Hurrá, nyaralunk!

Újra itthon vagyok! Fantasztikus érzés, a szemem is könnybelábad amikor belegondolok. Hogy miért is, kezdjük az elejéről.

Londonban a hazautamat megelőzően már egészen jó idő volt, napsütés, meleg. Indulásom napjára beborult, esett, és persze jött a lehülés. Budapestre érve rögtön 30celsius fok vágott gyomron ahogy a forró kifutópályára léptem, de nem bántam. Nyaralni jöttem. :)

Remélni sem mertem, hogy ennyire sokan fognak hívni mindenhová, de érkezésem után folyamatosan érkeztek a programajánlatok. Kedden meccsnézés-sörözés, szerdán bányató és fergeteges rewind party, csütörtök lazulás Petivel, pénteken Volt fesztivál (Prodigy, Kruder & Dorfmeister), stb... Ilyen bulis nyaram szerintem sosem lesz! A post írása közben pedig drága barátom őrületes party mixét hallgatom. Köszönöm Robikám!!! :D

A városban rengeteg minden változott, fejlődött. Új terek, szórakozóhelyek, épületek vannak. Ja, és persze Starbucks és Costa Café a Nyugatinál. A lányok még mindig gyönyörűek, az éjszaka még mindig fergeteges, a csapolt sör kellően habos!

Az első benyomásaim nekem kevésbé vegyesek, mint Bazsinak, én mindig is imádtam Budapestet! A házak változatosak és színesek, még ha nincsenek is olyan jó állapotban, mint Londonban. A lányok tényleg lélegzetelállítóan gyönyörűek, csak úgy kapkodom a fejemet! És még órákig tudnék értekezni a magyar lányokról, de nem mindenkit érdekelne.

A Nyugatinál több helyen erős szagok érződnek, kosz van, de akkor is itt élek, és ez a legszebb város a világon! Az aluljáróban a megszokott prostituáltak lesik a kuncsaftokat, engem is megtaláltak már a "Szexet?" felajánlással, de valahogy még mindig nem tartom vonzónak az ajánlatukat. :)

Napközben Bazsiéknál Debreceni kolbászt sütöttünk, majd az Omszki tóhoz közeli bányatóban uszkáltunk Pizsivel. Az agyagos talajtól kicsit zavaros volt a szélén a víz, de ki a francot érdekli amikor már egy éve nem pancsoltam ekkora vízben!!! Bazsival folyamatosan fülig ért ért a szánk, ekkora élményben már régen nem volt részünk. Pizsi is ugrált, fürdött, fáradhatatlanul hordta a botokat a vízből.

A szerda esti rewind még mindig a budapesti éjszaka egy kihagyhatatlan pontja ahol a legnagyobb partyk vannak. Bazsi szerint (aki ért ehhez a zenéhez) a tegnapi Dj szar zenéket játszott (amit a tudtára is adott :))), de azért mindenki remekül szórakozott. A Corvintető hangulatos, Londonhoz képest Tesco-s árakon dolgoznak: 1 korsó sör kb. 450Ft (1,3Font:))). A Ministriben legutóbb 4 kisüveges (2,7dl) sörért 18 fontot fizettem.

Az XXL tágasságú szovjet metró szuperszónikus sebességűnek tűnik és egy éve nem láttam már ennyi ülőhelyet metrón. A Nyugatitól a Klinikákig villámgyorsan eljutottam, Londonban ennyi idő alatt még Bethnal Green-ig sem visz a metró Leytonból. A mozgólépcső is gyorsabb és szélesebb. A budapesti csúcsforgalom pedig egy angol kisváros forgalmát idézi. Minden kisebb, de minden otthonosabb és emberibb léptékű is egyben. Itt embernek érzem magam, nem csak egy hatalmas gépezet kis tagjának. A sárga villamosba, az Oktogonba és az Andrássy útba szerelmes vagyok, mind rendkívül hiányzott! És persze a család és az igaz barátok, akik nélkül mindez nem érne semmit!

Most valami frappáns lezárást kellene találnom, de nem jönnek a szavak annyira elérzékenyültem. Úgyhogy, most csak:

FOLYT. KÖV. :)