Röviden: rendszeres olvasóink tud(hat)ják, hogy a kávé világába vetett fejesem majdnem csúnya hasassal végződött kedves Olga Maestrom, Shift Leaderem folytán. Nagyon megutáltam a rengeteg szivatás miatt és később mégis nagyon megszerettem emberi tulajdonságai miatt ezt a csupa titán, csupa szintetikus szövet halmazt :)
Mint azt csak talán kevesek tudják, régóta foglalkoztat az emberek feletti hatalmaskodás gondolata (gyk. csak viccelek) és most végre beért a vérverejtékes munkám gyümölcse: nemcsak Shift Leader lettem, hanem a Maestro kurzust is sikerült 95%-os teljesítménnyel abszolválnom. Míg az előbbi egy teljes műszak levezénylésére jogosít teljes felelősség vállalása mellett, addig az utóbbi megszerzésével bebizonyítottam, hogy a cég standardjait nemcsak ismerem, de teljesítem is azokat, ezáltal alkalmassá válva az új belépők (barista trainee-k) shop-beli betanítására, melyért zsebpénzként is értelmezhető fejpénzt kapok. Magyarul, kapuccsínók habja és hőfoka áll vagy bukik rajtam mostantól, London-szerte. És lássuk be, ez nem kis felelősség...
A viccet félretéve, napi feladataim mellett a friss emberek betanítása, munkafolyamatokkal való megismertetése is a felelősségeim közé tartozik majd. A managerem szinte repkedett az örömtől az eredményem hallatán, ami egészen odáig fajult, hogy még a "Sabo, I love you!" is elhangzott... (Aki látta már a manageremet, Tinát, az tudja, hogy ez nem is annyira kellemetlen...) A nálunk dolgozó Trainee Baristánknak azonnal meg is lett mondva, hogy amit mondok neki az kőbe vésett szentírás és mindent az én utasításaim szerint kell csinálnia. Még az egyébként emberevő és vért ivó, mindenki által rettegett Area Managerünk is csak "Superstar"-ként említett a manageremnek írt e-mailben. Szóval most mindenki happy és everything is superb, talán ez éppen elég egyértelműen jelzi, hogy mennem kell(ene). Végtére a Gay Hussart is akkor hagytam ott amikor már a csirke belezését is rám merték bízni...
No comments:
Post a Comment