Back in the UK

Eljött a nap, mikor végre megint egy kicsit értelmesnek érezhetem az életem és egy kicsit eseménydúsnak. Persze ez nem volt kérdés December közepe óta sem, mikor otthon voltam. Nem kevés bulit nyomtunk le, kb minden hétre 2 jutott. Emellett kirándulások, családozás, munkakeresés akciódús történései, kudarcok és sikerek ...az előzőből több :)

Na de! Most ismét megérkeztem Londonba, de most egy másik területére.
West Draytonban van a cégnek a háza, amit ha jól számoltam 11-en lakunk. Eddig csak 2 lánnyal találkoztam, abból is csak az egyikkel beszélgettem többet, aki készségesen válaszolt majd minden kérdésre az itteni élettel és munkával kapcsolatban.
A poén az, hogy már megint nem mehet elég messzire az ember, mert kiderült, hogy a lány aki körbemutatott és megismertetett a kezdeti részletekkel ócsai, de lakott dabason is... és hol tanult?! hát erzsébeten a Nagy Laci gimiben :D vicc.. talán még közös ismerőseink is vannak :D
Nagyon friss és jó élményeimet a suli épületével kapcsolatban és... az egész lakóteleppel kapcsolatban elhesegettem, és figyeltem tovább :)

De vissza a lényegre: A hely nagyon barátságos. Egész hamar idetaláltam kisebb kellemetlenségektől eltekintve. Kezdjük talán az elején:

3:50 AM, otthon, csörög a telefonom, hogy keljek fel és nyissam ki az ajtót. Kedves testvérem elfelejtett kulcsot hozni. Én reménykedtem benne (mivel éjjel fél 1-re sikerült ágyba kerülnöm megint) hogy legalább fél 5-ig aludhatok majd. Nem lényeg, beengedtem, és miután elkezdett kávét főzni stb, én olyan gyorsan visszarohantam az ágyamba, hogy már 4:25 is volt mire újra felkeltettek :))
Készülődés, beszélgetés..egy utolsó jó kis hazai túrós palacsintát és tejes kávét toltam reggelire...tisztálkodás, még egy kis csomagolás hogy tuti minden meg legyen, aztán go.
Tesóm természetesen egy kölcsön autóval jött, ami olyan kicsi volt, hogy anyuval és bratyómmal 3 an alig tudtunk beleülni. Hangosan röhögtünk, hogy ilyen se volt még, pedig nekünk is corsánk van, de ez még kisebb konzerv doboz.. :D
Elértünk a reptérre, becsekkoltam a táskáim, rendes volt a lány elengedett egy kiló súlyfelesleggel.
Búcsú anyutól és bratyótól, aztán be a hosszú hosszú kígyózó sorba a biztonsági lépésekhez.
Rutinosan csináltam, semmi gond nem volt, kb 2 perc múlva bent voltam a kapunál.
Még egy üdsit is vettem az útra, aztán szintén óriási sor a beléptetésnél.

Felszállunk a gépre, tök új A320-as gépek, ahogy azt mondták korábban a Wizz-nél, tényleg tök fullos volt. Frankós bőr ülések, kényelmes volt aludni is, bár a hely a lábaknál még mindig nem a legnagyobb, de akkor is frankó volt. Nagyon halk, jól gyorsult, könnyen felszállt, és leszállásnál is (pedig odavágta a "kapitány") pár száz méteren úgy megállt mintha lágy saras trágyába ragadtak volna a kerekek :))

...még valami a repülésről. Aludtam cirka 4 órát és kicsit fáradt voltam. Még az se érdekelt hogy egy fullos lányka ült mellettem úgy bealudtam (mondjuk ő is) hogy mindig csak egy nagyon jellegzetes hangsúlyra keltem fel. A srác tök úgy beszélt mindig a hangosbemondóba, mint annó az üzleti gazdaságtan tanárom... mint valami tyúk... "keDVES utasAINK szíveskedJENEK bekapcsOLNI aaAZ övÜKET mEEErt leszállÁÁShOZ kéÉszülőőőŐdüÜÜÜnk..." pfpffff mintha az agyamat csavargatta volna. Lehet hogy ez az új módszer arra hogy mindekni tényleg odafigyeljen?????? Kész voltam.

Megérkeztem Lutonra, aztán gondoltam végigcipelem magam a város központtól majd Heathrow-ig metrón stb. De megláttam hogy van közvetlen Heathrow járat. Mondom a nőnek: mennyi egy jegy heathrowba? 21,8 GBP.. hát az csak 9 el több mint amennyiért csak London központba értem volna, úgyhogy ezt választottam és így 1 óra alatt ott is voltam közvetlen ahol át kellett szállni a lakáshoz vezető buszra.

Volt még fél órám, gondoltam veszek egy feltöltős sim-et mert a régi már besz@rt. Odalépek a nőhöz, kedvesen mosolyogva mondom:
-Hi there, how you doin? Could you please give me one of those o2 sim cards which with i can start international calls for free?
itt még mind a ketten kedvesek voltunk egymással.... de aztán elfajult a kapcsolatunk, nagyon hamar tudtam hogy nem leszünk barátok a 65 éves kasszás nénivel...
- Yes of course young man, here you are, I just need to register it on our system, could you bear with me for a second?
- HÁ.... ÓF KÓÓÓRSZ!!! :D
- Could I have your mobile phone please?
Odaadom neki, mert miért ne, mondom hátha szupernagyi 1 perc alatt kiszereli az akksit sim-et be, aztán regisztrálja stb... na deee itt ugrott az óriás gorilla a vízbe...
...visszaadja
- Open it please , it stuck ...i cant...
- Sure, don't worry...
Leszereltem a hátulját, bele a sim-et , aztán még egy esélyt adtam a néninek mikor már felállt a rendszer hogy regisztrálja gyorsan a kártyám és mehessek, mert ekkkor már csak 10 percem volt a busz indulásáig, amit mellékesen láttam a nagy üvegportálon keresztül beállni a BAY 4-ba és beszippantani a rengeteg embert mellőle...
Kérdezem:
- Can I help you with that? I might be a bit faster.. just because I see my bus arrived and I kinda need to go because I've got just 8 mins till departure.
Huhuuuu.. na még nyomkodta de már idegesen, félrenyomta vagy 5x (láttam) és lerakta az asztalra mondván:
- You should learn some respect and if you ask me to give you a hand you should not hurry me like that... what a behaviour what do you think do i need to help you ?! No! Ok ok (csapkodott a kártyával , a telefonommal, meg a blokkal) go catch your bus I don't care...
I said:
- What's wrong with you ma'am?! I asked you in a very polite manner to let me help you with those numbers 'cause it's obvious you couldn't see a thing... But please understand, I just need to catch my coach to heathrow. OK? I'm sorry if I said something wrong, I didn't mean to hurt you...
És akkor pakolásztam... még pár szúrkáló mondatot odavágott, én csak zsebre vágtam a papírköteget amit adott, meg a telefonom és szaladtam a buszra, utolsó voltam így is majdnem lekéstem.. de az meg ott puffogott.... :D

Szóval jó kis kezdés volt... innentől kezdve tök simán ment minden, Heathrow-n a 350-es buszt is megtaláltam, a városkában (ami tipikus full téglaépületes kis angol városka 200 méter központi résszel és mellette pókháló rendszerű kertesházi teleppel rendelkezik) full eltévedtem, de nem baj, 15 perc volt kb megtalálni lakhelyem, most már tudom merre állok arccal...

Na és most hogy kiírtam magamból minden történést ledőlök, alszom, várom a többieket haza munkából, meg a munkáltató információit hogy mikor is kezdek dolgozni pontosan.

Csók mindenkinek!! Már most hiányoztok!!! :)))