Mivel blogbejegyzéseink leginkább csak a napi események elmesélésére szorítkoznak ezért úgy döntöttem írok pár sort az itteni életről, az életünkről is csak úgy, általában.
A nagy londoni rohanás, a feszített tempójú munka, a tömeg, a stressz és az időnként ránktörő "mit vegyek fel" - para után Thaiföld az abszolút nyugalom szigete. Semmi rohanás, a tömeget csak a szmogba és az utcai kifőzdék füstjébe burkolt nagyváros főútjain tapasztalható dugókban érezni, egyébként mindenki baromira ráér, az emberek itt gyakorlatilag folyamatosan 'rewind-üzemmódban' élnek. A nagyvarosi boltosok a pultra dőlve mobiltelefonjukon nézik a vinnyogó hangú helyi szappanoperákat, vidéken pedig a padlón fekve üdvözlik a boltba betérő "farangot" (külföldit). Tegnap egy boltba kukkantva halk "hello!" fogadott, de hiába nézelődtem, sehol nem láttam senkit. Végül kb. egy percnyi keresgélés után pillantottam meg a kedves helyi eladót, amint egy ruhákat tartó sztender (fogasos állvány) alól vigyorogva figyelt. Most már tudom, hogy ha a bejáratnál nem ugrik rám valaki, hogy a karomnál fogva berángasson és rámsózzon valami haszontalan vackot, akkor a padlószinten kell keresgélnem, vigyázva nehog szegény eladó szájába lépjek.
A helyiekkel csak alapszinten lehet kommunikálni, angolul alig beszélnek és a kulturális különbségek miatt a jelbeszéd is esélytelen. Aki nem beszél angolul az kedvesen mosolyog és minden (akár kifejtést igénylő) kérdésre is "yes"-szel válaszol, aki beszél angolul az folyamatosan félreért mindent, a "yes"-t "no"-nak és fordítva. Ma reggel a helyi CBA-ban majdnem karikákra vágott virslit kaptam a tisztán érthető "hot dog" rendelésemre, pedig ugyanannak a srácnak előző nap már sikerült kitalálnia, hogy vajon mit is akarok, ha a boltban egyébként kapható hot dogot kérem. A helyi éttermekben a számlákat folyamatosan thai nyelven írva kapjuk, ami nagyjából annyit segít mintha csak fejből mondanának egy árat. Még a vendéglátóhelyeken is alig beszélnek angolul, ha megkérdezem mi a különbség két étel között, akkor rögtön hoznák - és persze számláznák is - mind a kettőt. Kérdezni tehát nem érdemes, mert csak zavarodott mosolyt kap válaszul az utazó.
Nagyvárosban a külföldit széttépik a csapatosan támadó taxisok, tuktukosok, öltönyboltosok, az összes többi boltos, az utcai kifőzdések, prostituáltak, hímringyók. Ne értsen félre senki, nem reklamálni akarok, vagy netán negatív fényben feltüntetni Thaiföldet, csak ezek azok a dolgok amik nekem nagyon furcsák. Robit rengetegszer segítették akár önzetlenül is a helyiek, minket inkább lehúztak. Lehet, hogy negatív energiákat sugárzunk magunkból vagy csak rossz a hozzáállásunk, de ezidáig ezt tapasztaltuk.
Kicsit magunkról is essen szó, hiszen az egész thaiföldi utunk rólunk és egyfajta útkeresésünkről szól. Rengeteg minden átértékelődött bennünk/bennem London alatt/óta/után, talán tényleg komolyabb lettem (höhöhö), de inkább talán a szerzett tapasztalatok a legfontosabbak. Visszatekintve jobban látom, hogyan éltem otthon, hogyan élhetnék Londonban és hogyan élnek mások a világ két különböző táján. A kis dolgokat is megbecsülöm, a külsőségeket már kevésbé tartom fontosnak, mint korábban.
Thaiföldre 5 pólóval, 5 alsóval és 5 zoknival érkeztem. Bangkokban elhasználtam 4 tiszta pólót, mert ott annyira párás volt a levegő, hogy 3 nap sem volt elég egy kiteregetett trikó száradásához, ellenben az összes vizes, mosott holmink beposhadt. Azóta 2 pólót váltogatok, nem stresszelem magam az öltözködésen. 3 nap az egyik pólóban, addig a másik szárad, majd cserélek. Nem vagyok büdös, igénytelen, hisz csak napi 2-3 órát hordom a polóimat, hisz Októberben Thaiföldön az átlaghőmérséklet 24.5 - 31.5 C fok között mozog. A büfék körül ahol eszünk, gyakran legyek hada nyüzsög és minden kifőzdéhez tartozik minimum 1, de inkább 2-3 kóbor kutya akik a konyharészlegből ki-be járkálnak és gyakran a vendégek körül legyeskednek a maradékokért. Épp a minap mondtam Bazsinak, hogy édesanyám el se hinné, hol és miket vagyok képes megenni házon kívül. Persze vannak még annál durvább ételek is, mint amiket mi eszünk, ezeket általában a már korábban említett "vérhas büfékben" készítik. A recept egyszerű: vegyünk némi akármilyen eredetű húst és csináljunk vele valamit, majd tegyük grillrácsra és hagyjuk a napon órákig legyeknek, pornak kitéve. Fogyasztás kizárólag saját felelősségre!
Folyt köv.
No comments:
Post a Comment