Oktober 16. Indulas Hua Hin-be

Mindenki enyhén másnaposan kelt pár óra alvás után. Kisétáltunk enni a szokásos helyre, kipakoltunk a szállásról, aztán Robika sajna ment is, Noi-val talija volt. Mi meg elbattyogtunk a "szervezett, kifizetett utunkra" Hua Hin-be. Egy nyomi autós srác szedett össze minket pár egyéb emberrel együtt, majd kiderült pár óra alatt, hogy ő csak kiszállít minket oda, ahonnan menetrendszerűen mennek kisbuszok, persze olcsón, ha ott vettük volna meg a jegyet... Odaérni is két óra volt a bangkoki dugóban, utána pedig következett a rettegés az új sofőrünkkel, akiről kijelenthetem, hogy félelemérzete nincs.

9-11 között mozgó létszámmal száguldottunk 160 km/h-val dél felé. Autópályaszerűségen, csak a gond, hogy itt minden sávban találkozhatunk a leglassabb autókkal is. És mi is három-négy sávban cikázva haladtunk, de ahogy csak lehetett maximális sebességgel. Általában amikor épp elaludtam volna, történt egy-két fékezés hirtelen kb 40-re. Vagy a hatalmas kanyarban, melyet a sportautók is 100 körül vettek be, a centrifugális erő tépte le a fejem. Holott óriási gödrök vagy huppanók miatt a fenékcsontunk koppant nagyobbat a lengéscsillapítónál is, vagy ugott a testünk 10 cm-t felfelé. Félúton a vihar is elkezdett ömleni, ami a látótávolságot úgy 5 méterre csökkenthette. Vezetőnknek ez lehetőséget adott, hogy még 170-re gyorsítson és egyik kezében telefont tartva elcsevegjen vagy 20 percet.

Hua Hin-ben 16.30 tájban kiszállva a buszból sofőrök áradata fogad újfent. Szerencsére annyira nem idegesítőek és rámenősek, mint Bangkokban, meg hát már mi is rendelkezünk tapasztalattal: gyalog megyünk a tengerpart felé szállást keresni. Leszakadt az ég, ez már tényleg igazi monszun, bőrig áztunk. Belátogattunk vagy 5 helyre. Szerencsére győzködtük egymást, hogy "na még egyet nézzünk meg!", mert így az utolsó lett a legjobb döntés. Nagy szoba, fürdővel, erkély, tv... 400 baht/éj. És még volt olcsóbb, bár volt, ahol fele ilyen jót akartak 500-ért ránk sózni.

A hely Bangkok után elég fura. Szinte csak középkorú vagy idős németek vannak, családosok, sehol buli vagy zsongás, vagy hozzánk hasonló hátizsákosok, akiket eddig mindenfelé láttunk. Egész éjjelig öntötték a dézsából, úgyhogy annyira nem volt élvezhető. A partra lesétáltunk, meg egy kis kört a város felé. Végre találkoztam a tengerrel itt. Pisi meleg, de bemenni csak térdig mertünk mivel vaksötét volt és láttunk egy elég méretes medúzát a partra vetve. Egyelőre nem tűnik nagy számnak, lehet, hogy nem maradunk túl sokáig.