UK-trip – day 2 – Brighton, Seven Sisters, Bath

A második nap is sikerült elindulni időben, ismét dél tájban Brightonba értünk. De ezúttal már hárman voltunk! Autó lepark, irány a part! Ismét igen hűvös lett, persze csak amint kiértünk a tengerhez. Itt is volt móló, erre építettek egy vidámparkot, úgy látszik itt ez a menő. Kisétáltunk, dodzsemeztünk egyet, Szabi ismét csillapította étvágyát egy olcsó, de legalább vízízű fish n chips-szel. Ezt a várost is letudtuk három óra alatt, itt se volt semmi, indultunk a Seven Sisters nevű mészkőfalat megnézni. Ez egy parkos területről közelíthető meg, az autót sajna le kellett tenni és sétálni. Útközben mindenhol birkák, meg marhák, néha egy-két turista. Végre valami mennyei, igazán csodálatos! Eszméletlen monumentális fehér óriások, s mintha mégis kéz alkotta volna őket a tengerről kihajolva. 120 irányból körbefényképeztük, végtére ráleltünk valamire, amit érdemes volt.

Már kezdett sötétedni, így nagy nehezen döntöttünk. Mivel az idő továbbra is didergető, menjünk Bath-ba, a római kori fürdővárosba. Egy KFC-t útba ejtettünk, ahol Szilvinek sikerült bebizonyítania a parkolóban, hogy az iPhone speciális üveglapja nem törhetetlen, szilánkosra repedezett és karcol még mindig, de celluxszal agyontapasztgatta, így legalább nem ejt sebet. Lehet, hogy okot adtunk az év perére!

Bath-ba érkeztünk hozzávetőleg éjfélre, ahol szinte minden szálló és B & B tele volt. Másik lehetőségünk az lett volna, hogy egy szobát megosztunk 6-7 emberrel egy hostelben 45 fontért. Így Robi ide, Robi oda, muszáj volt megszállnunk egy Travelodge Hotelban. Jópofa volt, még szállóba sose mentem úgy be, mint a filmekben, hogy helló, csak úgy jöttem, kérek egy szobát. Sajna nem mentek bele, hogy egy kétszemélyesben aludjunk hárman, pedig külön-külön is megpróbáltuk körbejárni a témát Szilvivel. A családi szobák meg foglaltak voltak. (Utána jófejnek tűnhettünk, mikor együtt megjelentünk!) Nem is volt drága, szobánként végül kb. 60 font, ami két emberrel számolva egy szobát nem rossz. De velünk itt volt Szabi is egy szobára egyedül! :)

UK-trip – day 1 – Southend-on-Sea

No végre megvolt a várva várt kirándulásunk. Múlt hétfőn, 2010 május 10-én Szabival összepakolva indultunk el, hogy felvegyük Lewisham-ban (London délkeleti része) az előre Europcar-tól bérelt kocsit. Azért mentünk csak ketten, mert szegény Sziszike járatát törölték a Maldív-szigetekről, így kénytelen volt egy plusz napot Sri Lankán tölteni. Szóval átvergődve újfent a londoni tömegközlekedés kellemetlenségein megejtettük a papírmunkát és átvettük az igen szép Seat Leon-t. Én még kicsit féltem az anyósülés oldali vezetéstől, főként hogy mindezt a baloldalon kell csinálni, ezt tetézte, hogy alapból nem vezettem egy éve. Átgondolva mindezt inkább Szabinak engedtem át a vezetés kezdését. Bár ne így lett volna!

Beizzítottuk a GPS-t, mivel még Londonból se találtunk volna ki annak segítségével. Ez nem tájékozódó képességünk hiányának köszönhető, hanem annak, hogy London óriási kavalkád és mi 90%-ban metrót használunk, tehát nem túlzottan ismerjük a felszínt!

Szóval Szabi a második sarokig finoman ment, majd úgy érezte, már iszonyú király. Én a baloldalon rettegtem, láttam, ahogy majdnem minden útszélén álló autónak elvittük a tükrét és időnként patkáztunk egy erőteljeset. Sebaj, már eltelt vagy öt perc, Szabi magabiztossága nőttön-nőtt, így nem félt nagy gázzal kikanyarodni egy főútra, ahol jöttek is, meg Szabi az egyesben való nagy kihúzatás után hirtelen jobb oldalon próbált váltani, ami ugye nem sikerülhetett, kicsit bepánikolt. Ekkor már épp egy buszmegálló után a járdán volt félig az autó és 20 centire sikerült egy vaskorlátot majdnem telibe találni. Én visítottam, mint akit kiheréltek, persze Szabi is beszart attól, amit művelt, úgyhogy onnantól kicsit visszafogottabban ment. Párszor azt hittem már kicsit aludni is tudok majd, de azért a stressz forralta a gyomrom.

Ez a napunk Southend-on-Sea városkához vezetett, mely a keleti tengerparton fekszik, a Temze tölcsér torkolatának északi tetején. Dél körül már itt is voltunk. Nagyon helyes kis városkába értünk, egész mediterrán hangulat uralkodott el rajtunk… Leparkoltuk a kocsit, kimentünk a partra sétálni, ami kellemes, aranyos, kicsit ijesztő lehet nyáron, mert nem túl nagy és gondolom fél London ide jár. Néha még a nap is kisütött és akkor a sapka is lekerült és a télikabáton is kicsit lejjebb csusszant a cipzár ezen a forró májusi napon. A parti sétányt egy térdig érő kis betonfal választotta el kavicsos tengerparttól, ha ennek tövébe kuporodtunk egész melegnek hatott az idő, itt kicsit punnyadoztunk. Ettünk a sétányon egy fish and chips-et. Hát gyerekek, én már nem az elsőt próbáltam ebben az országban, de ezeknek itt semmi ízlésük sincs. Minden íztelen, bűzös, olajos, maradékunkat a sirályokkal etettük meg. És kipróbáltuk az angolok undorító kedvencét is: ecet a sült krumplira! Hát, jól sejtettem, annyira gusztustalan az íze, mint amennyire orrfacsaróan büdös.

Maga a település bájos, szép időben biztos még barátságosabb. A tenger nem túl szép, de az angoloknak jó ez. A látványba az rondít bele, hogy a távolban, a torkolat másik oldalán gyárak sokaságát lehet látni. Egy vidámparkon kívül igazán nincs itt semmi, kivéve egy másfél mérföld hosszúságú mólót, amire kisvasút visz be (pénzért) és azért, hogy ott ne találjunk mást, csak egy „gift shop”-ot és egy kávézót. Mennyire ingerszegény nép ez?
Késő délután viszont szép látvány volt, hogy az apály miatt a tenger vagy 200 méterrel beljebb vonult. Ez is valami. Azért egy Zamárdi naplemente odab…ósabb!

Kora este visszamentünk végül Londonba, mert Szilvi megérkezett. Jó lehetett neki, csoki barna volt és virult! Jó volt végre látni, főként, hogy nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán megérkezik.

Úgy véltük legjobbnak, ha aznap már nála alszunk és másnap indulunk újabb küldetésre, mert túl késő volt és minek is elindulni valahova, hogy aztán fizethessünk feleslegesen a szállásért.

The Caffé Nero Experience - Az angol humor nyomában 1.

Az angolok sokak szerint savanyú emberek. Mások állítják, hogy az angol humor létező jelenség. Jómagam az utóbbiak táborába tartozom/tam. Mivel egész nap emberekkel foglalkozom úgy döntöttem, utánajárok a kérdésnek ami engem is izgat.

Nap, mint nap portyára indulok az angol humor nyomában, de csak homályos jeleit találom, nem mernék egyértelműen nyilatkozni a létezéséről. Mintavételi közegem főként jómodú agolokat és a nyugat-európai turistákat fedi le, így sajnos nem juthatok univerzális következtetésre kutatásom végén sem.

Eddigi tapasztalataim szerint a turisták kedvesek, közvetlenek és szeretik a humort, amit viszonoznak is. Az amerikaiak a leginkább kedvesek és a mosolygósak. Az angolok ezzel szemben sokkal komplexebbek.

Az angol vendégek 3 jól elkülöníthető csoportra oszthatók:
1. aki nem érti és nem is szereti a viccet kb. 40%
2. aki érti és szereti a viccet, de fejletlen humorérzékkel rendelkezik kb. 40%
3. aki szereti a viccet és humorosan reagál rá kb 20%.

Álljon itt egy példa az 1-es pontra tegnapról:
Vendég: Van kulcsa az emeleti vécéhez? Zárva van.
Én: Nincsen kulcsom, valaki biztosan éppen használja.
V: De már nagyon régen zárva az ajtó és senki nem ment se ki, se be.
É: Hölgyem, én kinyithatom Önnek de nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretné. A bent ülő valószínüleg nehéz pillanatokat él át.

Ez a beszélgetés tegnap kétszer zajlott le. Az első esetben egy ötvenes, jólöltözött fehér nővel folytattam le, aki a végén fintorogva vonult el. A második egy harmincas, szintén rendezett ruházatú fekete srác volt, de ő vigyorogva vette a lapot. Talán egy bizonyos társadalmi rétegben nem dívik a pórnéppel való humorizálás...

Most újabb túrára indulok de lehet, hogy a Szent Grált előbb megtalálom.

Folyt köv.

Séta Deptfordban

Tegnap nem dolgoztam és költségkímélő megoldásként egy kis sétára indultam Deptfordban. Ez a kettes zónában van a központtól délkeleti irányban, ahol Szilvi is lakik. Pár napig ismét rombolhattam a lakásukat, mert szegény lányok most épp a Maldív-szigetekre mentek pihenni...

A mászkálás rövidgatyában és pólóban történt, eszméletlenül sütött a nap, élveztem. Egy ideig. Hazafelé már szétfagytam a viharos széltől. Azért jó volt, sajna nem gyakran van még ilyenre se idő és lehetőség.

Hungarian Bash Night

Április 22-én, csütörtökön magyar buli volt a Fabric-ben. A lényeg Dj Budai volt, meg persze pár számomra semmitmondó név, de a buli egész jó volt. Jött Szilvi, Robi, Rita, Orsi (Rita barátnője) és én! Ittunk rendesen, pörögtünk rendesen. Ami engem néha kissé feszélyezett, hogy a londoni magyarok 80%-a az igaz vidéki suttyó külsejű vagy gyúrós, de mindenesetre már messziről is primitív vagy annak tűnő. Természetesen ugyanilyen százalékban képviseltették magukat itt is. Sebaj, én élveztem! Srácok, ide is képeket!!!

Imperial War Museum

Csak hogy ne úgy tűnjön, hogy már kizárólag dolgozunk, néhány nüansznyi meglepetés egy múzeumból, ami teljesen ledöbbentett minket. Annyira jó és annyira ingyenes a belépés! :)

Már a bejárat előtt két akkora ágyúcső fogad, hogy szinte hihetetlen elképzelni ebből mi jöhetett ki egykor.

Bent pedig tankok, tengeralattjárók, vadászgépek, rakéták, eszméletlen eszközök túlnyomórészt a 20. századból. Számomra a legérdekesebb szint, ami végigmegy az I. világháború előzményeitől az első világháborún, a két világháború közti szakaszon, a második világháborún, illetve annak következményein. Persze folytatódik a hidegháborúval. Rengeteg illusztráció, még osztrák-magyar, majd magyar katonai ruha, zászló, iratok is láthatók. Az alagsorban egy lövészárok-imitáció is megtekinthető, a felső szinten pedig egy óriási rész foglalkozik a holokauszttal, ami szép és jó, csak nem értem, hogy kapcsolódik Nagy-Britannia háborús történelméhez. A lényeg, hogy volt egy pont, ahol bemutatták a koncentrációs táborokba érkezők elkobzott dolgainak maradványát (persze csak egy részét) és volt olyan konzervdoboz és cipőtisztító paszta, amin magyarul volt a szöveg! Igen, itt is jelen vagyunk.

Remélem Robinak maradtak képei a fényképezőn, mert itt főleg ő kattogtatott. Hajrá, tölteni a képeket, legyen vizuális élménye is a kedves olvasóknak!

Az illuminált Miért?

Ezt eltűnésem kezdetekor írtam, mikor nagyon elkeseredetten, érfelvágós hangulatban voltam. Picit már jobb a helyzet, csak gondoltam elég Csáth Gézás ahhoz hogy feltegyem ide...

Miért van az, hogy amikor már végre azt hisszük, hogy a dolgok jól mennek, mindig kicsúszik a talaj a lábunk alól.

Napok, mikor azt hiszed, hogy végre van miért élni, van egy út, melyben lehet hinni, bízni, boldognak lenni érte. Akarni a holnapot, két kézzel szaggatni le magunkról az álmot reggelente, hogy minél hamarabb közel kerüljünk a jövőbeli lépésekhez. Vagy az azt megelőzőkhöz.
Fáj a zaj, szúr a fény, késel az éjjel és mégis, harcolni akarunk. Aztán küzdünk, és mikor látjuk a lépcső tetejét, ránk rúg valaki odafentről és visszaesünk jó messzire. Zsibog a fej, recseg a hát, újra nekiugrunk és remélhetőleg ismét sikerül a tetőhöz közel jutni. Vagy nem. A legrosszabb, mikor az ember visszapottyan és úgy érzi már nem megy, nem akarom! Van még erőm, van értelme megint felmászni? Ne csak maradjunk inkább itt, hiszen újfent lesújtanak ránk és zuhanunk. Ez most sors vagy akarat?
A jövőn megint bilincs szorong. Hogy lesz? Hol lesz? Mikor lesz? Kivel lesz? És amúgy mi lesz?
Miért vagyok Londonban? Mi ennek a célja? Lesz valami? Legalább ittlétem eddigi idejének volt értelme. Soha nem kívánnék ennél többet. De mi lesz ezután, mikor az álmok megint összeroppantak? Lesz még egy ilyen álom? Mi jöhet még ezután ami itt bírna, újra irányba terelne bárhol a világon? Lesz még valami amit feltartok a magasba és lehajolok előtte?

I'm back

Na szasztok!

Jól eltűntem, mi? Igyekszem kicsit visszatérni, sajna idő hiányában nehézkes állandóan frissíteni az oldalt. Na meg a gépemet is megette egy vírus, múlt héten sikerült rendbe hozatni - 40 fontért!!!

Szilvizem, szerencsére egész sok időt tudunk együtt tölteni. Szabi beköltözött harmadiknak a leytoni "lakásba" (szobába), tehát fizikailag is együtt a LEBASZ. Ez persze a nem perverz dolgokra nem vonatkozik. Megy a meló, elintéztem tegnap a segélyt! :) remélem dőlni fog a lé.

Próbálok kicsit pozitívabb hozzáállást magamra erőltetni, mert az elmúlt bő egy hónapban eléggé Edinburgh-szindrómába estem. Úgy látszik nem szabad egy városban 5 hónapnál több időt töltenem. Csak ugye zavar, hogy azt csinálom amit, és azóta amióta. Megint egy elég ígéretes melóról csúsztam le, de ez van. Május 24-én megyünk Szabival és Gizivel egy felmérőre, és ha minden rendben, 500 font befizetésével (ami valószínűleg kölcsön lesz illetve ha addig megjön a segély, akkor az) utána elkezdhetjük a tolmács tanfolyamot, mely tíz héten keresztül minden hétfői nap lesz reggeltől késő délutánig. Eléggé várom, mert jó lenne végre érezni, hogy van valami értelme az ittlétnek, nem csupán lógunk a levegőben aztán hazahúzunk. Ha ezt befejezőleg sem jön össze más meló, megvolt a kijövetel célja és lehet hazahúzni asszem. Persze ha letámadnak nyár végén valami durva fizetésű állással, meggondolandó, hiszen végre lehetne pénzt is gyűjteni, nem csak vegetálni. Azért majd júniusban jól körülnézek otthon. Mondjuk kukásnak biztos kell kétdiplomás, marketinges, angol-magyar tolmács.

Danival tegnap hosszasan skype-oltunk és bizony ráébresztett egy-két dologra, amit persze legbelül tud az ember, csak nem akar tudomásul venni. És most nem a nemi orientációra gondolok... Szóval nosztalgiáztunk a Petőfi-híd mellett található mólónkról, az otthoni bulikról, West Balkánról, Szimpláról és szinte fizikai fájdalmat éreztem. Ti, akik állandóan otthon vagytok, gondolom ezt nehezen értitek meg, de elég fura nekem is. Kicsit felülemelkedve a dolgokon nem olyan rossz itt, főként, hogy nekem itt van Szilvi, de szegény két másik pára... Tudom, hogy nem keresek sokat és a munka se annyira jó, jövőre nézve se hiszem, hogy hosszabb távon megéri ebbe többet fektetni, de reménykedem, hogy lesz jobb. Bizonygattam Daninak, hogy itt legalább ki lehet jönni (úgy-ahogy) a fizetésből, meg legalább olyan munkán van, hogy nem kell ételre költeni (fasza 28 évesen ennek örülni). És ekkor jött a lényeg Danitól. "Ha otthon elvállalok egy alja munkát mondjuk 130 ezerért, és összeköltözöm valakivel a Nyugatinál egy szobába, úgy, vagy jobban kijövök arányaiban tekintve, mint Londonban." És ez sajna k..vára igaz. Főként, hogy koromból kifolyólag már hajlok a kényelemre, s ezen még lendít az, hogy egyszer már megvolt, tehát van viszonyítási alapom. Most viszont úgy érzem csövibben élek néha mint egyetem alatt. Lehet, hogy kevesebb pénzért legalább a kényelem és nyugi meglenne, ha már félretenni itt se, ott se nagyon lehet.

Ha Szilvi nem lenne itt, már összeomlottam volna ismét. :) Meg persze az arabbal és a zsidóval is tartjuk egymásban a lelket. Azért fura ez az egész katyvasz, egy éve egyikőnk sem gondolta volna, hogy mi együtt fogunk élni! :)

Szerelem a derült égből... :)

Ma egy titkos hódolómtól kaptam e-mailt, ami teljesen felvillanyozott! Velem még sosem történt ilyen, így érthető módon szinte a sorokat falva olvastam a szerelmetes levelet. Az meg külön jólesett, hogy végre van valaki aki úgy fogad el, ahogy vagyok. Azt hiszem, válaszolni fogok a lánynak, akit Alise-nek hívnak és aki még magyarul is tud, merthogy magyarul írta a levelet! Íme a levél:

"Szia Kedves
Az én nevem van elszalasztja Alise láttam a profilodat ma. (www.londonimagyarok.hu) lett érdekel az téged, én is szeretnék többet megtudni rólad, és azt akarom tőled, hogy küldj egy mailt az én e-mail címét, hogy tudok adni Ön a képemet hogy tudja kinek l am.Here az e-mail címemet, azt hiszem, hogy tudunk mozogni here.I várlak a levél az én e-mail címre above.miss Alise (Ne feledje, a távolság vagy a szín nem számít de nem szereti ügyekben sokat az életben, kérjük, válaszoljon nekem e-mail címem van

---------------------------------------------------------------------------------------

Hello My Dear
My name is miss Alise i saw your profile today.(www.londonimagyarok.hu) and became intrested in you, i will also like to know more about you, and i want you to send a mail to my email address so i can give you my picture for you to know whom l am.Here is my email address, i believe we can move from here.I am waiting for your mail to my email address above.miss Alise (Remeber the distance or colour does not matter but love matters alot in life, please reply me with my email address here"

Remalom az Elm utcaban

Gyuuurok vazzeee!!! :) ez a legujabb hirem mostansag. Nagyon jol esik, es az uszas is reggelente. Kesobb meglesz az eredmenye, mar erzem is :)
A story szempontjabol ez csak azert lenyeg, mert amerre a "rekreacios kozpont" van, arra csak egy bolt esik ut kozbe, ahol fel tudok tankolni reggelivel uszas elott, vagy vizzel es egyeb elelemmel az esti edzes utanra.
Na ebben a boltban nagyon szupi kiszolgalas van am, meg ahogy eszrevettem csucs szavatossagu es minosegu termekek..
Bemegyek, aztan magamhoz veszek egy szendot, vizet es egy csokit. Megyek fizetni, majd eszreveszem, hogy a csoki olyan nagyon nyomott es kemeny. Megnezem..na ez offos. Visszateszem, nezek masikat, kb mindegyik lejart. Oke talaltam egy snickers-t.
Megyek fizetni, de gondoltam mar lecsekkolom a szendot is.. Hasonlo cipoben jart a mezes-csokimazas testverevel..
Hat mit lehet tenni, megyek felig teljesitett kuldetessel a checkpoint-hoz, es fizetnek a vizert, csokiert, meg egy feltoltokartyaert. Osszesen 7 font 40-et szamoltam, a pasi persze 7 font 70-et. Adom a kartyam es egybol hozzateszi "udvariasan", hogy 50penny-vel tobb lesz.. ertem?! Beleegyeztem. Majd ezek utan alltam. Neztem. Forgolodtam. Olvastam az ujsagokat. A pasi nezte a tevet nyugodtan. Aztan ugy 3 perc mulva (normalis esetben ez nincs 10mp) megkerdeztem, hogy na?! Nem keri a pin-kodom vagy valami?!
Serodotten ramnezett, majd a terminalra. Odaadja a kis szamos cuccot, hogy bokjem be a kodom.
Megint allunk, ulunk, varunk. Mintha videken lennenk, es kevesbe valaszolna a bank a felhivasra...
Egyszer csak megszolal a pasi, hogy hoppa, ezen nincs penz, vagy le van tiltva. Naaamondom....galambom... Ezt mar igazan nem hittem el. Bar velem akarmi megtortenhet, ezt tudom mar reg. De hogy egy villam 1 percesre szant viz, szendo es csoki vasarlas 20percbe teljen ezt nem gondoltam..
Mondom neki, ne haragudjon, de ez lehetetlen. Probalja meg ujbol.
Hat ujra csinaljuk az egeszet, ezuttal kicsit furgebben, aztan kiderul, hogy nincs letiltva a kartya, sot penz is van rajta, de mostanra mar 2 vasarlas araval sovanyabb a szamlam.
Nah akkor most mi van, kerdem az uriembert. Eloszor, mintha az en hibam lett volna, nem is akart semmit csinalni, egyszer kibokte, hogy I'm sorry about that. De mondom kerem vissza a penzem, es oruljon, hogy meg nyitva lehet ezek utan...
Lomhan felallt ujra a szekbol, potyogott valamit, aztan odaadta a hianyzo osszeget. Kozben gondoltam, hogy mekkora fej, csak ugy beprobalkozik, hatha bejon.
Koszones nelkul tavoztam, elhagytam a sarkot, es visszaneztem, hogy megjegyezzem egy eletre a bolt nevet, meg a kirakatot, hogy oda vissza ne menjek tobbe. Eees ekkor lattam meg a lenyeget. A bolt ajtaja felett fuggo kis tablan ez allt: Elm Road.
Hat ez volt az en remalmom az elm utcaban :)
http://sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash1/hs493.ash1/26937_1273089993794_1426257621_30664836_2783557_n.jpg

A Boldog Ebredes...

Mar egy hete teljes munkaidoben dolgozom a hotelben. A parkolon azota csak atrohanok 3mp alatt.
A hotel recepcio- es barpultja mogott tevekenykedem, es neha felszolgalok az etteremben is.
Kesobb meg ugyis tobbszor bepillantast nyerhettek a munkaim "szepsegebe", de most jojjon egy sztori a recepciorol!

Aprilis 16-an, hajnali 1-kor egy elegansan oltozott, aktataskas ferfi jelentkezett be egy szobaba. A foglalas egy multi penzugyi ceg nevere szolt. Mint kesobb megtudtam, az uriember tobb orszagban is kepviseli a ceget, ide-oda repul, es targyalasokat folytat le a befektetokkel.
Szignozas kozben megcsillant az ujjan az arany karika, melybol csak egy dolgot lehet levonni: az uriember hazas.
Beszelgettunk par percet a munkajarol, hogy milyen mindig mashol aludni es azt se tudni mikor er haza vegre, aztan elkoszont, mondvan reggel koran kell kelnie, hogy folytassa utjat.
Gondolkodtam rajta sokat. Milyen kiraly az ember?! Valoszinuleg izgalmas fiatalkorral, sport, csajok, egyetem, majd jo allas, feleseg, talan gyerekek, megse kell "bortonben" ereznie magat, mert hetkoznap jarja a vilagot.

Persze ez az idilli kep megint csak az en naiv fejemben szulethetett meg, majd oszlott szet egy pillanat alatt, mint a koncentraciom is minden mas irant, mikor a hotel korul nem csak a levego, de az ido is megallt...

5.30-kor egy (nem egy, AZ!) acelkek Audi A8-as parkolt be a fobejarat ele. Mintha egy termeszetfilmet neztem volna a capakrol, ez jutott eszembe rola. Dinamikus, megis kimert mozgasa sugarozza az erot es magabiztossagot. Mintha nem is gurulna, hanem lebegve suhanna a fold felett.
Megallt, a sofor kiszallt ajtot nyitni az utasnak.
Ekkor lattam meg Ot... A Not!
Ovatosan eresztette le kecses labait a foldre, majd mikor felegyenesedett (milyen egy hulye szo ez?!) az ajto mogul szamitogeppel is tervezhetetlen, makulatlan gyonyoru hajat es arcat is megpillantottam. Nala noiesebb, sexibb teremtest meg nem lattam.
Mikor felem gyalogolt, (nyilvan ezt o is eszrevette..) leesett allal bamultam. Orulok, hogy a nyalam vissza tudtam kanalazni a hosszura nyult nyelvemmel a fogsorom moge, es le tudtam nyelni mielott az a "hey you're alright?!" egy ilyen "heyboloboblu"-nak sult volna el.

A norol: Kepzeljetek el Eva Mendes-t es Eva Longoria-t egy testben a legjobb tulajdonsagaikat megtartva egy enyhe keleti beutessel... Megvan?? :) TUTAJOS!!! De Nem Csak Ugy Egyszeruen..!!! Alombeli alom :) komolyan!!!! Na jo mostmar eleg ebbol, vissza a lenyegre.

Szoval setal a bejarathoz.. A fotocellas ajto habozott, meg az is tovabb eszlelte volna mozgasat, mielott reagal.. Akadozva, de kinyilik az ajto, es a halalos fegyverek soraban kovetkezo, vedekezezesnek eselyt nem ado fegyverrel tamadt, AZ ILLATAVAL.... Meg igy visszagondolva is megborzongok. Es meg kell hogy mondjam, nem a hideg raz... :)
Erre semmi gyogyir, maximum a nyalkahartya-rak, friss orrsoveny mutet es az influenzas takony!! :D

Szoval ez a fegyver is gyozott, Robi total vedtelen. Az erekcio ellen is csak azert kuzdottem, mert valahogy ugy ereztem, hogy ha nem azzal jon oda, hogy letesz egy kartya-kulcsot az asztalra es azt mondja "Szia Robi, 5 perc mulva legyel a 444-esben..." akkor tobol imputalom a szerszamom, majd azzal harakirizem le magam....
Szoval erot vettem magamon, az allam osszecsuktam, nagy nehezen befert a nyelvem is az utolso pillanatban. Megraztam a fejem, hatha az illatos bubaj elszall egy pillanatra, majd mindenen felulkerekedve a "good morning, how may I help you"-m is ertelmesnek hangozhatott akar. :)

Persze nem az en variaciom nyert... :(
Odalepett a pulthoz es mondta, hogy "jo reggelt kivanok, Lisa X vagyok, es Mr. Peter Y- hoz jottem.
Ilyenkor le kell csekkolni, hogy be van -e jelentve, vagy 2 szemelyre foglaltak- e a szobat, ha igen akkor mehet, ha nem akkor a vendegnek kell kijonnie igazolni, hogy valoban meghivott vendeg-e.
Hat nem volt benne a rendszerben..
Mar latta, hogy mit fogok mondani, es kerdezte, hogy felhivja -e a ferfit? Egy eszmeletlenul edes mosollyal hozzatette, hogy "csak azt mondtak, hogy az o kerese volt, hogy ne jelentkezzek be, csak ebresszem fel szemelyesen..." ........
Waaaawaaaaa wAaaaAaaaaaa!!!!!
Neeeeeeeeeeeeee!!!
Most miert?!?!?!?! Mieeeeeeeeert??!
Annyi az idilli kepnek a tisztesseges,sikeres, kalandos csaladaparol... Meg ami meg jobban zavar, minden ferfi almai nojerol....
Aaahhh... Erre mondjak, hogy tul szep, hogy igaz legyen. Miert is gondoltam, hogy ez a no inkabb szepsegkiralyno, mint ribi?! Meg a pasirol, hogy talan a csaladjahoz igyekszik oly koran haza a hetvegere??!!
Nesze rendeljunk "boldog ebredest" telefonon ha mar jol megy es messze az asszony...
Ehhh... Igazabol csak irigy vagyok. Nem mertem elkerni a csaj (vagy ceg) szamat... Az azert megis durva lett volna. Az is eleg, hogy igy rajottem...

Szoval gyerekek, mi a mai tanulsag?
Nem letezik kapcsolat hazugsagok nelkul, es jo penzert mindenki kurvalkodik... :)

The Caffé Nero Experience - The Beginning of a Career (Egy karrier kezdete)

A cégnél töltött négy és fél hónap után végre egy karrier kezd körvonalazódni előttem! A managerem Shift Leadert (műszakvezetőt) akar belőlem csinálni és egyben Maestro pozícióra is jelölt, amit ha elvégzek akkor én fogom mindenre betanítani az új embereket. Szinte látom magamat, ahogyan a felszálló kávégőzön keresztül lesem az embereimet, kiszolgálok és irányítom a műszakot. Néha összevonom a szemöldökömet, amitől mindenki icipicire összehúzza magát és még serényebben dolgozik. Ezt látva megenyhülök és ennek jeleként kis csokoládé kockákat dobok a kegyeltjeimnek akiket a nekem tetsző időben még szünetre is elengedek, míg az engedetleneket 8órás étlen-szomjan letöltendő mosogatásra, takarításra ítélem. Bárcsak már holnap rendelkezhetnék ezzel a hatalommal!

Igyekszem megbecsülni magamat, mert amíg az étteremben már egy hónap után hagyták, hogy mosogatás helyett inkább csirkét belezzek és krumplit hámozzak, addig a kávébizniszben nagyon megszenvedtem amíg idáig jutottam (legalábbis, nekem így tűnt:). Jó lesz amíg nem találok mást és még fizetésemeléssel is járhat (remélem éléri majd a 150Ft/h pluszt)!

Bölcsészként a nagyvilágban

Arról volt némi sejtésünk, hogy mennyit is ér a diplománk külföldön, de azt nem tudtam, hogy ezzel már az egyetem is tisztában van. Erre csak a ma érkezett szokásos egyetemi körlevélből jöttem rá, mely ezúttal az otthoni és külföli munkalehetőségekre hívta fel a levelező listán lévők figyelmét.

A külföldi ajánlatok a következők voltak:
Animátor, szállodai személyzet, személyzet németországi McDonald's-ba, csinos lányoknak légikísérés a Közel-Keleten, kamionsofőr Kanadában, raktáros, szobalány és konyhai kisegítő Londonban, házigondozó, szállodai mindenes, felszolgáló, konyhai alkalmazott, takarító, szakács, stb..., vagyis a bölcsész diploma minden pozíció betöltésére alkalmassá tesz, feltéve, hogy az fizikai és kétkezi munkát takar. (Nem mintha bajom lenne a kétkezi munkával, de akkor már inkább lennék profi villanyszerelő, mint profi konyhai kisegítő személyzet. Márcsak a bérezés miatt is...) Most már értem, hogy miért volt 2féléves tantárgy a sajtótörténet... (gyk: Mert nem fog ártani a londoni konyhai kisegítőnek ha tud ezt-azt a Wiener Zeitungról vagy Hess Andrásról. Hátha rákérdez az indiai szakács.)

Úgy tűnik mégis igaz az a vicc, amivel a jogi karosok folyton cukkoltak minket: Mit kér a jogász a bölcsésztől? - Big Mac menüt nagy kólával... Na basszus!

Anglia védelmében 1. - Az angol konyha remekei

Úgy döntöttem, Anglia megérdemel annyit, hogy a prekoncepciókat félretéve végre objektíven lesújtsunk az ellene felhozott legdurvább és legrégebb óta fennálló aljas vádakra, mely szerint az ételek borzasztóak, a nők rusnyák és az idő is pocsék. Első bejegyzésemben ezért az angol konyha kétségtelenül legkívánatosabb remekeit fogom górcső alá venni. (A megérdemelt hírnevük helyreállítására való nagy igyekezetemben helyenként esetleg túlzásokba is eshettem, kérek minden jóérzésű, az üggyel szimpatizáló olvasót, hogy ezt nézze el nekem.)

Az angol konyha remekei, avagy: amit bűn kihagyni ha erre jársz:
.

szerencsetlen luzer..

A sok nagyon pozitiv cikk utan jojjon egy ujabb.

Vannak, akiknek soha semmilyuk nem veszik el, soha nem szenvednek balesetet, nincs problemajuk a kapcsolatukkal, es a munkajukat is szeretik es jol is keresnek. Na en nem ebbe a kategoriaba tartozom....
A korabbi eseteket most hagyjuk is, elegge faj a szivem a jelen helyzet miatt..
Tortent ugyanis, hogy Robi a sokadik munkanapjan felkelt, elindult dolgozni s ekozben teljesen pozitiv dolgokra tudott gondolni. Vegre talaltak jo kecot, ami mar csak napok kerdese es kesz lesz arra,hogy meghoditsuk, csalad aranylag oke, nok..problemasak, de oke.. Munka, problemas, de oke,mert legalabb latom hogy megeri.. Hat szoval talan nem panaszkodtam annyit mint szoktam :)
Na ez nem tetszett az eletem forgatokonyv irojanak. Mr. Destiny egy hanyag mozdulattal kitepte alakulo eletem mar megirt, a boldogsagrol szolo fejezetet gondolvan, hogy az tul unalmas, vagy tul korai. Kell meg egy kis bonyodalom, egy kis kuzdelem, hogy az egi nezo sereg tovabb sirjon, vagy nevessen rajtam, ezen a SZERENCSETLEN LUZEREN.
En el tudom kepzelni, hogy minden este 6kor megyek a kettesen es nap mint nap rajtam rohog valaki...

Leirom, hogy miert is vagyok ilyen zabos..

A mar emlitett jol indulo napon bejottem dolgozni, es mint minden nap, hoztam a laptopom hogy olvassak, filmet nezzek, meg ujabban mar netezni is tudtam kicsit.
Sose volt ezzel gond, ha itt voltam a kornyeken akkor az asztalon hagytam, de kivulrol nem latszodott a sarokban, ha meg boltba mentem leraktam az asztal ala, vagy be a hotelbe.
Tortent, hogy nezem a Die Hard 2-t (ami mellesleg mar nem tetszett ugy mint regen) es kb miutan vegig is gondoltam, hogy 7 ora van, jon a valtas, elrakom a gepet, adminisztracio stb azt mehetek,ekkor jott oda egy TFL egyenruhas ficko (bkv) es mondja, hogy valami gyerekek vannak bajban a hotel mogott verik oket, meg uvegeket dobalnak...
Nah mondtam hogy ok megnezem, o elindult kifele a kapun, en meg rohantam a hotel moge.
Na ott aztan semmi nem volt, es egybol beugrott, hogy itt nincs rendben valami.
Rohanok vissza, latom mar messzirol, hogy a laptop sehol.. Bazzzzzzz....
Nem lehet messze, gyors matek, tuti balra szaladt az irodahazak arnyekaba bujva elszalad.. Hat ez volt a hiba, mert mint kesobb a kp-i videot visszaneztuk kb 5mp -el elottem el tudott szaladni, es jobbra.....
Oda az osszes fenykepem es filmem a barataimrol,csaladomrol.. Emlekek vara omlott ossze. Jokedvet es remenyt adtak minden nap csak par pillanatra is. Ez volt az egyetlen szorakozasom a szurke hetkoznapok alatt.. Ez unalmassa valt es Sors urnak dontenie kellett. A vizsga lezajlott, en atmentem a vizsgan, a nezo kapott egy szeletet mindenbol: eloszor nem fogadtam el a helyzetet es kuzdottem. Szaladtam balra es jobbra, kerdeztem ort es civilt nem lattak-e a gyokeret.
Aztan jott a beletorodes es szomorusag. Vegig gondoltam mi veszett, mibol lehet baj, kerestem a lehetoseget a megnyugvasra, hogy hatha nem lesz baj, elveszett es ennyi, de sajnos ezt meg nem talaltam meg azota sem.
Aztan jott a jelenet a baratokkal,csaladdal,dehat igazabol mindegy kit hivtam...nem nyugodtam meg.
Egy darabig el se hittem.. Ez nem lehet igaz. Egy laptop ami mase, agyon van hasznalva, kicsit itt-ott koszos,foltos,karcos. Semmit nem er,de a tulajanak rengeteget..
Ez csak meglatta, es elvitte.. Mar kifigyelhette korabban is lattam mar itt. A rendorseg semmit nem tud kezdeni..

Hat ez van, az elet megy tovabb, laptopot nem veszek, de van BlackBerrym!!! :) nehogyma ne legyek online.. :)

Remelem veletek nem tortenik ilyen, szar egy erzes..

Csok mindenkinek!!

Robi, a szerencsetlen luzer :)

The Caffé Nero Experience - Darwin's Mistake (Darwin tévedése)

Darwin meg volt róla győződve, hogy az emberi faj a majmoktól eredeztethető. Tévedett. Ezt azonban elnézzük neki, mivel Darwin a Brit nemzet fiaként teljesen természetesnek és mindennapinak vette az őt körülvevő emberi butaságot. Kicsit keletebbről szemlélve azonban egyértelműnek tűnik, hogy bár a nyugati ember értelmi képessége a majmokét meg nem haladja, de egyes primitív mélytengeri algákkal viszont egyezést mutat. Az elkövetkezendő bejegyzés sorozatban az átlagos vendégeinket szeretném bemutatni. Összetételük változatos, de jellemzően nyugat-európaiak (helyiek (gyk. angolok, Olaszok, stb). Egy dologban azonban megegyeznek: sötétek mint a kávézacc.

Az értetlen, 50-es analfabéta:
Tépi, húzza-vonja a vécéajtót, majd jön és megkér, hogy segítsek neki mert egyedül nem jut be. Ekkor halálos nyugodtsággal odasétálok vele az ajtóhoz, és mint egy ötéveshez beszélve hangosan felolvasom neki az ajtóra függesztett feliratot - közben azt segítség képpen az ujjammal követve - mely így hangzik: "A vécé nem működik, kérjük használják az emeletit." Majd megmagyarázom a kedves vevőnek, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy kénytelen lesz felfáradni az emeletre ha nálunk szeretné elvégezni a dolgát. Ezek után magára hagyom, mert többre sajnos nincs se időnk, se energiánk. Pedig ilyenkor legszívesebben a helyére küldeném, egy jó nagy egyessel!

A hippi lelkületű, közösségi vécézős élményre ácsingózó:
Rángatja a vécéajtót, majd megjelenik a pultnál és érdeklődik, hogy miért van zárva a vécé és ő kéri a kulcsot. Az persze nem tűnik fel neki, hogy a zár alatti kis színes tárcsa pirosat, tehát foglaltat mutat. Ilyenkor fel kell világosítanom az illetőt, hogy, talán valaki szeretné magányosan intézni a privát folyó ügyeit odabent, és általában én is be szoktam zárni az ajtót pisilés előtt. Ilyenkor jön a meglepődés: "Ah!", bár sokan szerintem még ekkor sem értik...