Mint azt tudjátok, ez a blog rettenetesen szubjektív, minden bejegyzés az írójának a tapasztalatait tükrözi.
Hua-Hin furcsa hely volt. A szép tengerpart és a pezsgő élet miatt jöttünk ide, de valószínüleg a mi hibánkból is, csak a csúnya partot és ordenáré, pénzre éhes prostituált hegyeket találtunk. Bangkok után azt hittük már semmi nem okozhat nekünk meglepetést. Ismertük a Tuktuk-os trükköket, az Armani öltönyös lehúzást és tudtuk, hogyan együnk helyi ételeket úgy, hogy az ne kerüljön egy hét hasmenésbe. Amire nem számítottunk, az az eddig csak ajánlgatott prostituáltak tömeges fizikai jelenléte volt. Az utcán sétálva többször megpróbáltak hozzánk csapódni, símulni vagy csak rögtön belénk karolva elrángatni az aktust közvetlenül megelőző szórakozóhelyre. Furcsa volt látni ezt a teljes "erkölcsi fertőt", melyben a pénz az úr. Gyomorforgató élmény volt nézni, ahogy 70 éves német turisták tapogatják a 20 éves thai lányokat, akik 4-5000 Ft-ért bárkivel és bármivel hajlandóak bármire. Persze, ez itthon is így megy, de korábban sosem szembesültünk ezzel ennyire nyíltan, mint itt. Nem akarok erkölcsi ítéletet hozni, de ez is hozzá tartozik a tapasztalatainkhoz. Elég kellemetlen érzés, amikor több tucat szempár figyel a jó üzlet reményében. Reggel 6-kor a parton sétálva még megállított egy "szaftos puncit" ajánlgató robogós "ladyboy" trió. Én inkább reggelizni szerettem volna, de a helyi boltokban felvágottat, sajtot, lekvárt nem kapni, Full English Breakfasthoz nem volt kedvem és az utcai büféseknél sem kaptam volna semmit, legfeljebb vérhast.
Hua-Hin-ből 8.30-kor indultunk tovább nagy várakozásokkal. A turisták álmát, a (fehér) homokos tengerpartot kergettük, de mindezidáig nem sikerült a nyomára akadnunk. Hua-Hin-ről is láttunk pár tetszetős fotót, ezek azonban inkább a Photoshop, mint a természet alkotásainak tűntek.
Már a busz felé haladva leizzadtunk, de a megállóban állva pillanatok alatt meg is száradtunk a reggeli hőségben. A buszutat átaludtuk, így arról nem tudok beszámolni.
Chumpornból speed boat-tal jutottunk át Koh Tao-ra, Mae Haad Bay-be. Meleg, párás levegő, regeteg turista és pickup-os, robogós taxis fogadta az új húst a kikötőben. Már rutinosan vágtuk át magunkat a taxi-food-hello-massage ajánlat özönön. A kikötőtől pár percre egy bungalóban 500 bahtért találtunk szállást az estére. Itt még mindig nem volt olyan a part amire vártunk, így megegyeztünk a másnapi továbbindulásban. Estére robogót béreltünk egy napra, hogy könnyebben mozogjunk a szigeten. Sairee Beach-en végre ráleltünk a gyönyörű, sokat várt partra... Este 11-körül a szállásunk közelében már semmi élet nem volt. Az éttermek, pubok, internetezős helyek is zárva voltak, így az éjszaka végre aludni is tudtunk! :)
No comments:
Post a Comment