Este értünk Bangkokba, itteni idő szerint 19 órára, nekünk ez még csak 13 óra volt. Egy tuningolt autóval behoztak a szállásunkra, melyet bár csak mázliból, Szabi épp a belváros közepébe, igen jó helyre foglalt. Az autóút maga egy csoda volt, mert a kilátás máris egy új világra volt kapu, mely mintha nem is lett volna igazi. Aki Európán kívül még nem járt (pl. mi) igen furának találja ezt a rengeteg magas épületet, modern autókat és úthálózatot. Ja, és a nagyobb főutak minden esetben a magasban vezetnek, a házak 3-4. szintjével egyvonalban, így az utak alatt még van egy réteg a városból. Útküzben végig helyi arcok, többségében nem olyan csúnya emberek, mintha a legtöbb félvér lenne, szerencsére a keleti vonások annyira nem dominálnak rajtuk, mint a kínaiakon. Ahogy a városközponti pár utcára fordultunk viszont hirtelen mintha Londonba értünk volna. Mindenféle náció, de főként fehér.
Ürítés, zuhanyzás, pakolás és már mentünk is le járni egyet. Meg kell szokni a minden irányból való azonnali támadást, ahogy megy az ember az utcán: zöldség, gyümölcs, szopás, dugás, bárokba szállítás tuk-tukkal avagy taxival, masszás, fű, ital, ping-pong show... Tényleg fillérekért lehet venni mindent. Szabi már két kaját is meg mert kóstolni az utcán. Az egyik banános, mézes pancake, asszem 25 baht-ért, ami fél font, meg egy ázott kutyaszagú tésztás, húsos valamit, talán 40-ért. Az előbbi elfogyasztásához behúzódtunk egy épület tövébe leülni, mert az eső is rákezdett. Tőlünk másfél méterre látok valamit nyugodtan előmászni a föld alól egy lukon, aztán lassan odébb battyogni. Először azt hittem hallucinálok, de nem, egy alkaromnyi lomha patkány volt. Londonban már láttam pár ilyet, de ott mindig sietve menekültek, itt meg úgy tűnik senki nem bántja őket, tehát úgy közlekednek mint az emberek. Szabi lenyomta kissé furcsa érzéssel az utolsó falatot és indultunk tovább. (Én az itteni dolgokból eddig a csapvizet mertem megnyalni, gondoltam legalább egy nyugodt éjszakám legyen, ha egyáltalán lehet a jetlag-et belekalkulálva. Na majd ma én is teszek róla, hogy visítva fossak, meg kell ismertetni fokozatosan a bélrendszeremet a helyi kihívásokkal!) Papucsok már 75 baht-tól kaphatók, pólókból pedig eszméletlen jókat lehet venni már a szállásunk bejáratától 15 méterre is.
Máris sajnos fejbecsapott az a látvány, amit rebesgetnek Thaiföldről... Nézelődöm, sok szép lány, néha megragad az ember szeme egy-egy formás mellpáron, vagy fenéken, de pár esetben igencsak férfi arca van annak a csajnak.
Eliszogattunk pár Chang sört este. Bár elég kemény kombó a fáradtságtól alapból hamar becsípni, plusz a 34 fokos tapadós, párás meleg, illetve ömlő zápor félóránként. Az ember nem is tudja, hogy ami csorog a feje búbjáról is, az most kintről oda kerülő eső, vagy belső kényszerre termelődő izzadság. Minden esetre végül egy utcára nyíló bárban kötöttünk ki, ahol egy helyi énekes gitárral kísérve önmagát, Oasis és U2 dalokat halandzsázott. A hangja jó volt, de hogy itt mit meg nem teszenk a külföldiek szórakoztatására... A környezetben aranyosak az emberek, mi kicsit két német sráccal beszélgettünk.
No comments:
Post a Comment