Rendszeres olvasóinkat sűrű elnézések közepette üdvözlöm, ismét itt vagyok: 33,33% LEBASZ. Szeptemberben ismét rengeteg dolog történt velünk, én most csak a saját élményeim rövid említésére hagyatkoznék.
A kávézóban 3 trainee-t is kaptam betanításra, érdekes volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek tényleg figyeltek rám, igyekeztek az útmutatásom szerint dolgozni. A 3. srácnál már egész összeszedett voltam, tudtam mire figyeljek, mit és hogyan kell elmagyaráznom. A fizetésemelést is megkaptam, igaz, bruttóban... Meglepődtem, mert a félreértések elkerülésére direkt elmagyaráztam a bruttó-nettó (angolul: gross-net) különbségét a főnökömnek, de ez van, kellő hozzáállással (pl: leszarom! :-)) ez a csalódás is elviselhető. A pozíciómhoz képest állítólag már így is sokat keresek...
Szeptember 12-ig lázban - és életben - tartott a hazatérés izgalma, amit egy kedd esti bulival sikerült csak levezetnem. Nagy örömömre nem csak kedves barátaimmal találkoztam, de szerencsém volt együtt bulizni LEBASZ pajtásommal és fogadott öcsémmel, Robival is! :-) Szerdán délben Dani vitt el a Rekettyés nevű étterembe, mely a Hármashatárhegy egy eldugott pontján jutalmazza királyi étkekkel az arra tévedőket. Csilis csülköt ettünk, most is keresem rá a jelzőket, de addig a fantasztikusan finom is megteszi... Este drága Peti barátomnak köszönhetően a Placebo szolgáltatta a muzsikát, melyet egy esti városnéző sétával koronáztam meg, ismét megállapítva, hogy Budapest csodálatos hely, szeretem!
A pénteket már hetek óta külön vártam, Balatonra utazásunk első napja lévén. Mindig hatalmas mulatságnak ígérkezik, a 5-8 fős társaság kitesz magáért és rácáfol "a Balaton összel unalmas" tévhitre. Idén az érdeklődés csekélyebb volt - a rendezők mindössze 3 jegyet adtak el - a hangulat így igazán családiasra és bennsőségesre sikeredett, amit végül senki nem bánt. A törzsgárda legkeményebb magján kívül (Peti, Dani) egy számomra nagyon fontos új taggal bővölt a társaság, remélhetőleg hosszabb időre!! Olyan érzelmek elevenedtek fel bennem és adtak új életerőt, melyek már évek óta szunnyadtak a szívem mélyén egy eldugott sarokban. Jó kedvem van és melegséget érzek a szívemben mert végre érzem, hogy valaki vár rám... Most már tisztán látom, hazajövök! Végre.
No comments:
Post a Comment