Reggel kicsit hamarabb ébredtem, de tény, hogy legalább 8 óra alvás után, ami itt még nem fordult elő. Ezennel bejelentem, hogy végre sikeresen átálltunk. Mármint az itteni időszámításra. Szabival a reggelis körünk alatt megbeszéltük, hogy haladjunk tovább és vegyünk jegyet aznapra Koh Phangan-ra. Fél 9 tájban egy irodában meg is tudtuk, hogy az átlagos 400 baht helyett ha 10-kor megyünk, 250-ért eljutunk a célállomásra. Gyorsan összepakoltunk és dél tájban már az eggyel délebbi szigetre meg is érkeztünk.
Koh Tao gyönyörűsége után vártam, hogy mindez csak fokozódik. A kikötőtől nem messze lepakoltunk, Szabi őrizte a cuccokat én meg kibéreltem egy mocit, hogy gyorsan körbejárjak és szállást találjak. Elmotoroztam vagy 20 km-ert, de sajna olyan álom-partot, mint az előző szigeten, nem találtam.Ez máris nagyobb, forgalmasabb hely, sok turistával, nem olyan kis nyugis béke-sziget, mint Koh Tao. Megegyeztünk, hogy ne szarozzunk, arra a napra vagyük ki 500-ért az egyik tengerparti bungalót, ami amúgy szintén nagyon szép környezetben volt, családias kis "resort" részeként. Kis motoszkálás után (már csak így hívom, ha Szabira vári kell) motorra pattanva bejártunk számos partot, de kifejezetten nem is volt szép köztük. Végül Haad Rin Beach-en kötöttünk ki a sziget déli felén, ahol minden hónapban megtartják a full moon party-t. Ez talán a legszebb part a Koh Phangan-on. Hangulatát tekintve Ibiza-szerű lehet, tele fiatallal, a parton mindenhonnan különböző típusú zenék szólnak óriási hangfalakból. Visszatérve a szállásunk közelébe (Tongsala) beugrottunk enni a kb egész nap nyitva tartó ételpiacra, ahol szinte bármit megkaphat az ember, persze az itteni szájízhez igazodva. Én minden nap valami egyedit próbáltam, persze nem kis rizikóval, mert sokszor olyan ételekből lehet választani a nap folyamán, melyek valószínűleg már reggel kihelyeztek. Mindenesetre eddig még mindig megúsztam a vérhasat. Szabi sajnos nem olyan bátor mint én vagy épp hogy neki van esze, majd meglátjuk ki marad életben, de nem próbált olyanokat mint én, maradt egy tiszta, konszolidált beülős helynél minden nap. Pedig isteni curry-k, levesek, sült-ek és egyebek voltak kirakva elénk, általában még olcsóbban is, mint az "ő helyén". Na jó, azért én is ettem ott is, pl végre kipróbáltuk a papaya salátát. No mindegy, mindenesetre imádom, ha nem is tudom mi az, csak ízlik, tetszik ahogy kinéz, kedves aki adja és főként ha nem kér többet 30-40 baht-nál. :)
Este időben ágyba bújtunk és aludtunk is egész sokat.
No comments:
Post a Comment