Viszonylag időben keltünk, de azért nem volt mit elkapkodni. 12.30-ra vettünk jegyet vissza Koh Tao-ra. Ennek több oka is volt, de leginkább az, hogy nem tudjuk mi vár ránk délebbre, de Koh Phangan-ból kiindulva kicsit más világ, úgyhogy nekünk még kell az a gyönyör és nyugi, ami Koh Tao-n szinte kézzel fogható. Még nem is láttuk minden szegletét, és úgyis hiányoltuk, hogy nem mentünk el a sziget körüli hajós, búvárkodós körútra ami olyan partokat is megközelít, melyeket a szárazföld felől lehetetlen elérni.
Időben kimentünk a kikötőbe, ahol számos másnapos mindenféle országból származó utazó várta hajójának indulását. Délután 2-re vissza is érkeztünk életem legszebb helyére. Kicsit féltem, hogy már itt is sokan lesznek, hiszen mostanság kezdődik erre az igazi szezon, de szerencsére továbbra is kihalt volt, csak pár turistát láttunk a parton. Máris robogót béreltem és míg Szabi a csomagokat őrizte, elmentem arra a helyre, ahol előzőleg is béreltük a tengerparti bungalót, eszméletlen hangulatos környezetben. És igen, több szabad szállásuk volt, mint néhány nappal korábban. Még jó, hogy ugyanazt a házikót kértem! Óriási vigyorral mentem vissza Szabiért. Ettünk egyet, elégedetten kifeküdtünk a fehér homokba és felvágtuk majd elnyammogtuk friss ananászunkat... Mintha haza érkeztünk volna, végre kiismertük magunkat, tudtuk mi hol van és hogy minden jó itt.
Este nagy adag curry és seafood saláta elköltése végeztével kiültünk egy parti bárba, ahol ittunk egy-egy koktélt és néztünk, ahogy a tüzes mutatványosok (otthon is látni ilyet, égő köteleket, meg rudakat pörgetnek...) csinálják a műsort. Utána csicsi...
No comments:
Post a Comment