I'm back

Na szasztok!

Jól eltűntem, mi? Igyekszem kicsit visszatérni, sajna idő hiányában nehézkes állandóan frissíteni az oldalt. Na meg a gépemet is megette egy vírus, múlt héten sikerült rendbe hozatni - 40 fontért!!!

Szilvizem, szerencsére egész sok időt tudunk együtt tölteni. Szabi beköltözött harmadiknak a leytoni "lakásba" (szobába), tehát fizikailag is együtt a LEBASZ. Ez persze a nem perverz dolgokra nem vonatkozik. Megy a meló, elintéztem tegnap a segélyt! :) remélem dőlni fog a lé.

Próbálok kicsit pozitívabb hozzáállást magamra erőltetni, mert az elmúlt bő egy hónapban eléggé Edinburgh-szindrómába estem. Úgy látszik nem szabad egy városban 5 hónapnál több időt töltenem. Csak ugye zavar, hogy azt csinálom amit, és azóta amióta. Megint egy elég ígéretes melóról csúsztam le, de ez van. Május 24-én megyünk Szabival és Gizivel egy felmérőre, és ha minden rendben, 500 font befizetésével (ami valószínűleg kölcsön lesz illetve ha addig megjön a segély, akkor az) utána elkezdhetjük a tolmács tanfolyamot, mely tíz héten keresztül minden hétfői nap lesz reggeltől késő délutánig. Eléggé várom, mert jó lenne végre érezni, hogy van valami értelme az ittlétnek, nem csupán lógunk a levegőben aztán hazahúzunk. Ha ezt befejezőleg sem jön össze más meló, megvolt a kijövetel célja és lehet hazahúzni asszem. Persze ha letámadnak nyár végén valami durva fizetésű állással, meggondolandó, hiszen végre lehetne pénzt is gyűjteni, nem csak vegetálni. Azért majd júniusban jól körülnézek otthon. Mondjuk kukásnak biztos kell kétdiplomás, marketinges, angol-magyar tolmács.

Danival tegnap hosszasan skype-oltunk és bizony ráébresztett egy-két dologra, amit persze legbelül tud az ember, csak nem akar tudomásul venni. És most nem a nemi orientációra gondolok... Szóval nosztalgiáztunk a Petőfi-híd mellett található mólónkról, az otthoni bulikról, West Balkánról, Szimpláról és szinte fizikai fájdalmat éreztem. Ti, akik állandóan otthon vagytok, gondolom ezt nehezen értitek meg, de elég fura nekem is. Kicsit felülemelkedve a dolgokon nem olyan rossz itt, főként, hogy nekem itt van Szilvi, de szegény két másik pára... Tudom, hogy nem keresek sokat és a munka se annyira jó, jövőre nézve se hiszem, hogy hosszabb távon megéri ebbe többet fektetni, de reménykedem, hogy lesz jobb. Bizonygattam Daninak, hogy itt legalább ki lehet jönni (úgy-ahogy) a fizetésből, meg legalább olyan munkán van, hogy nem kell ételre költeni (fasza 28 évesen ennek örülni). És ekkor jött a lényeg Danitól. "Ha otthon elvállalok egy alja munkát mondjuk 130 ezerért, és összeköltözöm valakivel a Nyugatinál egy szobába, úgy, vagy jobban kijövök arányaiban tekintve, mint Londonban." És ez sajna k..vára igaz. Főként, hogy koromból kifolyólag már hajlok a kényelemre, s ezen még lendít az, hogy egyszer már megvolt, tehát van viszonyítási alapom. Most viszont úgy érzem csövibben élek néha mint egyetem alatt. Lehet, hogy kevesebb pénzért legalább a kényelem és nyugi meglenne, ha már félretenni itt se, ott se nagyon lehet.

Ha Szilvi nem lenne itt, már összeomlottam volna ismét. :) Meg persze az arabbal és a zsidóval is tartjuk egymásban a lelket. Azért fura ez az egész katyvasz, egy éve egyikőnk sem gondolta volna, hogy mi együtt fogunk élni! :)