Viszonylag megnyugodtunk mindannyian. Látjuk, hogy már nem tart ez az egész a végtelenségig itt. Azonban rohanni haza sem túlzottan sietős. Úgy néz ki az ősz folyamán Londontól búcsút veszünk különböző tervekkel, aztán ki tudja...
Robi már megvette a jegyeket, megy szeptemberben Thaiföldre, Szabi is emlegeti ezt a régiót, bár tőle nehéz pontos infót szerezni mit és hol is akarna. Én gondolkoztam Afrikán és szintén Távol-Keleten, jó lenne egy hatalmas túrázás valamerre hazatelepedés előtt, ne egyből az legyen mint itt, kell egy kis jó szájíz, meg innen amúgy is olcsóbb, könnyebb eljutni bárhová.
Szilvi segítségével bejutottam dolgozni Szabi első helyére, a Gay Hussar-ba. Még ha nem is a legfelemelőbb a munka, egyrészt Szilvivel többet lehetek. Másrészt mégiscsak büszkeség, hogy öreg, elismert magyar étteremben munkálkodom a Soho-ban. Harmadrészt otthoni ízekhez jutok, ami óriási segítség - már értem, hogy Szilvi miért bírja ennyi ideje. Negyedrészt kötelező jellegel csak 4-5 hetet muszáj maradnom, de lehet, hogy kivételesen olyan jó lesz a pénz, hogy én is jónak látom még maradni egy ideig. Meglátjuk. Most viszont végre kicsit nyugi van. Ősszel meg remélhetőleg nagy, több hónapos utazás valamerre az ismeretlenbe, ami örök élmény marad.
Addig, ha időm engedi - az engem már rég érdeklő - Photoshop-ot tanulom és gyakorlom. Eszméletlenül tetszik, annyira nem is nehéz, meg jókat lehet röhögni az eredményen. Íme egy kis ízelítő! :)
No comments:
Post a Comment