Urak Londonban

Régóta érezzük, hogy az angolok lenéznek minket. Ez most vagy azért van, mert szar a munkánk vagy csak szimplán azért, mert bevándorlók vagyunk. Szóval, mivel munka közben folyamatosan alárendelt szerepben vagyunk kitaláltuk, hogy heti egyszer, terápiás jelleggel urizálni fogunk. Ezalatt azt értem, hogy kiprovokáljuk, hogy valahol még ránk is ’felnézzenek’ és uramnak szólítsanak. Erre a következő stratégiát találtuk ki: bemegyünk az ASDA nevű, TESCO-nál is olcsóbb hipermarketbe és megfürdünk az árufeltöltők kötelezően felénk nyilvánított tiszteletében.

Egy elképzelt szituáció:
- Elnézést, merre találom a csokis tejet?
- Balra a második sor, URAM.
- Megmutatná pontosan?
- Itt van URAM.
- Köszönöm.
- Nagyon szívesen URAM.

Majd a megszerzett csokis tejjel a kasszához ballagunk és 1- illetve 2 pennysekből összedobjuk az árát. A pénztáros hosszasan számolgatja.

- Elnézést URAM, de még 3 penny hiányzik.
- Mennyi?
- 3 penny, URAM.
- Sajnos ennyink van.
- Sajnálom URAM, nem tudom odaadni a csokoládés tejüket.
- Sebaj, viszlát.
- Viszont látásra URAM.