a számlákat folyamatosan thai nyelven írva kapjuk, ami nagyjából annyit segít mintha csak fejből mondanának egy árat. Még a vendéglátóhelyeken is alig beszélnek angolul, ha megkérdezem mi a különbség két étel között, akkor rögtön hoznák - és persze számláznák is - mind a kettőt. Kérdezni tehát nem érdemes, mert csak zavarodott mosolyt kap válaszul az utazó.

Nagyvárosban a külföldit széttépik a csapatosan támadó taxisok, tuktukosok, öltönyboltosok, az összes többi boltos, az utcai kifőzdések, prostituáltak, hímringyók. Ne értsen félre senki, nem reklamálni akarok, vagy netán negatív fényben feltüntetni Thaiföldet, csak ezek azok a dolgok amik nekem nagyon furcsák. Robit rengetegszer segítették akár önzetlenül is a helyiek, minket inkább lehúztak. Lehet, hogy negatív energiákat sugárzunk magunkból vagy csak rossz a hozzáállásunk, de ezidáig ezt tapasztaltuk.

Kicsit magunkról is essen szó, hiszen az egész thaiföldi utunk rólunk és egyfajta útkeresésünkről szól. Rengeteg minden átértékelődött bennünk/bennem London alatt/óta/után, talán tényleg komolyabb lettem (höhöhö), de inkább talán a szerzett tapasztalatok a legfontosabbak. Visszatekintve jobban látom, hogyan éltem otthon, hogyan élhetnék Londonban és hogyan élnek mások a világ két különböző táján. A kis dolgokat is megbecsülöm, a külsőségeket már kevésbé tartom fontosnak, mint korábban.

Thaiföldre 5 pólóval, 5 alsóval és 5 zoknival érkeztem. Bangkokban elhasználtam 4 tiszta pólót, mert ott annyira párás volt a levegő, hogy 3 nap sem volt elég egy kiteregetett trikó száradásához, ellenben az összes vizes, mosott holmink beposhadt. Azóta 2 pólót váltogatok, nem stresszelem magam az öltözködésen. 3 nap az egyik pólóban, addig a másik szárad, majd cserélek. Nem vagyok büdös, igénytelen, hisz csak napi 2-3 órát hordom a polóimat, hisz Októberben Thaiföldön az átlaghőmérséklet 24.5 - 31.5 C fok között mozog. A büfék körül ahol eszünk, gyakran legyek hada nyüzsög és minden kifőzdéhez tartozik minimum 1, de inkább 2-3 kóbor kutya akik a konyharészlegből ki-be járkálnak és gyakran a vendégek körül legyeskednek a maradékokért. Épp a minap mondtam Bazsinak, hogy édesanyám el se hinné, hol és miket vagyok képes megenni házon kívül. Persze vannak még annál durvább ételek is, mint amiket mi eszünk, ezeket általában a már korábban említett "vérhas büfékben" készítik. A recept egyszerű: vegyünk némi akármilyen eredetű húst és csináljunk vele valamit, majd tegyük grillrácsra és hagyjuk a napon órákig legyeknek, pornak kitéve. Fogyasztás kizárólag saját felelősségre!

Folyt köv.

Oktober 26. Koh Tao konnyubuvarkodas

E reggelen egy Koh Tao körüli hajós körúttal igyekeztünk fellendíteni ittlétünk unalmas napjait. :) Eszméletlen volt. A hajó kb 5-10 percenként megállt a legszebb öblöknél, ahol búvárpipával-szemüveggel lehetett merülni. Idővel szerencsére Szabi is túlesett iskolázásából (...Jugend) eredő félelmén. Szegény többnyire nem tudott megmaradni eleinte pár percnél tovább maszkban és pipával a szájában, elkezdte kapkodni a levegőt, még jó hogy nem fulladt meg. Gondolom bezártság-érzés vagy ilyesmi, kis pánikrohammal... A lényeg, hogy nagyon büszke vagyok rá, tudom, hogy ezeket nem könnyű leküzdeni, de ezen a napon sikerült.

Az első helyen csak annyit mondtak, hogy itt vannak cápák, ha felénk jönnek, tessék lefelé nézni. Elég vicces... Biztos nyugodtan lefordítom a tekintetem miközben közeledik felém egy cápa, hogy a fejbúbomba harapjon... Szabi innen valahogy hamar kiment - érthetően. Nem a legmegnyugtatóbb hely elkezdeni nem félni... Szóval én meg csak kutattam a víz alatt, kicsit homályos volt, mert borongóssá változott az idő. Minden folttól berezzentem, aztán egyszer csak elhussant alattam egy cápa. Max 1,5 - 2 méteres lehetett, a farokuszonyán kis fekete folttal a felső részen. Gyönyörű volt. Mivel láttam, hogy inkább ő menekül, egy ideig próbáltam követni, de sokkal gyorsabb volt. Aztán elértem a parthoz közeli sziklákhoz, ahol egyre több volt belőlük, de szerencsére nem nagyobbak az imént leírtaknál. Ment a kergetőzés, meg a megfigyelés. Az adrenalin feljebb ment, de nagyon nem volt mitől félni, pedig körülöttem többnyire nem volt más támadható "felület".

A többi megállónál többnyire a megszámlálhatatlan mennyiségű színes hal és a korallzátony-áradat volt a középpontban. Némóval is találkoztunk, kék és lila kagylókkal, óriás csigákkal. Mélyre merülve láthatóvá vált micsoda élet forr egy korall nyílásában, hány állat bújik gyorsan el olyan kis résekbe, melyekről nem is gondoltam volna, hogy léteznek.

Egész nap szinte a vízben pancsoltunk, dél tájban a Nap is előkerült, majd egyből perzselt is. De ne izguljatok, mindig van rajtunk védelem. Napom egyik kedvenc része, mikor Szabival bekenjük egymás testét naptejjel... :) Este szokás szerint egy jót ettünk, bár mostanság előfordul, hogy már csalódunk is. Ezt az étel kis mérete, az íztelenség, vagy épp az olyan erősség okozhatja, hogy a szánkhoz érintve már éget is. Szabit egyik nap az evés után vagy fél órára úgy leverte a víz és olyan fura színei lettek, hogy azt hittem komoly gond is lehet. Engem is rendszeresen kiver az izzadság egy jó chili-s kaja után, de ez ijesztő volt. Persze megússzuk mindig, csak a vécé(zés)re kell több időt fordítani...

Oktober 25. ismet Koh Tao-n

Nem történt különösebben sok a mai napon, igyekeztünk pihizni, parton lenni, úszkálni, labdázni a vízben, jókat enni. Végre semmi kapkodás, nem kellett utazni sem, csak élvezni az életet, amit itt aztán lehet. Van pár bár, meg lehetőség a pörgésre, de valahogy pont az itt a fantasztikus, hogy az ember odébb sétál 100 métert és el is ér a síri csendben álló szállásához, ahol mintha megállna az idő. Mivel a nap többnyire este 6 körül lemegy, sokszor már 7-kor olyan hangulat fogja el az embert mintha éjjel 11 lenne. Néha már az alvás is megy hamarabb és jobban is esik, hiszen így reggel 7-8 tájban már van esély kikászálódni az ágyból, mikor még nem ragadunk az ágyhoz az izzadságtól.

Kikapcsolok. Teljesen. És még több nap után is órákat bambulom a parton a vizet, a fehér homokot, néha a naplementét. Csak hallgatom a minden bajt eloszlató hullámokat (melyek néha gyilkosak is lehettek és lehetnek a jövőben is), a susogó pálmafaleveleket és mint egy gyermek, vigyorgok magam elé, mintha a karácsonyi ajándékomat bontogatnám. Nem hiszem el még mindig, hogy itt vagyok...

Oktober 24. vissza Koh Tao-ra

Viszonylag időben keltünk, de azért nem volt mit elkapkodni. 12.30-ra vettünk jegyet vissza Koh Tao-ra. Ennek több oka is volt, de leginkább az, hogy nem tudjuk mi vár ránk délebbre, de Koh Phangan-ból kiindulva kicsit más világ, úgyhogy nekünk még kell az a gyönyör és nyugi, ami Koh Tao-n szinte kézzel fogható. Még nem is láttuk minden szegletét, és úgyis hiányoltuk, hogy nem mentünk el a sziget körüli hajós, búvárkodós körútra ami olyan partokat is megközelít, melyeket a szárazföld felől lehetetlen elérni.

Időben kimentünk a kikötőbe, ahol számos másnapos mindenféle országból származó utazó várta hajójának indulását. Délután 2-re vissza is érkeztünk életem legszebb helyére. Kicsit féltem, hogy már itt is sokan lesznek, hiszen mostanság kezdődik erre az igazi szezon, de szerencsére továbbra is kihalt volt, csak pár turistát láttunk a parton. Máris robogót béreltem és míg Szabi a csomagokat őrizte, elmentem arra a helyre, ahol előzőleg is béreltük a tengerparti bungalót, eszméletlen hangulatos környezetben. És igen, több szabad szállásuk volt, mint néhány nappal korábban. Még jó, hogy ugyanazt a házikót kértem! Óriási vigyorral mentem vissza Szabiért. Ettünk egyet, elégedetten kifeküdtünk a fehér homokba és felvágtuk majd elnyammogtuk friss ananászunkat... Mintha haza érkeztünk volna, végre kiismertük magunkat, tudtuk mi hol van és hogy minden jó itt.

Este nagy adag curry és seafood saláta elköltése végeztével kiültünk egy parti bárba, ahol ittunk egy-egy koktélt és néztünk, ahogy a tüzes mutatványosok (otthon is látni ilyet, égő köteleket, meg rudakat pörgetnek...) csinálják a műsort. Utána csicsi...

Nakhon Nayok - Ganesha & Sarika Waterfall (oct 8 korabban megirt cikk)

Korabban telefonon megirt cikk, ha nem baj nem szerkesztenem, az idopontok elternek, a tortenes a lenyeg ;)

Hajnali 4 van. Este 10:30 ota alszom. Nagyon elfaradtam a tegnapi tortenesektol.
Reggel felkeltunk, zuhany utan egy egeszseges zoldseges - rakos - rizs reggelit nyomtunk, csak hogy legyen energia a nagy hoseghez.
Noi mondta, hogy elvisz egy helyre, ami nagyon fog tetszeni. Illetve kettore. Mondtam, hogy tolem barmi johet, kivancsian varom.
Elso allomas anyuka munkahelye volt, ami kb 750 meterre van otthonrol.
Persze h mindenkinek bemutatkozas, mosoly, mondanak poenokat, amiket felig-meddig ertek, de Noi mindig fordit..
A kellemes kerdesek es viccelodes utan vegre elindultunk.
Mindketten betegek vagyunk, torokfajas, neki laz, nekem takony...de itt mit sem szamit, a hideg nem nagyon razza az embert :)

Mar kozeledtunk a meglepi helyhez, mikor megkerdez, hogy vezetnek -e. Pont reggel raktam ki a bankkartyam meg a jogsim a tarcambol, de mivel tudtam, hogy neki semmilye nincs mivel mult heten elloptak a piacon, gondoltam meg jobban is johet ki ha megallit a rendor (ami azt mondjak, hogy csak a meseben letezik), hogy nekem legalabb az utlevelem megvan.

Mar probalkoztam a vezetessel 2 hete, de most igy hosszabb tavon forgalomban...nagyon tetszett :) jobbkormany, ami konnyit, hogy automata a "bombi", szoval csak keep left es padloGAZ! Mivel h kb minden kocsi gazos!

Vissza a storyhoz.
Megerkeztunk egy helyre, ami nem is egy templom volt, mint inkabb a puszta kozepen egy kis oazis, egy imahely.
Oriasi Ganesha szobor emelkedik a semmibol. Elotte udvart alkotva buddhista szerzetesek sora varja a hivoket egy-egy mantra "raolvasasra", persze ezerrel megy az adomanygyujtes. :)

Elso lepes, korbejartuk a helyet. 40 fok tuzo nap...csurgott rolunk a viz. Ezt nem lehet am megszokni, a helyiek se birjak a napot es a hoseget jobban mint mi. Meg a fagyisbodeban (ami nyitott oldalt) is legkondi megy.

Vettunk egy "basic csomagot" (ahogy en hivom, mert minden helyen adnak vagy 4 fajta cuccot persze dragabban es dragabban, de mi ezt szoktuk venni, mert a kis szertartashoz eleg es megiscsak adakozunk is), aztan megindultunk Ganesha-hoz.

Elso lepes, mecseseknel meggyujtjuk a fustoloket. Leterdel a fustolkkel teli tarto elotti szonyegre (a szobor elott), es ima.
"Namo Tassa Pakkawa Toa Arahat Toa,
Summa Sumput Tassa"
Ezt kell mondani 3x, a tobbit meg nem jegyeztem meg, de Noi mindig mondja es ismetlem :))

Aztan szobor ele lepni, lotus homlokhoz emelese, es 3 kor lassan a szobor korul. Kb 5 perc :) oriasi szobor. Tuzo nap. Kemeny old-spice proba :)
3kor megvan, szobor elott megall, ima, kivansagok, amiket el szeretnel erni (mert ez az elefantfeju legfobb istenseg amugy a siker istene).. Aztan virag fuzer szoborra, vagy tartora akasztasa, es lotus virag oszlopba szurasa. Majd Ganesha elott ulo patkanynak a fulebe kell sugni mind 2 oldalrol a kivansagaidat, hogy kesobb o ismetelje el az Istennek helyetted :))) szerintem tok aranyos kis szertartas.

Aztan! Oldalt perselyek. 100 db. Mindenikbe 1 erme! Elottuk szerzetesek szobrai..jobb helyeken szerzetesek maguk.

Kovetkezo fedel alatt Ganesha fejet tesznek a fejedre, es "mantrat olvasnak rad". Szovege:

"Om Parvati Putaaye, Hara Hara Hara Mahadev
Gajaananam Bhoota Ganaadhi Sevitam
Kapitta Jamboophaala Saara Bhakshitam Umaasutam Shoka Vinaasha Kaaranam
Namaami Vighneswara Paada Pankajam

Om"

"Egyik weblap szerint a forditasa:

"Ganesha Isten, Legfelsőbb lény, elefánt fejű.
Követi mindenki Őt, aki szereti enni az almát, rózsát, gyümölcsöt.
Ő Parvati fia, aki elűzi a bánatot, elpusztít minden szenvedést.
Ganesha előtt meghajlik a lótusz,
Mert Ő ura mindennek."

Utana mind 2 en terdel egy szerzetes ele, az jol "rank olvasott" utana valami zsirral bekente a homlokunkat majd arany lapocskat ragasztott ra (kepek kesobb). Es ismet rank olvasott :))

Nagyon jo elmeny volt...es bar foggalmam sincs miket mondtak meg mivel aldottak meg, de komolyan jol esik ha megaldanak :))))

Ebbol eleg volt, foleg a hoseg miatt, es ismet en a volan mogott, kovetkezo uticel egy vizeses.

Meg mindig nagyon tetszett, hogy vezetek :))

A vizeseshez egy gyonyoru domb- illetve hegyvidekre mentunk. Szerpentinen fel, kanyargos uton le.
Ahogy leparkoltunk a robogos csoka mar nyitotta is az ajtot nekunk a menut a kezunkbe nyomva. Kerdezem Noi-t, hogy ez ennyire aggressziv, vagy itt ez a szokas.
Mondja, h amit rendelunk, azt mire felerunk valahova a vizeseshez, odaszallitjak, hogy a vizben, vagy sziklakon ulve megegyuk. Mondom jo. Otthagytam rendelni, letettem a kocsit.

Felmegyunk a vizeseshez (jah, belepodij kulfoldinek 200 baht, thai-oknak 40 :P) az elso kisebb szakasznal csaladok pancsiztak a gyerekekkel, itt semmi sodras. Jo a viz..kellemesen huvos.
feljebb mentunk, ott mar csobogott rendesen, de sokan voltak.
Feljebb megyunk, es ott volt a mi helyunk. 3-4 meter magas vizeses, elotte "medencevel", sodras jo. Leultunk, a kaja ott volt 3 perc mulva. Kaja utan a sarga csoportokba verodve piheno lepkek fole alltam egy kep erejeig. Nagyon jopofa. Mindig odaszallnak vissza, es ha folejuk allsz korberepulnek :)) soha nem lattam meg ereztem meg ilyen kozel a kornyezetet.
Kb esoerdoben. Koveken jarva. Vizesesben nem kicsi es nem keves hal kozott uszkalva. Sarga szep lepkekkel jatszva... Teljesen kesz voltam :D fenykepet is csak poenbol csinaltunk parat, mert ment a facebook poenkodas :) de oriasi a hely.

Na megkajaltunk meg furdes, meg felusztam a vizeseshez is odaultem ala (ez nem olyan egyszeru am), aztan utana meg feljebb mentunk a fo vizeseshez, ahol oriasi sziklakon lehet beugralni (semmi biztositek meg ut kijelolve...sajat felelosseg minden) a vizeseshez.
Ultem, csodalkoztam az 50 meteres zuhatagon.. Dumaltunk, meg aztan a helyiek hivtak ugralni a sziklakon meg h menjek a vizbe a vizeses ala... Nagyon nagy elmeny volt ez a nap is.

Na .. Mivel 1 ora volt ezt telefonon bepotyognom igy hajnal 5 kor visszafekszem kicsit aludni :))

Remelem menni fog ez a blogolas igy e-mail-esen is :))

Csok mindenkinek ;)))
Sent via BlackBerry® from True Move

Posted by Robi at 05:09

Sargak vigyazat, jon a "feherlaz" :P

Az otthonlet oromeitol ittasan ugyan, es kisse faradtan eljott az ido a csomagolasra.
Tudtam, hogy 3 honapra jovok, es ugye az sem biztos (egyebkent meg a mai napig) hogy meddig maradok Noival, csaladjaval, vagy egyaltalan Thaifoldon, igy csomagoltam magamnak mindent. Az osszes ruha (nem oszi, nem teli, nem atmeneti :P) 6 par cipo, mindenfele tulelesi kellek... felkeszultem mindenre na :)

Delutan kozeleg, otthon mar mocorgas stb. Bratyomat meg hivtam, hogy nem tud -e ottlenni mikor elindulok, de sajnos dolgozott. Nem baj, voltunk egyutt kicsit, majd decemberben karacsonykor szilveszterkor eldobjuk az agyunkat ismet egyutt :)

Anyuekkal becuccoltam a kicsi opelunkba, imadom a kicsi kocsit, most is elmeny volt vezetni oly sok kihagyas utan, es amilyen kicsi olyan praktikus, eddig soha nem hagyott cserben :) minden belefer.

Gaborom telefonalt, hogy mar uton is van a repter fele, nem hagyta ki a bucsuzast sem ( nem ugy mint a masik "legjobb barat" Adikam, aki erkezeskor ott volt ugyan es orultem is neki nagyon, aztan egy hetre veletlenul nyaralnia kellett mennie a csajaval...velencere, ahonnan nem jon vissza a kocsi csak vasarnap mikor mar nem leszek ott :S ), mar ott is volt a repteren, mikor megerkeztunk anyumekkal.

Bementunk a terminalra, nezelodes, erdeklodes, mikor hova hogy, becsekkoltam a nagytaskammal, es meg a fennmarado kb 40 percben kint dumaltunk a dohanyzonal kicsit anyuval, apuval es Gaborommal.
Neha nosztalgiazas kozben nagyokat rohogtunk, meg mikor felemlegettuk Gaborral a heten tortenteket, bulikat..
Eljott a bucsu ideje is, par foto meg a vegere, mondtam nekik, hogy meg egyszer nem megyek el otthonrol fenykep nelkul, mint ahogy skociaba indultam. Szornyu volt 2 honapig meg csak fenykepen se latni a szeretteimet.
Olelesek, puszik, "aztan vigyazz magadra...erted?!" :) ezek aranyosak, nagyon hianyoznak !!!!! Kis konnycsepp a jobbszemembe... lefenykepezhetnem mer van blackberrym es mar fel is tehetnem a blogra de nem akarok kis buzi BB-s sznobnak tunni, aki mindig minden esemenyrol update-eli a tobbieket :D ( (><)-wehehe )

Szoval elindultam a biztonsagi ponthoz, cipobol ki, ov le, femek, telefon stb ki a zsebbol, rutinosan nem a kisbabasok, kinaiak es turbanos arabok moge alltam be. Kb 1 perc alatt atengedtek, csak valami gubanc volt az elottem levo laptopjaval, ezert a cuccaimra kellett varnom.
Atmegyek, kapuhoz erek, meg egy Unicumot is vettem a kis ferdeszemueknek mutatoba, had kerekedjen mar a szajuk, hamar a szemuk ilyen kis csiiik XD
-amugy mindig huzom oket, hogy sargak, meg csikszemuek, meg rizspusztitok... sirnak rajta a rohogestol, es meg kerdezik, hogy roluk mi a velemeny es hogy hivjak oket az en hazamban stb... jofejek... nem ilyen mitugrasz negerek akiknek 300 eve nincs mas a szotarukban arra a helyzetre, ha vedekezni kene, zavarba jonnek, vagy egyszeruen kotekednenek, hogy "rasszista". Itt nincs sertodes egy viccbol. Bar azt azert nagyon tudni kell kivel lehet es kivel nem. Neha sokkoloan komoly tekintetek tekintenek tekintelyes tekintetembe, szinte kerdezve, hogy "ocsi te most komolyan velem poenkodsz, vagy csak viccbol akarod elveszteni a fel majad es vesed?!" :S

Na az utrol annyit, hogy Egypt Air nagyon fos. Ugralos kepu TV, fel oldalasan szolo fulhallgato, keves kaja, Cairo mocskos es gusztustalan korrupt parasztok dolgoznak ott. Majdnem elkobozta az egyik gyoker a haloba rakott zarjegyes hermetikusan lezart plombalt duty free shopos Unicumot tolem, mondvan, hogy granat formaja van. "es jo whiskey?" mondom neki most azert akarja eltenni mert szereti a whiskey-t mert akkor megyek es veszek neki egyet, de ez egy magyar ital, kozel sem whiskey, nem hiszem hogy szeretne, es ajandekba viszem. Na akkor elgondolkodott, es lassan visszatette az asztalra, veletlenul sem a taskaba, es elfordult tolem... Parrassszt :E
Na mind 1. Az utazason azert voltak jovejek is. Oreg holland foszer 87 evesen kerekesszekben thai feleseggel epp koltozott feladva mindenet otthon hogy egy szep helyen toltse hatralevo eveit, magyar kalandvagyo fiatalok, persze mast se hallottam, csak hogy pattaya kurvak es hogy hanyat akarnak egyszerre megcsinalni kokainozas es pia utan... de ha kinek mi thaifold erted...?!

Kesett a jarat indulaskor, Bangkokot elerve meg minimum egy orat koroztunk a varos felett mert nem akartak megadni a leszallasi engedelyt valami viharfelho miatt allitolag. kb 10 gep korozott egyszerre bangkok felett, biztos komoly hangzavar lehetett a lentieknek :)
Mondanom sem kell, hogy landolaskor tuzo nap, asszem 41 fok volt. Nem ertettuk milyen esofelhorol volt szo :S

Megerkezes, kicsekkolas, taska kb 1 perc alatt ott volt (ferihegyen 20 meteres szalag van a taskaknak, es minimum fel orat kell mindig varni, itt kb 2 kilometert gyalogolsz a geptol, megis mire kiersz 20 percen belul, addigra ott var a tatyod).

Megint seta, taskaimmal, a meeting pointig ismet vagy 500 meter, Noi anyukaja kicsipte magat, mint mindig, es nagynenje erkeztek ertem, hogy vigyenek a mar lefoglalt szallasra. Issszonyatosan meleg volt.... kileptunk a repterrol es mondom, 41 fok, allo levego... hihetetlen izzadas, foleg london es otthon utan :) nem vagyok en ehhez hozzaszokva. Mar ott is nezett mindenki, feherebb voltam a fehereknel is szoval kb ez lehetett a poen: "nemaaa egy olvado hogolyoo hahhaa" :P ..bar lehet csak en vagyok ilyen lokott, hogy ilyen faszsagokra gondolok, ha kellemetlenul erzem magam :D

Na ennyit az indulasrol, erkezesrol, errol van par kepem (fentebb)

folyt kov. (bar mar megint ejjel van :S )

Otthoni elet Thaifold elott

(az egyetlen kepem most otthonrol :S)

Az erkezes sokkja utan alig birtam elaludni, de annyira boldog voltam, jart az agyam mindenen. Milyen lesz, mikor hova menjek, kivel talalkozzak, meg hogy utana Bangkok ... :S komoly kis fordulatok ezek, sokak mondjak nekem ,hogy soha nem mernenek meglepni egy koltozest sem, nem hogy egybol kettot :D

Szoval. Elso nap egybol mentem nagymama latogatoba, baratokat hivtam, persze csak ovatosan, hogy nehogy mindenki megjegyezze a szamom aztan szetszedjenek... tudjatok a sztarsag :P hehehehe nah viccet felreteve. Ez az otthonletem azert volt egy kicsit kezelhetobb, kenyelmesebb, mert a regi szamom mar nem el, es azert nem is irtam es hivtam kulon mindenkit, mint anno, hogy szervezzunk mindent, mert tudtam hogy csak egy hetig leszek. Ugyhogy ezt mar elterveztem, hogy lesz egy uj szamom, mindenkinek a szama megvan, szoval mindig felhivom azt akivel talalkozni szeretnek es szervezunk valamit. Igy kenyelmesebb volt tenyleg. Augusztusi nagy otthonletemkor brutal programsorozat volt, alig aludtam valamit. MOst chilling volt neha egy-ket bulival fuszerezve. 7 napbol csak 5-0n voltunk buliban :P

Na szoval nagyon jol sikerult az elso par nap. Tudtam talalkozni baratokkal, csaladdal, reg beigert sorozes, reg beigert lakasnezes, egyuttlet, reg beigert meglepeteses rajtautes ... szoval nagyon jo volt. Aztan azt hiszem a 3. napon mar elszabadult a pokol :D

Elso alkalom az otkertes "beules" volt, ami tenyleg kb csak az volt mert hogy a zene olyan hangos volt, hogy nehezen tudtunk dumcsizni. De aztan ott volt Gabor baratom, Szabikam is odajott ennek extran orultem, HofiCsabi & Kriszta, Bratyom ... szoval jo volt nagyon. Nem reszleteznem, csak annyi meg errol az "indulasrol" hogy nem alltunk meg am egy kis 5kert beulesnel. Gaborral es Szabival picit ittasan elindultunk nagyon ittasnak lenni es agyat eldobni a Morrisons2-be.
(most amugy azon gondolkodom, hogy tenyleg ez volt -e az elso buli, mert ugy emlekszem, de miert mentunk volna a kettobe, ha nem voltam meg ott elotte... na mindegy...)
Szoval attol a naptol mindig voltam valami buliban, ha nem ejszaka akkor delutani pialason :D kiraly volt , es azert a bulik kozul extran szeretnem kiemelni az "Eddas" es a masik Morrison's os bulit is Gaborral es a csajokkal, mert mind a ketto durvan WICKED-re sikerult... egyszeruen agyat eldobosan gatlastalanul jol ereztuk magunkat, es ... es ezekutan csak azt tudtam mondani, hogy BOLDOG VAGYOK BAZZEG... :D es ez meg csak a kezdet volt, amit en meg akkor nem tudhattam, de akkor ilyen extazis szeru neha vezetes kozbeni hangos rohogesek tortek ram... tenyleg BOLDOG voltam, otthon, es ezt meg a mai napig mondom, hogy kicsit se razna meg hazamenni es otthon maradni, mert rajottem, es ujra tapasztaltam, hogy SZERETEM MAGYARORSZAGOT!!! Budapestet, videket, (Balcsin ket eve nem voltam :S) IMADOM... es bar most is kicsit mintha a Mennyekben lennek, de azert gondolok ra, es hianyzik.

Nem sok reszletre emlekszem, amire meg igen arrol ugysem irhatok, szoval ennyit az otthoni egy hetrol.

Ket titkos uzenet azert a vegere, biztos vagyok benne, hogy ertik akikre vonatkozik:

-Meg mindig "nem tudom hol lakom"... :S
-Meg mindig edes... :P

Csok otthoniak ;)

London utan hazaerkezes

...nem volt egyszeru otthagyni Londont, de nem kellett tul sok ido tullepnem ezen a hianyon. Az egyetlen dolog ami aggasztott a Bazsi volt, mivel a ket hetes nyaralasuk alatt en voltam Londonban egyedul, es tudom nagyon jol milyen erzes egy idegen helyen dolgozni jarni, es meg hazaerkezve sem talalni senkit aki egy kicsit is arra emlekeztet ki vagyok, voltam stb...
Fenykepeket sajnos letoltottem otthon a gepre, igy most az otthoni dolgokrol nem tudok semmit mutatni, de ime a tortenet:

Ferihegy, landolas.

Kiszallok a gepbol, lepcsozes lefele a kis kezipoggyaszommal. Szinte ahogy Magyar foldet ert a labam megpillantottam ket ismeros alakot a teraszon. Egy pici golyot, meg egy nagy golyot :D nah gondoltam is ezek anyuek lesznek :D meg nem voltam biztos magamban, kozelebb gyalogoltam, de azert a telefont mar keszitettem, es hivtam anyut, hogy ok vannak -e ott :) mondtam neki hogy jol van, orulok, 5 perc mulva kint leszek, varjanak.

Ki-be csekkolas meg csomagvaras... kozben hallgattam a gyonyoruen megfogalmazott magyar mondatokat, mint pl "mi a fasz van mar holnap jonnek a csomagok?" meg "faszomer kell elemallnia, nem latja hogy en is a csomagomra varok?" (persze ezt csak miutan tutira meggyozodott, hogy kulfoldi all elotte)
Hat ezek nem a legjobb meglepetesek...
Ami nagy meglepetes volt, hogy a Pannon pl Telenor lett :S eleg gaz szerintem . De az, hogy miutan kijottem Bangkokba megegyszer meglepett a ceg, mivel hogy regota uzemelnek thaifoldon Dtak nevvel.... :D na ez betett... azt hittem hogy a Pannon az azert maradt Magyar ceg valamelyest, es max a korulottunk levo orszagokban operal. Na mind 1...

Megvan a tatyi, gurulok kifele a "zold folyoson". Nyilik az ajto, mar meg is lattam anyuekat jobbra elottem :) Odasiettem, olelesek, puszik stb ... nagyon orultem nekik :D Azt hittem, hogy mondjuk a batyam ott lesz meg, de aztan mondtak, hogy dolgoznia kellett.
A "na menjunk haza" mondat utan huzom a taskam magam utan, es beszelek anyu fele balra forditva a fejem.
A periferiamban egyszercsak megjelenik egy ismeros arc, eloszor nem is akartam elhinni vagyis csak nem fogtam fel mi van... visszanezek... Gabcikam probalt atsuhanni eszrevetlenul elottem :) Haaaaat megorultem neki, "Te itt??!!" huuuuuu !!!! :D nagyoleles stb, mar majdnem mondtam hogy na induljunk tova, erre Adi baratom veregeti meg a vallam, hogy "en is ittvagyok" :D keeeeeesz voltam... tokre nem szamitottam erre :D nagyon orultem... mar ekkor 10 perce a fulemig ert a szam. Aztan mikor kicsodalkoztam magam, es ismet az indulashoz ertunk, hatranyulok hogy huzzam a nagy borondomet magam utan, de az sehol. Hatrafordulok, latom anyam nez valaki utan erre el is kezdem mondani, hogy "nehogy mar itt lopjak el a taskam"... es kit latok meg.....???!!! GABOROM rohog visszafele es lopja a taskam :D heheeyyyyyy
Neki is a nyakaba ugrottam kicsit, aztan mar tenyleg mentunk a repterrol... de nekem vegig fulemig ert a szam, keptelen voltam abbahagyni a mosolygast :D

Gabcikam Gaborral, Apcim Anyummal ment egy kocsiban, En meg Adam melle ultem be, hogy begyujtsunk egy kis uditot a kuton hazafele. Mert ugye meghivtam a sracokat "palacsintazni" :D edes szuleim palacsintaval vartak otthon. Bar nalam most valamiert nagyobb szam volt a foetel :D

...megerkezunk Adival a Shell-re. Bemegyunk, elso meglepetes. Kola, Fanta stb 480 forint... 480... 480... tul sok a szam... mi van itt??? :D kapcsolok... jah az oke, 1,5 font... csak olyan fura ez a sok szam.
Masodik poen. Pultos lany: "Sziasztok" vagy "joestet" talan??? bazzz :D tok jo volt hallani :D pedig aztan voltam otthon fel evente, meg hat a Bazsival es Szabival Londonban csak magyarul beszeltunk egymassal stb....
De megis... hogy megerkezem egy helyre, es ott magyarul koszonnek... ez nagy volt :D

Na tovabb... beesunk az ajton, Anyu, Gabci es Gabor mar ulnek az asztalnal. En amikor az ajto megcsak 2centi resre volt nyitva mar kiszagoltam kajat, es "FASIRT" felkialtassal ra is raboltam mint a keselyu az egerre :D :D aaaaaaa nagyon joooo voooolt :D otthoni izek. Utana asszem egy palacsintaval csusztattam lejjebb a fasirtot, de utana megis kertem kumli fozit meg fasirtot is megint :D utana meg egy kis palacsinta, udsi, baratok, duma, fulig ero szaj, szulok... otthon... uj linoleum :D :D kesz voltam teljesen :D

Robi's back :)

Heheyyy

16odjara sem sikerult sajat blogot csinalnom, meg ide sem irtam semmit mar megint vagy egy honapja... azt hiszem nem vagyok egy jo blogger :D de most elhataroztam, hogy megis leirom, es IDE irom le a velem tortenteket. Sajnos nem tartok tesoimmal, amiert neha azert a blogot olvasva kepeket latva, es telefonalva veluk osszeszorul a torkom, es legszivesebben csomagolnek is, ahogy tettem is mikor Bangkokban voltak, de nekem itt mas az utam ugy latszik. Majd talan talalkozunk, meg kiderul, de az ismet nagy buli lesz az tuti.

Na szoval most jol televagom a blogot par cikkel, par keppel ;D

Udv :P

Oktober 23. Koh Phanang 3. nap - FULL MOON PARTY!!!

Egy nem átlagos október 23-ának indult ez számunkra, hiszen nem ünnepeltem még a forradalmat 30 fokban pálmafák alatt, ráadásul úgy, hogy a mai napon milyen buli van? A világ egyik legnagyobb kultuszú bulija, Full Moon Party!!!

Át is mentünk már délután Haad Rin Beach-re. Egész napos pancsi. Annyi volt a gond, hogy itt nem tudtunk rájönni mi lehet a vízben, de mintha folyamatos csípések ömlöttek volna végig a testünkön. Valószínűleg így is volt, a tengerben viszont mégsem láttunk semmit, hiába kutattunk. Illetve az elején kiszúrtam egy kis medúzát, de nem az volt a hunyó.

Este óriási buli, nagyon jó hangulat, rengeteg ember, meleg, vödrös piaáradat. A parton hosszában felhúztak egy bódésort, ahol minden árusnak jutott némi hely. Innen árulták a vödrös vodka-Red Bullt és egyéb hangulatserkentő szeszeket. A bódék tele voltak festve a már jól megszokott thai alkohol-szlogenekkel: "No bucket, no boom-boom!", "Fuckin cheap buckets, fuckin good." A parton tűzzsonglőrök szórakoztatták a tömeget és két hatalmas tüzes ugrókötél is volt, ahol bárki próbálkozhatott az átugrással a körben álló tömeg biztatására. Mi is megpróbáltuk, de folyton belénk csapódott az égő kötél, ami kicsit le is perzselte a lábunkról a szőrt, de nagyobb bajunk nem esett. Szabinak egyszer azért sikerült. Majd hatalmas party közepére keveredtünk amit mindketten iszonyatosan élveztünk, nagyon hasonlított a Ministry-s élményeinkre, egész addig amig Szabinak ki nem ment a bokája egy homokbuckára ugorva. Szerencsére a parti elsősegély ponton befáslizták a lábát (és másnap még gélt is kaptunk a lábára). Hatalmas pörgésben voltunk és éppen folytattuk volna a bulit egy kis evés után, amihez viszont pénzt kellett volna kivennem egy automatából. Mikor elindultam, hogy pénzt vegyek ki, ráeszméltem, hogy a kártyámat délután nem vettem vissza egy ATM-ből. Elég szopi... Úgyhogy pénz hiányában lassan hazarobogóztunk és aludtunk egyet... Másnap... másnap volt! :D

Oktober 22. Koh Phanang 2. nap

Szabi előző este vásárolt néhány süteményt, így reggeliért kivételesen nem kellett elmennünk. Egy kis motoszkálás után felmotoroztunk a sziget egyik nevezetességéhez, egy vízeséshez. Hát, kicsit többre számítottunk, mindenesetre szép volt a környezet, dzsungel-hangulat, majd miután felhágtunk egy elég magas pontra és ömlött rólunk az izzadság, jól esett befeküdni a víz által természetesen kialakított kis hűvös medencébe.

Innen újfent a piacra száguldottunk enni, majd a szget déli felén süttettünk magunkat a napon a Haad Rin Beach-en estig és nézegettük a rengeteg fiatalt. Gyönyörű lányok, kidolgozott testű palik, tiszta Baywatch-hangulat volt. Semmi különös nem történt kivételesen egész nap. Na jó mégis. Este elmentünk egy Muay Thai bónyós estre. 8 mérkőzés volt, folyt a vér, törött a borda, könyöklés, térdelés. Már csak nézve is mindenem fájt, de eszméletlen élmény volt. Ez volt eddig a legnagyobb kiadásunk (600 baht/fő), de mindenképp megérte és szórakoztatásunkért itt tényleg mindent megtettek. Bármikor ismét!

Későn értünk haza (kb éjjel 1). Mindketten kint feküdtünk egy ideig a bungalónknál a pálmafák közé kihúzott függőágyakon. Irogattunk, dumáltunk. Egyszer csak egy srác ment át a parton láthatóan nagyon berúgva és üvöltözve, majd eltűnt a semmibe. Nem sokkal később két francia lány érkezett Szabihoz nem kevésbé ittasan, Jeremy-t keresve. Annyira részegek voltak, hogy Szabi percekig győzködte őket, hogy ő nem Jeremy. Szabi mondta, hogy amennyiben ő az aki üvöltüzve, dülöngélve előbb erre haladt, akkor "arra" ment tovább és mutatta az irányt. A lányok elmentek az ellenkező irányba, de azért meghagyták, hogy ha netán Szabi látja őt, mondja meg neki, hogy a lányok keresik. Már épp lefekvéshez készülődtünk, mikor látom, hogy Szabi kissé ilyedt arccal néz ki az ablakon. A szúnyoháló másik oldalán Szabitól fél méterre, üveges tekintettel, zombi fejjel nézett be a srác, azt sem tudta hol van. Nem értem, hogy került oda és miért pont hozzánk kukucskált be.
Szabi egész gyorsan kapcsolt - Hi, are you Jeremy?
Erre a krapek - Yeahhh.
Szabi - The girls were looking for you.
- Which girls?
- Your girlfriend and an other one.
Majd megmutatva a helyes irányt, őt is útjára bocsátotta. Másnap reggel a teraszról nézegettük az embereket és próbáltuk kitalálni ki is lehetett Jeremy és a francia lány. Hogy mi lett a sorsuk, nem tudjuk.