Oktober 20. Koh Tao 3. nap

Október 20-a, szerda van. Nem mondhatnám átlagosnak. Koh Tao szigetén vagyunk, a levegő hőmérséklete napközben 35, a vízé 33 fok körüli. Ugyan ez a két érték este 28-28 fok. Kellemes, baromira szokatlan érzés. Talán panaszkodásnak fog tűnni, pedig nem az, de itt nincs sok minden amit csinálni lehetne napközben. A sziget általunk robogóval járható és érdelesebb részeit már nagyjából bejártuk. Este 7 körül már sötétedik, helyi látványosságok nincsenek, a szórakozási lehetőség a helyi bárokban való üldögélésre, iszogatásra korlátozódik. Az itteni falucskák főleg bárokból, éttermekből és boltokból állnak, pillanatok alatt bejárhatók.

Hosszú alvás után reggel Bazsi hívására ébredtem, lerobbant motorral ácsorog egy emelkedő alján valahol a sziget keleti felén. Kicsit megijedtem, nehogy valami baja essen, esetleg kiforgasson minden vagyonunkból valami kedves helyi, aki pickupon hazahozná a motort és őt is. Megnyugtatott, hogy ez nem fog megtörténni, mert olyan helyen robbant le ahonnan nem lehetne elvinni a motort, mert a meredek emelkedőtől azonnal leesne a kocsi csomagtartójáról. "Élvezd az életet, velem meg majd lesz valami!" - mondta ő, kevéssé meggyőzően. Másfél órával később már jött is, mint kiderült az volt a baj, hogy leeresztett kitámasztóval nem lehet elindítani a motort, ezt azonban a kölcsönzős csajszi - akit közben többször is hívott telefonon - képtelen volt értelmesen elmagyarázni, de még a segítségére sietett thai-oknak is.

A nagy kaland után fürödtünk egyet a nagy izgalomra, majd a gyomrunktól hajtva és újabb veszély után áhitozva a helyi kifőzde felé vettük az irányt. Én ezeket csak "vérhasbüfék"-nek titulálom az első pozitív tesztig. Eddig a mai is átment, jelentem élünk! Én green curry-s csirkét, Bazsi csípős curry-s marhát és Tom Yam levest kért tenger gyümölcseivel, amit már alig tudott magába tömni. Kiadós adagok voltak, bár némi képzavarral élve a marha már nem volt mai csirke... Innen Hin Wong Bay-felé vettük az utunkat hihetetlen emelkedőkön és szitakötő-felhőkön keresztül. A tenger itt az apró kavicsos talajnak köszönhetően kristálytiszta, az élővilág pedig a zavartalanság miatt rendkívül színes. Bazsi búvárkodott is egy 1,5 órát én közben a hátamat pirítottam. A 30-as naptej itt egy picit kevés, de kellő óvatossággal az ember csak medium fokozatra sül (belül még véres marad). Erről egy kevésbé megerőltető programra váltottunk, 15 perc alatt hazamotoroztunk, hogy a szállásunktól 10 méterre strandolhassunk egy jót a parton. 5 órakor még mindig meleg volt, a nap is szépen sütött. Mikor már a pancsizást is úntuk, meg egyébként is esteledett, megnéztük "A part" c. filmet, mely innen talán csak pár tucat kilóméterre játszódik. Film után feldobtuk az okt. 18-19-ről szóló beszámolóinkat, mert tegnap az egész szigeten nem volt net. Ezt követően betoltunk egy-egy palacsintát - kókusz-csoki, kókusz-eperlekvár - sörrel és hazajöttünk. Most este fél 12, talán fekszünk is nemsokára, hiszen ez is egy rendkívül megerőltető nap volt Thaiföldön...