Eltelt pár nap és újra embernek éreztem magam. Eltelt rá egy, és nem éreztem bevándorlónak, nem ideillőnek magam, ahogy egy éve minden nap. Elmúlt egy hét és rettegek visszamenni. Érzem, hogy bármit bénázhatok odakint, soha nem lesz olyan munkám, amire itt esély van és soha nem fognak úgy megbecsülni, ahogy itthon. Dolgozhatnék még jobb pénzért Londonban, de rájöttem, hogy semmi értelme, hosszú távon nem éri meg, közben elmegy az élettől is a kedvem. Mind szolgaként dolgozunk odakint, ráadásul a hasznukra se válik a dolog a későbbiekre nézve sem.
Akármi is van itt, ez az enyém, innen jöttem, itt van mindenki aki, és minden ami fontos. Kivéve egy valakit, de ha minden jól megy, ő is haza fog jönni Londonból még az év vége felé. Nem Robira és nem is Szabira gondoltam... :) Addig az én dolgom, hogy valami alapot ehhez létrehozzak. Tehát úgy néz ki még ha most vasárnap fájó szívvel vissza is kell húznom a britekhez, pár hét és jövök el onnan. Valami elég izmos dolog kellene hogy visszatartson. Mondjuk az Ádám 003-as! :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
"Akármi is van itt, ez az enyém, innen jöttem, itt van mindenki aki, és minden ami fontos." - hát Balázs ezt gyönyörűen írtad!!!!!!!
nagyon kívánom, hogy legyen szerencséd!!! megérdemled...
és azzal is, aki "aki majd év végén jön" !
szeretettel,
C.
Gyere haza, itt EMBER lehetsz! :)
Minden bulinak vége egyszer. Londonban élni olyan lehet, mintha a nap 24 órájában a Szigetfesztiválon lennél, ennél, innál és aludnál! Egy darabig érdekes, de nem ez az élet :)
Bármilyen jó dolog történjen is veled, soha nem fog úgy túlcsordulni a szíved, mint amikor meglátod a Gellért hegyet, vagy a Halászbástyát, amikor megérzed a paprikás krumpli illatát, hogy itt megbecsülik a munkád, elismernek és fontos vagy. Mert ekkor tudod igazán, hogy hol a helyed!
Tudom, hülyén hangzik, de tetszik a lelked!!! :)
Sok sikert!
G
hát mióta ezt pofázom:))
gy
Post a Comment