SZTRÁJK!!! Londonban

A londoni metró, a Tube dolgozói már másodszor léptek sztrájkba rövid ittlétem óta. Emlékszem az otthoni BKV sztrájkra, hogy lebénult a főváros, és kétségbe voltam esve, hogyan fogok eljutni a Deák Térről a Ferenciek Terére... Londonban ez kicsit másképpen megy, itt csak 9 metróvonal nem járt. Ez éppen elég, ugyanis az emberek nagy többsége pont ezt a 9 vonalat használja mindennap.

Az egész hajcihő vasárnap este kezdődött, így munkába még metróval tudtam menni (45perc) de haza már éjszakai buszokkal mentem (3x45perc). Hazafelé én szúrtam el, mert Trafalgar Téren a buszra várva eszembe jutott, hogy talán jobb lenne egy másik busszal menni az Oxford Street-ről, mert az enyém úgyis csak 30 perc múlva jön. Az elméletem ott bukott meg, hogy az Ox. St-re induló buszra 10 percet vártam, 15 perc alatt értem oda a busszal, majd az onnan induló buszra is vártam még 15 percet, ami ráadásul csak átszállással jó nekem ahová megyek. Ráadásul a Trafalgarról induló buszom már rég úton volt amikor én még a másikat vártam, valahol... Legyen ez tanulság minden kedves olvasónak, járt utat a járatlanért soha el ne hagyjatok! Én ezzel kb. egy órát vesztettem tegnap.

Hajnali 2-re már haza is értem, hogy 5.50-kor kelhessek, mert 8-ra bent kell lennem, hogy megkávéztassam a majmokat... 6.30-kor indultam el, 9-re sikerült beesnem, 2 átszállással. Rettenetesen gyomorforgató élmény a hajnali tömött buszon bagószagú vendégmunkások közé préselődve szőlőfürtként csüngeni a kapaszkodón, egy testként dőlni velük jobbra, balra, ahogyan a kis tizentonnás buszunk zötykölődik. Ennél már csak az ijesztőbb, amikor az ember egy buszmegállóba érkezve hirtelen egy ilyen tömeg kellős közepén találja magát, majd beáll a 70 férőhelyes busz és a 200fős tömeg velem együtt megrohamozza. Az ép eszem azonnal tiltakozik, már nem is akarok felszállni a buszra, de nem tudok ellenállni, a testem már egybeolvadt a tömegével, visznek, préselnek a busz felé. Ez olyan érzés, mintha a karácsonyi bevásárlós tömeget összeeresztenék az Oktogonnál szilveszterezőkkel és beterelnék őket a Bajza utcai kisföldalatti állomásra. Szorongató!

Következő próbatételem a londoni HÉV (Overground) volt, amit olyan okosan építettek meg, hogy a kocsik belső terében vízszintes irányú kapaszkodók nincsenek csak két függőleges fémcső 2 méterenként. Aki épp a kapaszkodónál tud helyet kapni az vagy szemét csókos és valakinek a valakije, vagy külön bérlete van rá. Az ülőhelyekre, mint mindenhol máshol Londonban, itt is születni kell... Én egy fém burkolati elembe kapaszkodtam és megvártam amíg egy hölgy kihalt az egyik közeli kapaszkodóról.

Utolsó állomásom egy rövidke 30 perces buszos városnézés volt. Itt főleg a rámszálló álomkórral kellett megküzdenem, nehogy túlmenjek a busszal. "Szerencsére" a busz nem addig vitt ameddig kellett volna, így egy 10 perces gyaloglással sikerült felfrissítenem magam a nap végső próbatétele, a türelmes kiszolgálás megkezdése előtt. Plusz kaptam egy trainee-t is (már az 5. ember Dr. Maestro, Shift Führer Szabo hírhedten villámgyors, kék gumikesztyűs kezei alatt), akinek dióhéjban felvázoltam a napi tennivalókat, majd desszertként feltálaltam Londonnal kapcsolatos tapasztalataimat, mindenféle cukormáz-szarság nélkül. Remélem holnap azért még visszajön... :)

3,5óra alvás, 7óra munka és 5óra utazás után egyetlen dolog hajtott és tartotta bennem a lelket, az email amit Laurától kapni fogok. Hazaérve a főbérlőt és egy idegen nőt találtam a szobánkban, vasárnaptól ugyanis kiköltözünk. Kicsit felment bennem a pumpa, hogy a csaj farmerban ült az ágyamon (ki tudja hol volt korábban az a fenék?), de a fáradtságtól nem foglalkoztam vele, meg utálok is veszekedni. Mindegy, nemsokára elmentek és végre elolvashattam a kedves emailt amire egész nap vártam és hallottam a hangot, amit egész nap hallani szerettem volna. Így végül ez a napom is jól végződött, boldogan feküdtem le aludni.