Ki gondolta volna rólam, hogy gyerekről fogok gondoskodni 27 évesen nulla tapasztalattal? Képzeljétek azt az anyukát, aki először meglátott, mint jelentkező au-pair-t: kelet-európai, nagydarab, munkanélküli, férfi, közel a 30-hoz. Én nem hiszem, hogy odaadtam volna magamnak a lakáskulcsot már a második nap, dehát ezért vagyok itt. :)
Szóval el is felejtettem közölni a nagyérdeművel, hogy január 11-e óta egy 9 éves nagyon jópofa kissrácra vigyázgatok, neve Lucas David Alexander Noon. Kis zseni gyerek, rettentően bírom és ráadásul olyan angol órák ezek számomra, melyért én kapok pénzt. Többnyire 3-4 tájban kell felvennem suliból, hazasétálunk a Hampstead Heath-en keresztül (talán London legnagyobb és legszebb parkja), megcsináljuk a házit, készítek valami kajcsit neki és anyuka 7 tájban otthon is van. Nem sok idő, nem sok pénz, de élvezem, tanítok és tanulok és ez nem is nevezhető munkának, mert jó. :)
Hogy bizonyítsam "kis zseni" állításomat, felsorolok pár alapvető témát, melyről gyakran értekezünk:
- melyik vallás a legelfogadhatóbb számunkra
- marketing-tanácsadás a londoni médiumokat figyelembe véve
- piackutatás az angol piacon
- miért is a Star Wars (számára) minden idők legtutibb filmje és videójátéka
- a szervezetbe mennyi édesség és zöldség-gyümölcs bevitel oltja ki egymást egy nap...
Szóval kissé zizi, de jópofa. Amúgy azon kívül, hogy elég jó minden tantárgyból, klarinétozik (remélem szaxizni is fog...), gitározik, rögbizik és színészkedést tanul. A probléma főként a koncentrációjával van, de mondjuk nem rosszabb, mint Szabi. Lucasnál is előfordul, hogy fújja a klarinétot, majd a másik pillanatban meglát valamit és ami addig a szájában volt, az repül, és rohan odébb, mondjuk a tévéhez vagy a vécére. Utóbbi végképp "szabis". Ezekről próbálom leszoktatni, többre nincs is szükség, mert illedelmes, aranyos, jól nevelt.
No comments:
Post a Comment