Nagyjából 2009 tavasz vége táján lovagoltam utóljára. Ez azért furcsa, mert előtte 1992-től, tíz éves koromtól folyamatosan. Úgy nőttem, úgy fejlődtem. Megszoktam, függővé váltam. Kifejezetten fizikai fájdalmaim voltak egy ideig miután abbahagytam. Főként a hátam és a lábaim sajogtak. Persze idővel mindent meg lehet szokni. De most újra lóra ülni olyan volt, mintha nem telt volna el egy nap sem. Bár rég történt olyan, hogy más lovára ülök és nem a sajátomra, akkor is felpezsdített, jól esett, bár a kedvem ma nem volt túl jó. Csípős szél és hóesés vett minket körül ugyan, de azért száguldottunk át mindenen, csak az igazi lóőrült hülyék lovagolnak ilyen időjárásban.
Szoktam (volt) látni embereket mennyire szenvednek mikor első alkalmakkor hosszabb időre a ló hátán maradnak, majd leszállnak. Bő másfél év után szerencsémre még csak ehhez hasonló izomlázam sem volt. Ajánlom továbbra is ezt a sportot, közel hoz természethez, állathoz. Semmihez nem hasonlítható szépséget nyújt át tálcán. Ennél már csak azt szeretem jobban, ha magányosan kibandukolva a lóval, az állattal való kommunikáció is mélyebb lesz és többet tudunk gondolkodni...
No comments:
Post a Comment