Először gondoltam csak áthaladok a DLR-ral (Dockland Light Railway) Canary Wharf-on, de le kellett szálnom. A "vasút" az épületek között a magasban, vízfelületek felett közlekedik, repül. Mintha az ember a jövőbe érkezne. Általában a természet és a szerves dolgok vonzanak, de ez elképesztő. Olyan kis szigetkéről van szó, mely annak idején London vízi kereskedelmét volt hivatott lebonyolítani. Tele kis csatornákkal, egykori kikötökkel. Mára viszont olyan, mintha felhőkarcolókat húztak volna Velence cölöpeire. Nem is teljesen érthető hogyan lehet ezt mind vízre építeni, de nyomják ezerrel, közel sincs kész. Számtalan irodaház, bankok, minimum 50 emeletes szerverparkok és természetesen lakóparkok. Sehol egy talpalatnyi föld, tényleg az egész szinte szervetlen, leszámítva a beúszó, berepülő különböző madarakat. Ja és ha netán egy térre tévedünk a stresszes munkában valami gyorskaját vagy cigit erőltetni gyomorsavval átitatott szervezetünkbe, gondoskodtak róla, hogy az igazi "brókergyerek" ekkor se maradhasson le a tőzsde folyamatos alakulásáról. Fényreklámszerűen megy az épületek oldlán az elképzelhető összes tőzsdeindex. Azt mondanom sem kell, hogy az egész 24 órás, hiszen innen vezényelik a világ gazdaságát a kis karmesterek...
A valóság keveredett fejemben számos filmmel (Vissza a jövőbe, Ötödik elem, 12 majom, Emlékmás, Szárnyas fejvadász, A sziget) és könyvvel (Ember tragédiája, 1984). Fura hangulatot áraszt, mert egyik oldalon fantasztikus emberi teljesítmény ilyet felhúzni, minden egyedi kialakítású, elvarázsoló stb. Ugyanakkor soha nem dolgoznék egy ehhez hasonló falanszterben, ahol még ha sok pénzt is lehet keresni, olyan mintha egyek lennénk a milliókból, egy öltönyben és egy számmal a hátunkon nevünk helyett.
Mindenesetre érdemes megnézni. Nem mindennapi lehetőség pl. egy második magyar sci-fi sorozat leforgatásához (még jó hogy az Űrgammák után).
No comments:
Post a Comment