Reggelünket habzsoló reggelivel kezdtük. Próbáltunk energiát adó táplálékot magunkhoz venni, hiszen hosszú út állt előttünk. Kifejezetten nem ízletes kolbászkák voltak nem túl finom szalonna, sárga darabos trutyi, amit rántottának neveztek, forró konzerves bab, pár szem éretlen paradicsom, kenyér és néhány croissant. Utóbbi volt az egyetlen melynek volt íze, nem is rossz. Szabival kipróbáltuk az angolok nagy kedvencét, a Marmite-ot. Olyan kellemes íze van, mintha az epés hányás utáni szájízt keserű mézzel vegyítenénk, hát megkönnyeztük a dolgot, nehéz volt lent tartani az addigiakat. Ezt egy kis joghurttal és müzlivel öblítettük, ezek tűrhetőek voltak, mert nem helyben készültek!
Ez a reggeli fejenként plusz kb. 8 fontba fájt. Bosszúból a müzli-félékből magyarosan jó sokat le is nyúltunk!
Bejártuk Bath városkát, igazán ajánlom mindenkinek, számomra picit „veronás” hangulata volt, Szilvi szerint „firenzés” – Szabi szerint is, de ő még nem volt ott, úgyhogy ez nem számít. Mindenesetre egy kis mediterrán hatás érezhető az egészen, sok szép régi épülettel tarkítva, több helyen az Avon folyó szeli át, egy tágas parkkal a központban, melyben óriás fák vetnek árnyékot.
Délután becsüccsentünk a Seat-ba és kitaláltuk, hogy irány Szilvi nagy álma, Cotswold! Van egy könyve, melyben azt írják ezt látni kell mielőtt meghal az ember. Már fura volt az is, hogy a GPS nem ismerte, de valahogy irányba igazodtunk, a szállodában egy srác mondta, hogy milyen várost célozzunk meg, meg Robi is küldött infókat sms-ben. Amikor elértünk a szállóban megadott városkába, gondoltuk eljött az ideje személyes varázsunk fitogtatásának. Először Szilvi kérdezett, legalább megtudtuk hol vagyunk. Aztán Szabi kérdezett meg egy lányt, hogy hol is van Cotswold. A lány gyanakvó tekintettel mért végig minket, majd megkérdezte melyik része. Szabi azt mondta, mondjuk a központ. A csaj fintorogva azt mondta nem tudja, de ez láthatóan nem volt igaz. Utána én következtem. Egy aranyos nénit állítottam meg, aki tudtunkra adta, hogy Cotswold egy régió, már ott vagyunk, csakhogy ez sok kisvárost magába foglal! :) Így érthető volt az addigi bizalmatlanság, mely minket körbevett.
Tájékoztatást kaptunk hová érdemes menni, és asszem elég jól döntöttünk, mert végül Nortleach-ben kötöttünk ki, ami lélegzetelállító volt. Mintha visszamentünk volna 400 évet az időben. Az első helyen sikerült szállást is találni, egy kis szellemjárta viskó-bárban. Gyönyörű háromágyas szobát kaptunk, mely szintén lehetett pár száz éves, de szép állapotban volt. Ráadásul reggelivel 65 fontért! Felcuccoltunk és kimentünk kicsit mászkálni, beszippantani az igazi vidéki levegőt, majd fel egy dombtetőre borral, pezsgővel és pokrócokkal. Sikerült spiccesre inni magunkat, de annyira hideg volt, hogy muszáj volt lejönnünk. A szállásunk bárjában még kicsit próbáltunk inni, de senkinek nem ment könnyen, mert a melegbe érve erősödött a fent elfogyasztott alkohol és a fáradtság ereje.
