Érkezésünk éjszakáján nem ment túlzottan az alvás. Átállás, izgalom, meg a zűrös lelkivilág... Pedig 3 sört is lenyomtam, melytől nem kicsit lett zizis a fejem. Reggel 5 körül sikerült azért kicsit álomba szenderülni, de már fél 8-kor úgy pattant ki a szemem, mintha három eszpresszót felhörpintettem volna. Szabi még láthatóan mélyen aludt (teljes eszméletlenség, nyitott száj), úgyhogy pisi, kaki, fürdés, és indultam is le az utcára kicsit mászkálni.
Minden második hely kajálda, minden harmadik masszázs szalon. Hát, gondoltam a kajával megvárom a Szabit, hogy ugyanattól és ugyanakkor tegyük ki véres, folyékony halmazállapotú székletünket, de addig is egy thai masszázzsal kényeztetem magam. Kellemes volt, ámbár sok esetben inkább fájdalmas, kissé másra számítottam. Főként kifeszített izmokba lépnek, nyomnak könyököt és térdet, ezzel időnként tompa görcsöket okozva. No mindegy.
Utána Szabit kiabajgattam az ágyból fél 10-kor, aztán mentünk a kedves kis utcai kajcsis nőhöz, ami annyira jó volt, hogy végig oda jártunk vissza. Én rég elfelejtett kedvencemet, Tom Yam levest ettem, Szabi ekkor még nem mert mással próbálkozni, szalmonellás tükörtojást kért pirítóssal. Ezeket elfogyasztva először rohantunk vissza szállásunk mellékhelyiségébe, majd elindultunk a belváros felé (összesen kb két utca). Kaptuk a milliónyi tuk-tukos ajánlatot. Az egyik igen ígéretesnek hangzott, számos nevezetesség egy körben, 20 baht-ért, ami kb 130 forint. Tökéletesnek tűnt. Igen ám, csak útközben derült ki, hogy nem említett állomásokat is közbevetnek. Ezek számukra benzin-utalványokat biztosítanak, a turistákat pedig igyekeznek rávenni pénzköltésre. Minden ilyen gusztustalan kartell-bartell alapon működik. Legáltalánosabb, a "Thai Export", ahol méretre szabott öltönyt, inget, kosztümöt beszélnek rá az emberekre. Amikor említés nélkül a tuk-tuk megáll az első ilyen helyen a város egy kihalt részén, kicsit fura érzés fogja el az embert. Betessékelnek, alaposan kérdezősködnek az ittlét minden apró részletésről, a bizalmunk megnyerése a cél. Aztán viszont kezd áttérni a dolog egy rábeszélő áradatra, a legnagyobb blődségekkel.
"Eszméletlen befektetés, Európában ettől csak drágábban lehet ilyet beszerezni és nem is ilyen jó minőségben."
"Még ha csak pár alkalommal is egy évben, az embernek kell egy öltöny, ami rá van szabva, mert az az ő belső énjét tükrözi."
"Ez itt csak egy show-room, igazából kizárólag ma lehet itt öltönyt venni turistának, sőt már csak pár perc van hátra... Amúgy csak külföldre gyártanak nyugati pénzembereknek és olyan cégek megbízásából, mint az Armani, a Boss és a Versace... Ja, és 1000-es megrendelés alatt általában szóba sem állnak az emberrel, de ma kivételes nap van."
"Ebben az ember nem izzad, még itteni időben sem..."
Eszméletlen baromságok és ha az ember elmagyarázza, hogy minek is kellene bármi ilyen öltözet nekünk, akik egy poóban is megrohadnak, elmagyarázzák, hogy címre szállítják hazánkba, amikor csak akarjuk, ingyen. A második ilyen helyen már anyáztam, amikor belépéskor 3-an ugrottak ránk és ismét jött a jópofi, ki honnan van stb. Csak nézelődve végigszaladtunk, Szabinak szóvá is tették, hogy ha nem vásárlunk, minek jöttünk be. "Mész a pi...-ába, mert itt rakott ki az a rohadt sofőr, hogy pénzt kapjon..."
A másik ilyen a TAT, ami thaiföldi turisztikai iroda, elvileg ingyenes tájékoztatással, olcsóbb jegyekkel, mint bárhol máshol, természetesen ez is a kormány által támogatva, ezért ilyen olcsó... Három mondat után kiderül, hogy háromszoros áron akarnak mindent eladni. És minden sofőr szerint másik a hivatalos, az előző sofőr nem a jó helyre vitt minket, át akart vágni!
A tuk-tukolás amúgy egy magamfajta kicsit érzékenyebb tüdejű embernek brutális. Állandóan dugó van, tehát eszméletlen szmog, ezen kívül zaj, por, dzsuva. Ezen a kis szaron száguldozva az ember szeme, szája, orra tele lesz. Nem beszélve a halálfélelemről, amit a szembesávban közlekedő sofőrünk okoz "vezetési moráljával". A taxit jobban ajánlom, csak kapcsoltassuk be az órát, mert sokkal olcsóbb, bár ez ellen tiltakozni fognak első körben.
Úgy hazudnak, mint a vízfolyás, egy nappal később is alkudoztunk egy tuk-tukossal. "Ok, 40 baht, 3 állomás és sehová nem viszel, ahol venni kell valamit, no TAT, no Thai Export" Persze-persze, "Ok, no stop!" egyezett bele. A 3-ból kettő ismét nem kért átvágás volt. Még a templom őre is (középső állomás) azt magyarázta, hogy ezután vegyünk öltönyt...
No mindegy, az utazgatás után egy megbízhatónak látszó utazási irodában lerendeztük Bangkokból való továbbállásunkat Hua Hin és Koh Tao felé. Már kopogott szűk szemünk az éhségtől, mentünk a kis utcai árus nénihez. Szabi green curry-t nyomott én red curry-t. Fincsi volt, összesen kb 70 baht-ért. Rohanás a vécére. Este kicsi iszogatás, aztán hamar pihi, hogy Robira rákészüljünk. Aludni ezúttal fél 5-ig sikerült, összesen 3 órát.
No comments:
Post a Comment