The Caffé Nero Experience - Az angol humor nyomában 1.

Az angolok sokak szerint savanyú emberek. Mások állítják, hogy az angol humor létező jelenség. Jómagam az utóbbiak táborába tartozom/tam. Mivel egész nap emberekkel foglalkozom úgy döntöttem, utánajárok a kérdésnek ami engem is izgat.

Nap, mint nap portyára indulok az angol humor nyomában, de csak homályos jeleit találom, nem mernék egyértelműen nyilatkozni a létezéséről. Mintavételi közegem főként jómodú agolokat és a nyugat-európai turistákat fedi le, így sajnos nem juthatok univerzális következtetésre kutatásom végén sem.

Eddigi tapasztalataim szerint a turisták kedvesek, közvetlenek és szeretik a humort, amit viszonoznak is. Az amerikaiak a leginkább kedvesek és a mosolygósak. Az angolok ezzel szemben sokkal komplexebbek.

Az angol vendégek 3 jól elkülöníthető csoportra oszthatók:
1. aki nem érti és nem is szereti a viccet kb. 40%
2. aki érti és szereti a viccet, de fejletlen humorérzékkel rendelkezik kb. 40%
3. aki szereti a viccet és humorosan reagál rá kb 20%.

Álljon itt egy példa az 1-es pontra tegnapról:
Vendég: Van kulcsa az emeleti vécéhez? Zárva van.
Én: Nincsen kulcsom, valaki biztosan éppen használja.
V: De már nagyon régen zárva az ajtó és senki nem ment se ki, se be.
É: Hölgyem, én kinyithatom Önnek de nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretné. A bent ülő valószínüleg nehéz pillanatokat él át.

Ez a beszélgetés tegnap kétszer zajlott le. Az első esetben egy ötvenes, jólöltözött fehér nővel folytattam le, aki a végén fintorogva vonult el. A második egy harmincas, szintén rendezett ruházatú fekete srác volt, de ő vigyorogva vette a lapot. Talán egy bizonyos társadalmi rétegben nem dívik a pórnéppel való humorizálás...

Most újabb túrára indulok de lehet, hogy a Szent Grált előbb megtalálom.

Folyt köv.