A munka

Akik jól ismernek tudják, hogy kevés olyan meló van amit ne vállalnék el.
Szakácskodtam már, földet túrtam, festettem és kertészkedtem, parkolóztam, felszolgáltam, üzletet kötöttem, asszisztenskedtem, dj-skedtem, technikuskodtam, biztonsági őrködtem..egyszer még kidobó is voltam, fuvaroztam, telefonáltam (rengeteget) és azt hiszem elmondhatom hogy mindegyik tetszett valamilyen szinten. Mindegyikből nyertem valamit, egy picit mind hozzátett a mai énemhez.
A jelenlegi pozíció éppen ezért még egy darab szívdobbanással sem tudott és tud izgalomba vagy zavarba hozni..
Azt hiszem, elértem egy szintet amikor már annyi személyes tárgyaláson, telefonáláson, mindenféle interjún vagyok túl, hogy bármilyen munka amikor egy másik személlyel kell kommunikálni nem tud gondot okozni. Hisz ha be kell tartatni egy szabályt, az hasznos, ha üzletet kötünk is a célunk, hogy (elvileg) mindkét fél egyetértésével hasznot csináljunk jó esetben magunknak, vagy a cégnek ahol dolgozunk. Nincs min izgulni vagyis én már nem látom azt a negatív részét amitől anno viszont jól emlékszem, hogy néha rettegtem.

De vissza a mostani melóhoz. Jelenlegi pozícióm, amit kezdésként mindenki csinál, hogy a reptéren a poggyász feladás és becsekkolás után, amikor a biztonsági ellenőrzéshez érnek az emberek, figyelmeztetni kell őket a különböző szabályok betartására. Néha könnyen, néha nehezen megy, de kb laposra unom az agyam miközben ugyanazokra a dolgokra figyelmeztetem az embereket.
Vannak azért különleges esetek, amiket igyekeztem nem kibeszélni magamból idáig... mégis vannak akiknek már elkotyogtam mert épp szükség volt egy jó sztorira :D

Jöjjön egy pár ezekből az igen okos esetekből.

Azzal mindenki tisztában van, hogy korábbi események tapasztalatából tanulva olyan szabályokat hoztak a repülésben például a pengék (kés, olló) hosszára vonatkozóan, illetve folyadékok kézipoggyászban szállítására, ami néha egy-egy ember felfogását meghaladja.
Néhányan nem értik meg, hogy ezek a szabályok saját biztonságunk érdekében vannak... hiszen logikus, hogy inkább nem viszek fel glicerint a gépre akárhogy is ukrajnába viszem a nagymamám génkezelt mamutfenyőjének a földjébe, amely lehet egy ártatlan kifogás, de vannak akik azzal robbantanának valamilyen fura meggyőződésből... vagy ha valaki bekattan és ott jut eszébe 10 ezer méter magasan fenyegetőzni egy hoszsú bárddal (de legyen csak egy 8 centis pillangókés ami már bőven áthatol bármilyen belső szervünkön.. - na jó az enyémen nem mert elég sört ittam az ilyen esetek elkerülése érdekében :D ) ... tehát ez valakinek jó?! Inkább megértem, hogy nem vihetek semmilyen folyadékot be kintről, vagy pengét, vagy gyújtót, vagy akármit ami veszélyes lehet, mert tudom, hogy más se fog!

Nade! Vannak az okosok.. meg a biznic emberek, meg a förszt klasszosok, az átlag emberek, akik hangulattól függően meg is értenek néha, meg a szimpla trollok..
A legutóbbi a legegyszerűbb, és ezzel a szóval jellemeztem az embert is. Tök simán csak olvasni, figyelni és szavakat értelmezni nem tudnak. Ami már nagyobb baj, hogy ők az a csoport, akik állítom, hogy egyszer még atomveszély riadót fújatnak valami használt reaktormag miatt a kézipogyójukban...
Az okosok és a förszt klássz meg a biznic mókusok annyira durván felsőbbrendű lények, hogy megmondják neked, aki ott állsz egy napig és mindenkivel ugyanazt a szabályt tartatod be, hogy csak egy példát mondjak: ez a szabályzat tegnap még nem volt így ő látta volna az oldalon úgyhogy ő most továbbmegy kés villa olló + 3 lityi teával a gurulós guccsival ..
Hozzátenném, hogy azért itt fele fele arányban megoszlik a dolog, mert a másik felük viszont mindig repül, mindennel tisztában van, rendesek, aranyosak, látszik tudják, hogy én is csak azért állok ott, hogy az ő utazását segítsem.
A business emberek a kirívóan undokok ebből a csoportból. Holott ha jobban belegondolunk köztük van a legtöbb aki saját zsebből még életében nem fizetett ki jegyet és csak azért van kiváltságos helyzetben mert a cége ahol dolgozik utaztatja.. Mégis már már kezdem néha elhinni, hogy ők szarták a spanyol viaszt .. De hát ezért sikeresek mert elhitetik mással :)

Ugyan egyikbe se tartozott, de most már muszáj kiadnom magamból mindenkinek az egyik legjobb sztorimat amit csak a körülöttem dolgozók tudtak aznapról.. hát ez kész.. még ma is röhögnöm kell ha rágondolok.

Szóval! Alap feladat energiával: Hi good morning/afternoon/evening Sir/Ma'am do you have any liquids in your bags please? Creams, gels, pastes, toiletries, (külön kell mondani különben ezt nem veszik bele:) parfume...or other water based cosmetics like maskara, lip gloss, lip balm whatever?! No drinks allowed inside.
Na most erre a szép kerek mondatra a korábban említett csoportok reagálnak valahogy. Esetünk hőse, az ugyan átlagos ember csoportba sorolható hölgy, megpróbált mégis a magasranguak viselkedési formájának megfelelően kb átnézni és átgyalogolni rajtam.
Csak utánamentem, hát ki volt kenve a szempilla, a szájfény csillogott, parfűm áradt, a tűsarkú alapból fegyvernek minősült nálam.. szóval hát gondoltam megállítom... elsoroltam neki még egyszer a korábban említett dolgokat mélyen a szemébe nézve, a száját bámulva ezzel jelezve, hogy olyan nincs, hogy nála ne lennének ilyen dolgok.
Megállt, mondván, hogy ja de mégis lehet hogy van nála valami.
Na most a kis gyenge oldalú nagyszájú táskáját úgy rakta le az asztalra, hogy bepillantást engedett a terminálra éppen akkor érkezőknek is.
Láttam ott mindent.. Hermione (a Harry Potter történetek kis boszorkánya) is megirigyelte volna ezt a táskát pedig még csak elvarázsolva se volt...
Szájfények hada, ízek, színek szerint, parfűm, szempilla cucc, körömlakk...és ami a lényeg egy óriási durex síkosító és egy GIGANTIKUS.....wait for it (várj még...).... VIBRÁTOR!!! ~~~baaang!
Na ezt mégis hogy képzelte?! :D amikor bemegy a bejáraton és minden elektronikus és gigantikus cuccot átnéznek akkor ezt hogy szerette volna titkolni?! Mert nekem nagyon próbálkozott, de higgyetek nekem, képtelenség :DD

Az már csak egy bennem felmerülő kérdés, hogy mégis egy 155 centis 42 kilós pici lány miért hord a kézitáskájában repüléshez nem annyira használatos combja méretű "boát" ... ?! De nem gondol bele hogy brutálisan kényelmetlen helyzetbe hozza vele magát?! :D

Na hát elpakoltuk amit el lehetett, aztán kipirulva megköszönte a segítségem és szerintem leginkább a diszkrécióm.. aztán elindult a biztonsági pont felé, ahol fogggalmam sincs milyen helyzetbe került, de hogy a bentiek is erről sztoriztak pár napig az tuti...

Mikor elgyalogolt még frankón néztem (mert hát lehetett) a lábait, kis hátsóját, és nem a vonzalom miatt, hanem hogy mégis HOGYAN?! :D vicc...

Na hát ennyit a mostani kezdő pozíció tupisságairól... vannak még sztorik, komolyabbak, érdekesebb dolgok a körülöttem lévő emberekről és a munkakörnyezetről.