Utolsó nap, sajna, azért még egy ideig elutazgattunk volna. Az előző napihoz hasonló reggeli után – ezeknek tényleg ez a normális – meglestük az 1200-as években épített gyönyörű templomot, amit a környékbeli gyapjúkereskedők pénzéből húztak fel.
Ezután irány Oxford! Nagy élményre számítottam, így csalódás ért ismét. Cambridge után ez szinte semmi, 10-es skálán Cambridge 10, Oxford 2. Innen irány-horány London, szörnyű csúcsforgalom, másnap reggel kocsileadás és irány vissza a munkába, az unalmas hétköznapokba.
Ja, és útközben kiderült, hogy a tolmácstanfolyamot, amire három hónapja vártunk, lefújták. Nem is tudom akarja-e ez az ország, hogy szeressem… Szar idő, szar kaja, sok kudarc, kevés szép hely. Lesz még itt valami?
Annyi legalább jól esett, hogy végre két olyan emberrel voltam, akiket szeretek (még ha különbözőképpen is), nyugi volt és azt csinálhattunk, oda mehettünk pár napig amit és ahová csak akartunk. És ez a szabadságérzet egy éve számomra hiányzik és hiányozni fog, mert a körülmények miatt elég bezártnak és korlátoltnak érzi magát az ember…
1 comment:
basszus, töki, idén előbb vettél rövidgatyát , mint én:(
élvezet volt olvasni/nézegetni!
gy
Post a Comment