szerencsetlen luzer..

A sok nagyon pozitiv cikk utan jojjon egy ujabb.

Vannak, akiknek soha semmilyuk nem veszik el, soha nem szenvednek balesetet, nincs problemajuk a kapcsolatukkal, es a munkajukat is szeretik es jol is keresnek. Na en nem ebbe a kategoriaba tartozom....
A korabbi eseteket most hagyjuk is, elegge faj a szivem a jelen helyzet miatt..
Tortent ugyanis, hogy Robi a sokadik munkanapjan felkelt, elindult dolgozni s ekozben teljesen pozitiv dolgokra tudott gondolni. Vegre talaltak jo kecot, ami mar csak napok kerdese es kesz lesz arra,hogy meghoditsuk, csalad aranylag oke, nok..problemasak, de oke.. Munka, problemas, de oke,mert legalabb latom hogy megeri.. Hat szoval talan nem panaszkodtam annyit mint szoktam :)
Na ez nem tetszett az eletem forgatokonyv irojanak. Mr. Destiny egy hanyag mozdulattal kitepte alakulo eletem mar megirt, a boldogsagrol szolo fejezetet gondolvan, hogy az tul unalmas, vagy tul korai. Kell meg egy kis bonyodalom, egy kis kuzdelem, hogy az egi nezo sereg tovabb sirjon, vagy nevessen rajtam, ezen a SZERENCSETLEN LUZEREN.
En el tudom kepzelni, hogy minden este 6kor megyek a kettesen es nap mint nap rajtam rohog valaki...

Leirom, hogy miert is vagyok ilyen zabos..

A mar emlitett jol indulo napon bejottem dolgozni, es mint minden nap, hoztam a laptopom hogy olvassak, filmet nezzek, meg ujabban mar netezni is tudtam kicsit.
Sose volt ezzel gond, ha itt voltam a kornyeken akkor az asztalon hagytam, de kivulrol nem latszodott a sarokban, ha meg boltba mentem leraktam az asztal ala, vagy be a hotelbe.
Tortent, hogy nezem a Die Hard 2-t (ami mellesleg mar nem tetszett ugy mint regen) es kb miutan vegig is gondoltam, hogy 7 ora van, jon a valtas, elrakom a gepet, adminisztracio stb azt mehetek,ekkor jott oda egy TFL egyenruhas ficko (bkv) es mondja, hogy valami gyerekek vannak bajban a hotel mogott verik oket, meg uvegeket dobalnak...
Nah mondtam hogy ok megnezem, o elindult kifele a kapun, en meg rohantam a hotel moge.
Na ott aztan semmi nem volt, es egybol beugrott, hogy itt nincs rendben valami.
Rohanok vissza, latom mar messzirol, hogy a laptop sehol.. Bazzzzzzz....
Nem lehet messze, gyors matek, tuti balra szaladt az irodahazak arnyekaba bujva elszalad.. Hat ez volt a hiba, mert mint kesobb a kp-i videot visszaneztuk kb 5mp -el elottem el tudott szaladni, es jobbra.....
Oda az osszes fenykepem es filmem a barataimrol,csaladomrol.. Emlekek vara omlott ossze. Jokedvet es remenyt adtak minden nap csak par pillanatra is. Ez volt az egyetlen szorakozasom a szurke hetkoznapok alatt.. Ez unalmassa valt es Sors urnak dontenie kellett. A vizsga lezajlott, en atmentem a vizsgan, a nezo kapott egy szeletet mindenbol: eloszor nem fogadtam el a helyzetet es kuzdottem. Szaladtam balra es jobbra, kerdeztem ort es civilt nem lattak-e a gyokeret.
Aztan jott a beletorodes es szomorusag. Vegig gondoltam mi veszett, mibol lehet baj, kerestem a lehetoseget a megnyugvasra, hogy hatha nem lesz baj, elveszett es ennyi, de sajnos ezt meg nem talaltam meg azota sem.
Aztan jott a jelenet a baratokkal,csaladdal,dehat igazabol mindegy kit hivtam...nem nyugodtam meg.
Egy darabig el se hittem.. Ez nem lehet igaz. Egy laptop ami mase, agyon van hasznalva, kicsit itt-ott koszos,foltos,karcos. Semmit nem er,de a tulajanak rengeteget..
Ez csak meglatta, es elvitte.. Mar kifigyelhette korabban is lattam mar itt. A rendorseg semmit nem tud kezdeni..

Hat ez van, az elet megy tovabb, laptopot nem veszek, de van BlackBerrym!!! :) nehogyma ne legyek online.. :)

Remelem veletek nem tortenik ilyen, szar egy erzes..

Csok mindenkinek!!

Robi, a szerencsetlen luzer :)