The Caffé Nero Experience - The Beginning of a New Era (Egy új korszak kezdete)

Reggel 10 óra volt, Közép-Európa leggyorsabb kerű maestrója már 3 órája rendületlenül darálta a sort. Latte/cappucino, koffeines/mentes kávé, zsíros/félzsíros/szója tejjel, elvitelre/helyben fogyasztva, extra kakaóporral/vagy anélkül, teljesen mindegy volt. Egy rendelés sem tartott tovább 10-15mp-nél. A tegnapi feltöltés után igazán elemében volt, ruganyosnak érezte a testét, mintha nem is robot lett volna.

Szabó du. kettő körül érkezett, kicsit álmosan(legalábbis, Olgának mindig úgy tűnt, hogy épp elaludni készül...) és azzal a letörölhetetlen hülye vigyorral az arcán, amitől Olgának mindig majdnem kisültek a transzformátorai. Nem is akarta látni, ezért gyorsan elküldte, hogy takarítsa ki a vécéket és szedje le az asztalokat, valamint töltse fel a kihelyezett cukor és szalvétatartókat és ha ezzel is végzett, akkor söpröjön fel és töltse fel a hűtőt hideg üdítőkkel. Tudta, hogy Szabót ezzel kb. a nap hátralevő részére lekötötte, bár erre a gondolatra a vezetékei is felizzottak a dühtől, mert tudta, hogy ez neki kb. 10 perces feladat lenne.

Szabó már negyed órája sikálta az alsó vécét mire elég tisztának találta. Elégedett volt, sosem látta még ennyire tisztának. Már épp a következő feladatra ugrott volna, amikor szembetalálkozott Olgával. Titánium huzalozású fémkezeivel éppen meg akarta fojtani Szabót, amikor beindult a szubrutin, mely a korábbi programfrissítésnél fertőzte meg.

"Szabó menj mosogatni én majd megcsinálom a többit" - mondta. Mintha nagyon távolról, egy csövön keresztül hallotta volna magát. Nem értette, hogy mi történt, de így kellett cselekednie. Szabó kissé zavarodottan állt előtte, szemmel láthatóan ő sem teljesen értette a helyzetet.

Olga nem egészen 5 perc múlva ismét a bárban volt, leváltotta Szabót a mosogatónál és kiszolgálni küldte. Tudta, hogy így hosszú sor kialakulását kockáztatja, hiszen Szabó még csak trainee, de most ezzel sem törődött...

Estefelé a kávézó elcsendesedett, Olga is befejezte a mosogatást. Szabó segíteni próbált, megkérdezte mivel tud segíteni neki. Olga ismét meglepve hallotta saját magát amint azt mondta: "Semmit. Maradj csak a bárban, ha valaki jön akkor szolgáld ki, én addig megcsinálok mindent. Ma eleget dolgoztál, köszönöm." Főleg a mondat vége zavarta nagyon, de semmit nem tudott ellene tenni... Szabó teljesen meg volt hökkenve, azt gondolta, hogy ez csakis csapda lehet. Nem az volt.

Hála a viselkedésmodulba beépült új programnak (és a jövőben az életét feláldozni nem félő LEBASZ ügynöknek) Olga ettől kezdve kedves lett és segítőkész. Annyira megkedveltem, hogy őszintén sajnáltam, amikor múlthéten elhagyott minket. Manager lett a Nero lánc egy másik kávézójában. Remélem jól fogja érezni magát az új helyen és azért néha minket is meglátogat majd.

The Caffé Nero Experience - The Roots (gyk: A gyökerek)

2085, Los Angeles

Az operátor tudta, hogy legfeljebb 45-50 másodperce maradt a speciális egység kiérkezéséig és csak remélhette, hogy ez elég lesz az emlékképekbe ágyazott parancssor titkosításához és elküldéséhez. Hiába használt a Fokföldi 7-es számú középiskola, egy Kuala Lumpuri műgyapotszedő kisvállalkozó és egy rio de janeirói madám számítógépén átvezetett 2percenként IP-címet váltó, 512bites titkosítású műholdas Internet kapcsolatot, A Cég emberei még a Hold túloldalán is megtalálták volna. De ezzel most nem volt ideje foglalkozni, mert az emberiség jövője volt a tét. Különben is, a VPTCSE tagjaként a robbanóanyagoktól az Internetes behatoláson át a közelharcig mindenhez értett, így mindent előkészített, amivel még egy kis időt nyerhetett. Épp az utolsó parancssor trójai faló programba ágyazásába kezdett, amikor két koromfekete Chevrolet Suburban fékezett le a ház előtt. „Negyven!”- kezdte el magában a visszaszámlálást.

A járókelők csak annyit láttak, hogy nyolc állig felfegyverzett símaszkos ront be az épületbe. A házba érve párokra oszlottak: egy pár a kapuban maradt és komor tekintettel állták el a bejáratot, egy másik a tetőre indult, a maradék pedig lifttel és gyalog vágott neki az emeletnek.

„Húsz” gondolta „K”, amikor neszt hallott a bejárati ajtónál. Épp tizennyolcnál tartott amikor két gránát zúzta be a mellette lévő ablakot. Önkéntelenül is odanézett. Tüzes lávához hasonlító égető érzés futott végig a retinahártyáján ahogy a félhomályos szobában hirtelen felrobbant a villanógránát. Egy tizedmásodperccel később a dobhártyája vált a hanggránát áldozatává. Az ajtó berobbantását követő katonák beözönlését már nem is hallotta. Valahol tizenöt körül járhatott volna a számolásban, ha nincs ez a kis intermezzó. „Csesszétek meg!” kiáltotta, miközben vérző fülekkel és a bal szemében elfolyt csarnokvízzel feltápászkodott, és maga is meglepődött azon, hogy semmit nem hallott abból, amit mondott. Már csak a pontos hozzáférési kódot és jelszót kellett betáplálnia a rendszerbe. Tudta, hogy bár már a lakásban vannak, még kb. tizenkét másodperce van, a gondos előkészítésnek köszönhetően. A fegyveresek „K” első csapdájára nem számítva egymást libasorban követve rohantak végig az előszobán. Túlzottan lefoglalta őket az Internet jel erőssége, amiből tudták, hogy merre van a célszemély. A lézerborotva az első kommandóst derékban vágta ketté. A második a lendülettől vezérelve megállni már nem tudott, így limbó-pózba ereszkedve térden próbált meg átcsúszni a láthatatlan lézernyaláb alatt. Majdnem sikerült is neki, csupán 15-20cm-ert kellett volna még homorítania, őt az álla hegyétől a fülén és a kisagyán keresztül szelte ketté a halálos sugár. A másik kettő a csapdát kikerülve haladt előre, az egyik ajtónyílásba telepített hangrezonanciás aknára azonban ők sem számítottak. Az apró kis szerkezet halk kattanást követve szökkent a magasba, majd pusztított. Ezt a sunyi kis gyilkológépet még 2015-körül kezdte el fejleszteni az amerikai kormány, amikor valami katonai szakértő egy vesekő zúzásról hazatérve, rögtön az orvosi eszköz katonai alkalmazásán kezdett el gondolkozni. Robbanásakor az akna nagyfrekvenciájú hangsugarakat bocsájt ki 5-10 méteres körzetben, mely az épített környezetet érintetlenül hagyja, a szerves anyagokat viszont elfolyósítja. A két katona vízzel telt lufiként huppant a padlóra, miközben a különböző testnyílásaikon keresztül mindenfelé vér spriccelt.

„Öt!” Számolt tovább a borzasztó kínoktól gyötört K-ügynök, miközben a félig ép jobb szemével még mindig a monitort figyelte. „Kész!” ütötte le az Enter-billentyűt, de sokáíg már nem örülhetett, mert az ablakon berobbanó egyik fickó rövid sorozata a szoba távolabbi falára löttyintette az agyát.

***
Folyt. köv.

The Caffé Nero Experience 2. - Olga...FATAL ERROR...

Olga tegnap megdícsért! Miután végig igyekeztem a lehető leggyorsabban dolgozni és egyszerre két vendéget kiszolgálni, mosolyogva ennyit mondott: "Bravó! Mindig ilyen sebességgel kellene dolgoznod." Majd mosolyogva biccentett és hazaengedett. Kedvessége és őszinte elismerése letaglózott, kicsit rosszul is éreztem magam amiért korábban olyan rosszakat feltételeztem róla. Lehet, hogy teljesen félreismertem? Talán mégsem olyan mogorva, talán mégsem olyan undok, talán az élő szövet rejtette fémváz alatt más is lakozik... Ennyire azonban nem akartam elmélyedni a kérdésben, inkább leléptem, mielőtt mégis megtalál az átmeneti szoftverhibából felocsúdott T1000-es...

Folyt. köv...