Bazsi - hazalátogatás 1 - általánosságok

Egy év sok idő egy másik országban. Az ember hozzászokik vagy legalábbis alkalmazkodik a helyi kultúrához, pénznemhez, árakhoz, fizetésekhez, környezethez.

Megérkeztem immáron 48 órája, de még mindig nem érzem, hogy visszacsöppentem a régi dolgokba. Talán mert ez már soha nem fog megtörténni, hiszen annyi minden változott, főként bennem. Teljesen más szemmel látok mindent, ami körülvesz, pedig mintha tegnap láttam, hallottam, tapintottam volna ezt vagy azt.

Ennyi eltöltött idő után a legszembetűnőbb, hogy míg itt laktam, számos olyan apróságot nem vettem észre, ami igenis szar itt, és látom, hogy miért tartanak minket "kelet"-nek tőlünk nyugatabbra. Általában a közterületek ápoltsága, a települések állapota ami erősen villog a szemem előtt. Ma sétáltam egyet a Városligetben, szemetes, lerozzant volt. Ami London után fura: a fű nincs elég szépre nyírva és a járdák mentén azokra minden ránő vagy elszáradt. Nem értem odaát miért tudják olyan szabályosan nyírni, rendben tartani, mintha mérnökök keze munkájáról lenne szó.
A Vajdahunyad várnál az azt körülvevő "vízmeder"-ben 5 cm pocsolya van itt-ott, aztán kosz és egyéb kiegészítők bedobálva és bűz, ahogy abban a sekély vízben érlelődnek a dolgok. Akaratlanul is mosolyogtam, mert így is gyönyörű volt itt lenni, de akkor is. És ez az egyik látványosság Budapesten! Szégyen!

E konkrét leírás után általánosságban még annyi, hogy semmin nem látok előrehaladó változást, sőt! Különböző építkezések, feltúrások ugyanott tartanak mint egy éve, sok hely még lerobbantabb, mint tavaly (pedig több esetben ez szinte hihetetlen), számos területtel olyan hanyagul bánnak, hogy az siralmas (szemét; villamos sínek közt, parkokban térdig érő gaz)... Falhoz állítanám a különböző kerületek vezetőit és akinek a közigazgatási területe alatt ilyen előfordulna, lelőném. Nem hogy versenyeznének egymás ellen, hogy kié legyen a szebb park, fás rész, bármi, a lényeg, hogy az ápoltság érzetét keltse, ne az undorét!

A legszomorúbb, hogy most olyan itt lenni London után (amiért annyira nem is voltam oda mindig), mint amikor 2005-ben láttam Bulgária egy szélső, vidéki részét. Gyönyörű lehetne, de lepusztult, (rossz értelemben véve) keleties, dzsuvás.

Hamarosan jelentkezem...

Ministry RULEZ!

A LEBASZ különlegesen képzett partykommandós alakulatai tegnap este Londonban és Budapesten összehangolt razziát tartottak. A londoni különítmény a sikeres rajtaütés során meg nem erősített mennyiségű szeszesitalt semmisített meg és keményen odacsapott a táncparkettnek is. Ezúttal még néhány tigrisbukfenc is belefért a programba. :D

Szóval túlvagyunk az első, Bazsi nélküli bulin. Hiányzott. :)

Robival annyira elkeseredünk kedves barátunk hazautazásán, hogy egy Minisrty-s partyval dobtuk fel a hangulatot. A buli a BECK'S és a CORONA sörök támogatását élvezte, amik meglehetősen erős alapokot biztosítottak a gondtalan jókedvhez. Az önzetlen felajánlásokat pedig ezúton is köszönöm a kedves ismeretleneknek! :D

A buli ismértelten fergeteges volt, bár a trance stílus nekem annyira nem fekszik. Merre vagy Pete Tong??? A lányok (Robert kolléga elmondása szerint) jók voltak, én nem figyeltem őket. A Ministry-ben annyira átjár a zene, hogy másra képtelen vagyok koncentrálni. Korábban nem találkoztam ilyennel, de itt csak a zenére figyelek. A szám folyamatosan fülig ér, semmi sem tudja letörni a jókedvemet.

Ennek ellenére alig várom már a hazatérést, a barátokkal szervezett otthoni bulikat, a fergeteges balatoni estéket! Már csak 3 nap. Készüljetek, mert jövök!

Meghitt pillanatok 1.

Ráleltem az egyik legundorítóbb képsorra! :)

A fotók pár hónapja készültek, mikor még a másik lakásban laktunk, és a csodaszép fürdőnket meg kellett osztani két nem túl higiénikus nepáli középkorú hapsival. Kb. havonta olyan szinten eltömítették a zuhanytálat (ki tudja mivel), hogy muszáj volt eljátszani az alábbi tisztogatást, ha bírta az ember hányás nélkül.
Egyrészt azért nekünk, mert ők szartak rá, másrészt számunkra elég gusztustalan volt úgy bemenni a tálba még papucsban is, hogy a víz egy pillanat alatt az ember bokájáig ért. Márpedig hiába permeteztem fertőtlenítővel agyon minden nap, a tudat, hogy róluk mi jöhetett le azelőtt és én abban állok... Utána a lábamat is fertőtleníthettem. Úgyhogy az ember megtanulja milyen szép és jó is a tiszta, illatos fürdő!

Lyukas :)

El se hiszem! Ma sütött a nap, egész meleg is volt. Lucas-szal kicsit hülyültünk a Hampstead Heath-en hazafelé, ettünk fagyit meg ilyenek! Szupiiii! Júni 17-én megtörtént az első londoni nyári "fílingem"! Juppiii!

Hazautazás előtt

9 nap múlva otthon vagyok. Baromira nem tudom mi vár, én egy ideig nagyon vártam, de most már kicsit félek.

Itt minden az ellen szól, hogy menjek, de ez túl egyszerű lenne. Meg csak kellene még kicsit harcolni. Nehogy már elcsesszek úgy egy évet, hogy semmit nem tudok felmutatni. Vagy elég ennyi időt pazarolni? Pazarlás volt ez egyáltalán? Persze mondhatjuk, hogy a tapasztalatok és élmények... De visszajöjjek? Egy étterembe visszajöhetek dolgozni július közepétől, de kell az nekem? Azt hiszem nagyon sok mindent fog eldönteni az otthon töltött két hét. Kíváncsi vagyok ki és mi és mennyire fog hiányozni Londonból, fogok-e visszavágyni vagy ennek jele sem lesz. Nagyon érdekel milyennek fogom érezni a közhangulatot, a családomat, a barátaimat; milyen lesz otthon közterületeken mászkálni, furcsán többnyire csak fehér embereket és heterókat látni. Milyen lesz kihúzni magam az öreg, szovjet metró ajtajának tövében és nem görnyedni mint itt mindegyik új metrón a számtalan vonalon. A BKV elavult rendszerét látni (ellenőrök, jegyek), ámbár korai metróindulásokat, ami itt nincs... Hogy mennyire fogom észrevenni magam, ha a tőlem pár centire állót kezdem el kibeszélni utazótársammal, mint itt, hiszen senki nem ért magyarul és egy év alatt az ember megszokja, hogy belekáromkodhat a világba, kimondhatja véletlenül, hogy:

• "iszonyú büdös ez a paki"
• "hú basszus egy feka ment el mellettünk, ellenőrizni a zsebeket"
• "ezek is mennek gyapotot szedni"
  
• "gusztustalan a segge a melletted álló csajnak"
• "nézd a kis kínaiakat viszik cipőt varrni"
• "ez a picsa is már megint itt sminkeli magát"
• "mennyire görbe a lába ennek az igazi dagadt, angol szépségnek"
• "milyen ostoba feje van"
  
• "megharapnám az arcán azt a szemölcsöt annak a bácsinak"
• "na ezek is tuti tahó lengyelek, nézd a szláv fejüket"
  
• "de adnék annak a ribancnak"
• "megnézném a púzókáját" :)
• etc.
  

Mivel pár hete felmondtam a GBK-ben, most épp ismét Lucas-ra vigyázok esténként. Napközben járok egy úgynevezett Pitman "Effective Business Communication" tanfolyamra, amit jövő héten szerintem be is fejezek és vizsgázom, nem túl bonyolult. Nagyjából egy számítógéppel csinálok mindent, csak ritkán kommunikálok emberekkel - itt is. Ezek az angolok iszonyú buták lehetnek amúgy irodai alapszinten is, hogy egy ilyen tanrendbe bekerült alap nyelvtan, szórend; hogy kommunikáljunk telefonon és e-mail-en, miért ne legyünk bunkók... És szinte csak angolok járnak. Mindegy, erről legalább lesz egy papírom - ha minden jól megy, talán a sorba berakva lesz értelme valahol a világban.

Nagyon remélem, hogy az otthon töltött idő kitisztítja a fejem, hogyan is tovább, mert ennek valamerre dőlnie kell, ugyanígy nem maradhat. Biztos vagyok benne, hogy egy új világot fogok látni, legalábbis akképp szemlélni 9 napon belül. Bárhol is élek tovább, fel kell pörögni, határozottan lépkedni tovább. Hol, hogyan, miként (értsd foglalkozás) - kivel? Ez szerintem mind - de legalább egy része - eldől egy hónapon belül.

Addig is várjatok, mert jövök! Az otthoni munkaajánlatokat pedig várom! :)

The Caffé Nero Experience - Egy kávézó mindennapjai 1.

Ezt a bejegyzést kicsit félve írom, mondhatni suttyomban, mert a LEBASZ arab kisebbségét képviselő B. Róbert legutóbb megfenyegetett (ilyenek ezek az arabok), hogy tökön rúg, ha még egy Caffé Nero Experience-s cikket merek írni. Merthogy, úgysem érdekel senkit. 4 dolog miatt született meg mégis ez a cikk:

1. Egy arabnak csak nem hisz el mindent az ember
2. Nem bízom Robinak a dolgok fontosságáról alkotott fogalmában, mivel ő szentül hiszi, hogy a Facebookon található mind a 6242724 ismerősét érdekli, hogy ő mikor megy aludni (zzzzZZZZZzzzz...), mikor mosolyog ( :))))) ), mikor mérges ( gggggggGGGRRRRRrrr....) és mikor kacag hangosan (LOL, LOL :D)
3. Szeretem Robikát idegesíteni
4. Gondoltam lesz olyan érdekes, mint amikor Robi alszik (zzzzzZZZZZZzzzz). LOL!

Szóval ma is baromi forgalmasak voltunk, Tündivel, Ferivel és velem 2,2-en dolgoztunk (nagy jóindulattal) a legnagyobb csúcsforgalomban. Azért csak 2,2-en, mert F. kolléga inkább csak hátráltatott, mint segített minket. Az angolok türelmesen álltak a sorban, még a 32-iknek sem volt egy szava sem amikor sorra került. Micsoda egy birka nép! Én ilyen tömeg láttán azonnal kifordultam volna a kávézóból, de ők kivárták a sorukat. A közelben egy 'Free Gaza, Free Palestine' megmozdulás volt, innét érkezett a sorban állók többsége. Ezt a fejkendős asszonyok nagy számából és a mindenfelé eldobált 1,5 méteres "Free Gaza" transzparensekből következtettem ki. Több család kellemes szombat délutáni programjaként szolgált a mai tüntetéssel egybekötött kávézás és annak feldúlása. Ennyi mocskot még életemben nem láttam, amit ma kellett összetakarítanunk. Még a helyi önkormányzattól is bejött valami illetékes, hogy takarítsunk össze... A vécé is eldugult, be is zártam mert nem tudtam lepumpálni a lepumpálni valót. Aztán valamelyik jóérzésű vendégnek megeshetett rajtunk a szíve, mert legközelebb már szinte ki is volt takarítva az illemhely és a dugulásnak is csak hűlt helye volt. Érdekes, hogy amikor a mocsok elér egy bizonyos szintet és mi éppen nem vagyunk ott, akkor mindig jön egy kedves és jószándékú vendég aki gumikesztyű nélkül is lepumpálja a szart az eltömődött kagylón. Ezúton is köszönöm, és respekt neki!

Herr General, Maestro, Shift Leader Sabo

"A csúcsra értem. Ideje továbbállnom." (Sabo Vadnai)

Röviden: rendszeres olvasóink tud(hat)ják, hogy a kávé világába vetett fejesem majdnem csúnya hasassal végződött kedves Olga Maestrom, Shift Leaderem folytán. Nagyon megutáltam a rengeteg szivatás miatt és később mégis nagyon megszerettem emberi tulajdonságai miatt ezt a csupa titán, csupa szintetikus szövet halmazt :)

Mint azt csak talán kevesek tudják, régóta foglalkoztat az emberek feletti hatalmaskodás gondolata (gyk. csak viccelek) és most végre beért a vérverejtékes munkám gyümölcse: nemcsak Shift Leader lettem, hanem a Maestro kurzust is sikerült 95%-os teljesítménnyel abszolválnom. Míg az előbbi egy teljes műszak levezénylésére jogosít teljes felelősség vállalása mellett, addig az utóbbi megszerzésével bebizonyítottam, hogy a cég standardjait nemcsak ismerem, de teljesítem is azokat, ezáltal alkalmassá válva az új belépők (barista trainee-k) shop-beli betanítására, melyért zsebpénzként is értelmezhető fejpénzt kapok. Magyarul, kapuccsínók habja és hőfoka áll vagy bukik rajtam mostantól, London-szerte. És lássuk be, ez nem kis felelősség...

A viccet félretéve, napi feladataim mellett a friss emberek betanítása, munkafolyamatokkal való megismertetése is a felelősségeim közé tartozik majd. A managerem szinte repkedett az örömtől az eredményem hallatán, ami egészen odáig fajult, hogy még a "Sabo, I love you!" is elhangzott... (Aki látta már a manageremet, Tinát, az tudja, hogy ez nem is annyira kellemetlen...) A nálunk dolgozó Trainee Baristánknak azonnal meg is lett mondva, hogy amit mondok neki az kőbe vésett szentírás és mindent az én utasításaim szerint kell csinálnia. Még az egyébként emberevő és vért ivó, mindenki által rettegett Area Managerünk is csak "Superstar"-ként említett a manageremnek írt e-mailben. Szóval most mindenki happy és everything is superb, talán ez éppen elég egyértelműen jelzi, hogy mennem kell(ene). Végtére a Gay Hussart is akkor hagytam ott amikor már a csirke belezését is rám merték bízni...

Bazsi infók

1. Május 30 óta folyamatosan lázam van, kellemetlen izomgörcsökkel, enyhe hallucinációkkal. Szilvi pátyolgatott végig, szinte elvitt a dokihoz, engem csak a hideg rázott folyamatosan. Ha ő nincs, nem is élem túl. A doki azt kérdezte kerülhettem-e maláriás ember közelébe vagy magam jártam-e olyan helyen ahol ez "beszerezhető". Néhány napnyi 38-39 fokos láz és olyan láb és kézfájás után, melytől mozdulni alig bírtam, három napja 4 óránként nyomom a Paracetamolt Nurofen kíséretében, így egész csökkent a tünetek elhatalmasodása szervezetemen. Ha nem tartom be az időt, 4,5 óránál hirtelen felhevülök, szédülök a fejem elkezd összepréselődni és a testem kiált a szerért. Amikor már úgy érzem, hogy egész jól vagyok, persze odabentről jön valami jel, hogy "ne izgulj, ez csak a "medicínák" hatása, tudok én többet is ha akarok!"

2. Felmondtam a GBK-ben, elég volt. Szar meló szar pénzért, nincs értelme, végre lépni kellett. Az utolsó pár napot se dolgoztam le, hisz beteg lettem... Majd ha jobban leszek, igyekszem visszamenni és készíteni pár képet az ottaniakkal közösen, többségüket már sikerült megkedvelnem.

3. Elhatároztam, hogy csinálok egy nyelvsulit (lehetőleg business English) a hazautazásig, holnap meglátjuk mit is sikerülne; illetve, hogy nézelődöm munkák közt és ha csak valami jóra lelek akkor jövök vissza.

4. Szerdán voltam az Elena's L'Etoile nevű étteremben próbanapon. A helyről Gizi adott infót, mert ez a Gay Hussar "testvérétterme", így hallott a leendő üresedésről. Volt interjú, aztán a "trial", sikerült megbeszélni a legtutibbat (hisz felvettek!): július 12-én ahogy visszajöttem Magyarországról, kezdhetek. Addig nyugi, max suli!!! Egyébként izgi volt a próba, agyongyógyszereztem magam, hogy ne legyek rosszul, így viszont idővel az érzékszerveim kezdtek tompák lenni. A délutáni szünetre már alig láttam és csak gyengén éreztem a kezemmel, hazahúztam, aludtam 45 percet, aztán siettem vissza újra, frissen begyógyszerezve, mákom volt, hogy bírtam, de tuti nem tett jót, nagyon furcsán éreztem magam estére.

Amúgy koros, puccos a hely, iszonyú drága, ki kell nyalni minden segget rendesen, de itt legalább megfizetik érte az embert. Állítólag nagyon sok a jatt. Hát remélem, mert ha már megint vendéglátásban fogok kicsit továbbvergődni, legalább ez meglegyen! Amúgy meg végre volt sikerélmény, ezt nem dobálták utánam az elmúlt egy évben! Irány a pénzfürdő, nyelünk egy nagyot, ennyi még belefér, max pár plusz hónap munka, otthon elképzelhetetlen pénzért. Persze hacsak otthon most nem nyomnak elém valami eszméletlen ajánlatot... :)