Előző este egy kis éttermezés után hamar hazatértünk, én már este 10-kor alig bírtam nyitva tartani a szemem. Utána Szabi is álomba szenderült. Végre eljött az ideje a nagy alvásnak. Ami tartott éjjel fél kettőig, mert megint kipattant a szemünk. Fél 5-ig filmeztünk, dumáltunk, majd sikerült kicsit visszaaludni (Szabinak). Én inkább vettem egy epres joghurtot és jártam egyet a parton, ami sajnos bizonyossá tett arról, hogy a szállást a továbbiakban nem hosszabbítjuk meg, másnap megyünk, ahogy a továbbállásra feljogosító jegyünket átfoglaltatjuk pár nappal korábbra... Napközben szinte végig esett, így sokat tenni szállásunkon kívül (ami amúgy jó, tágas, erkélyes, hűtős, tv-s apartman 400 baht/éj áron) nem lehetett. Legalább ismét fejedelmi izű ételeket ettünk ebédre.
Este elmentünk egy étterembe, ahol előző este is voltunk már. Elvileg olasz étterem (az ide járó hülye olaszoknak és németeknek...), de van thai étel is. Múlt alkalommal helyi ételeket ettünk, de mivel ezesetben tudtuk, hogy másnap sokórás út vár ránk (aki nem venné a lapot, az emésztéssel kapcsolatos), gondoltuk mi is szánalmasan valami európait tömünk magunkba aznap, biztos, ami biztos. Pizzát kértünk. Közben a tegnap már szimpatikusnak tűnő pincér kislánnyal (May) beszélgetésbe elegyedtünk. Sok minden szóba került, egész csodálkoztunk, hogy az itteni analfabétákhoz képest értelmes és angolul is beszél. Kb 24-nek néz kis és valójában 31 éves. Járt Európában több helyen is... Idővel eljutott odáig a dolog, hivatkozván arra, hogy másnap mi megyünk reggel, nincs-e kedve megmutatni valamit az itteni éjszakai életből, mert ő biztos tud olyan helyeket, melyek nem a turisták számára nyitottak és tán kevésbé undorítanank minket. Belement, megbeszéltük, hogy majd később visszajövünk érte, ha végez. Bár leírhatatlanul hasznosnak és valahol szépnek éreztem ezt az éjszakát, életem egyik legkellemetlenebb élménysorát éltem át és szégyellem magam az egész európai társadalom gusztustalansága miatt.
Először egy nagyon kellemes helyre kísért bennünket, ahol biliárdoztunk és ittunk egy sört. Már itt észrevehető volt, hogy a hely mentén elhaladó lányok mindenhol a férfiakat stírölik, nyílván nem házassági célból. Természetesen közölte, hogy munkatársaival megbeszélték eslőző este, hogy mi tuti melegek vagyunk. Sebaj, ezt megszoktuk... :) Innen egy ír pub-ba mentünk át, ahol évekig dolgozott. Odafelé úton (5 perc) milliónyi ajánlat, a legocsmányabbtól a legszebb lányokig. May-től kérdezősködtünk, hogy is megy ez a dolog itt. Megtudtuk, hogy ha csak el akarjuk vinni a lányt a bárból, ahol tartózkodik bárhová (akár csak bulizni is), a helynek már kell fizetni. A többit a csajjal kell leegyeztetni. Mindenesetre hallani lehetett a hangjából, hogy teljesen megszokott ez a dolog, és bár ő nem csípi, neki annyira nem szembeötlő a számolatlan német és amerikai férfi, többnyire 50-60 között, akik tapadva a lányokra már a szórakozóhelyen vagy az utcán alájuk nyúlnak, fogdossák őket, és ez nekik is és az "áldozatoknak" is természetes. Láthatóan az átlag turista ezért jön, a lány pedig bódult vagy józan állapotban ezért hagyja magát vagy még kelleti is. Még ha eszembe is ötlött az első napokban, hogy talán befizetek kíváncsiságból egy ilyenre, ez kiölt bennem minden érdeklődést. Szomorú.
(Jaj, bocsánat a megszakításért, csak már épp Koh Tao-n vagyunk, itt írom a cikket és pont most jöttem ki a forró tengerből. Egész a bungalónkig kellett sétálnom, ami vagy 10 méter a parttól és pálmafák árnyékolják. Itt kiültem a teraszunkra és írom tovább a cikket a csobogó tenger hangjára...)
Szóval tényleg kegyetlen a valóság itt, ahol egy dolog a turizmus, de a szexturizmus része ezen belül számomra túl nagy halmazt tölt be. Visszatérve az estére, a "kislánnyal" rengeteget beszéltünk. Egy szórakozóhely után becincált minket egy thai karaoke buliba, ami hát gondolhatjátok mennyire tetszett, ha még angolul és magyarul is nehezen tolerálom. Na mindegy, szegény kiscsaj ivott, mesélt és énekelt. Elmondta, hogy volt 4 évig egy német faszija, aki miután otthagyta, azóta nem bízik senkiben és itt dolgozik Hua Hin-en két helyen is, este étteremben, éjjel egy szintén visszataszító bárban, ahol gondolom - mivel nagyon csinos - őt is mindenki agyon tapizza. A karaoke hatására éjjel 3 tájban úgy éreztem, hogy szétszakad a fejem. Szabira tekintve rajta sem vettem észre marasztaló jelzéseket, így mondtuk May-nek, hogy mennénk, maradjon nyugodtan, ha gondolja. Az volt a reakciója, hogy ő is fáradt, indul, tehát elkísérjük a robogójához és várjuk a távozást, majd azt mondja, ő elvisz minket haza. Biztos, ami biztos, Szabi, lévén a legjózanabb, felajánlotta, hogy vezet, ha már hárman ülünk a mocira. Mikor odaértünk, May teljesen természetesnek vette, hogy feljött hozzánk minden kérdés nélkül. Kiültünk még az erkélyre dumálni kicsit, Szabi leugrott még 3 sörért. Én megrökönyödtem, hogy mennyire aranyos, őszinte ember az eddig tapasztaltakhoz képest. El se hittem, hogy nem pénzért, nem szexért jött fel és nem is a kettőért együtt, hanem végre mert volt, aki meghallgatta és nem csak megdugni akarta. 6 körül annyit mondott, hogy nagyon álmos és fáradt, lefekhet-e. Szabival egymásra néztünk, eddig is fura volt a helyzet európai szemmel nézve, de mondtuk, hogy persze. Ő ledőlt és már aludt is. Megszakadt a szívem, hogy ilyen emberek vannak még itt és mit kapnak a sorstól. A legkellemetlenebb az volt, hogy mi 7-kor már készülődtünk, hiszen 8-ra kellett a találkozóhelyre érnünk, hogy Koh Tao szigetére vigyenek minket. Felkeltettem finoman fél 8 körül és elindultunk együtt. Mi a buszhoz, ő haza. Szégyellem magam eddigi életem miatt, no comment.
No comments:
Post a Comment