Oktober Indulas

Október 12., este. Kiértünk a Heathrow 4-es termináljához. A becsekkoló sorban csak indiaiak, többnyire nem túl illatosak, ázott naftalin szaga árad belőlük és egy ember minimum három óriási bőrönddel utazik.

Kicsit az utolsó pillanatig izgultam, mert bár a thai hivatalos álláspontnak ellentmond, a Kingfischer Airlines kérdésünkre előzetesen azt közölte, hogy ha nincs oda-vissza jegy, nem engednek fel a gépre. (Nekem pedig csak kifelé szóló jegyem volt.) Tájékoztatok mindenkit, hogy ez hülyeség, senkit nem érdekelt se Londonban, se az átszállásnál Mumbaiban (Bombay).

A gép óriási volt, egész jó ételek, filmek,kiszolgáló személyzet... Kis alvással fűszerezve egész bírható volt a 10,5 órányi repülőút Mumbaiig. Néha hátradöntve az ülést, olyan tágas érzete támad az embernek, mint annak idején a kis Polski hátsó ülésén ülve. Aki viszont nem szokta meg Londonban e rezes bőrű nép morálját, annak kicsit alkalmazkodnia kell a helyzethez. Simán pakolnak úgy az ember feje fölé máshol ülő emberek, hogy közben hatszor fejbe vágnak, a hasukat és farkukat az ember szájához dörgölik, fejünkre ejtenek, dobnak valamit, majd csak úgy elmennek.

Ott "kellemes" hangulat tárult elénk. Már a repülőről látható volt, hogy bármely irányba véget nem érő nyomornegyedek tarkítják a tájat, a repülőteret is ez övezi. Mint a Slumdog millionaire-ben, gyerekek játszanak a szemétdombokon, égetik a koszt, kegyetlen életkörülményekben élnek. Kb 2 órát kellett várnunk egy olyan helyen és emberek közt, mintha a 70-es években lettünk volna.

Megtapasztaltuk az első eszes pénzfejési technikát egy reptéri dolgozótól, kinek munkakörét utólag "smoking attendant"-ként írnánk le. A lényeg, hogy bárkitől kérdezi az ember leszállás után az ember, hol lehet cigizni, bunkón elhajtanak, hogy mindenhol TILOS! Na ekkor jön lép közbe ő, a megmentő...

- Hi, smoking, smoking?

- ?

- Do you smoke?

- Yes, is there a smoking area in the building?

- Come with me sir, I'll show. (Követnünk kell vagy másfél percen keresztül egy eldugott kis bárszerű vendéglátó egységhez.) Don't forget me sir! (Közben nem palástolva szándékát a zsebét csapkodja.) Sit down, have a drink and smoke! (Zsebcsapkodás ismét)

Neki egy font, a 0,3-as Cola 2 font. Persze hivatalosan nem is lehet fonttal fizetni, tehát minden zsebre ment. Utána láttuk, hogy barátunk kétpercenként hozza a kuncsaftokat...

Bangkokig 4,5 óra, kicsit kisebb gép, de viselhető, nem panaszkodom. Modern világ, hőség és egy aranyos kislány fogadott minket BALAZS MIHALFFY, NEW SIAM táblával a reptéren. Utóbbit Szabi szervezte előzetesen a szállásunk őt küldte sofőrként. Felüdülésként hatott rám a nagy csend, mert Londonban való felszállás óta mindkét gépen időnként és Indiában a reptéren is folyamatosan a gyerekkoromat visszaidéző Richard Clayderman szólt.

Fontos infó, ha valaki erre jár! Mielőtt az ember az útlevelét kezelteti, a bangkoki reptéren ki kell tölteni egy "departure card" nevő papírt, amit senki nem említ, csak ha már egyszer végigálltuk a sort. Ezt az egész út során meg kell őrizni, az országból való kilépésig.