Ne higgyétek, hogy minden nap öngyilkos akarok lenni, csak mostanság nem a legjobb napokat élem. Nem jó, ha az embernek sok fölösleges ideje jut gondolkodni, főleg annak aki túl mélyen bele szeret menni metafizikai lényegükbe is... És én sajna az elmúlt napokban nem dolgozom eleget. Szóval van időm kattogni.
És egyre inkább félek a sehova se kötődéstől. Napról-napra kevésbé hiányzik az otthonom, mégis nagyon mennék néha haza. De ki tudja lenne-e értelme. Lassan azt is elfelejtem amit otthon csináltam, dolgoztam. Már ott se szerezhetnék normális munkát, de tény, hogy kénylemesebb lenne az életem. Itt viszont talán van jövő. Talán. Bár nem gyerekőrként és felszolgálóként. (Aki ismer, az tudja, hogy eléggé zavart otthon is, ha pár hónapig nem másztam felfelé a létrán, itt meg nem hogy stagnálok, de lópöcs vagyok lassan egy éve. Én meg azt hittem itt aztán megmutathatja az ember.) Csak azt érzem, hogy visszafelé haladok és lassan 30 évesen semmit nem raktam le az asztalra, de még a közelébe se kerültem.
Persze az ember ott szeret lenni, ahol jól érzi magát és ahol szeretik. Jó esetben mindkettő megadatik. De legalább egyik. Legalább egyik egy ideig. És egyik hozza a másikat. Vagy mégsem. Félek, hogy a számomra ezeket tartó a szálak inognak. Nem szívesen járnék úgy, mint Edinburgh-ban. De nem akarok feladni semmit, semmilyen téren. Valamiért itt vagyok és ez nem csak a munkára értendő. Hátha az életem alapozódik meg valamiben vagy valaki mellett. Na mindegy. Lehet, hogy nem kellene együtt használnom a heroint és kokaint - miközben a varangyos béka hátát nyalogatom és füvet szívok. :)
A lényeg, hogy még kapnak az angolok egy kis esélyt rám, aztán nyár táján max valami melegebb éghajlat következik, ha ugyanitt tartok. (Kivéve, ha valakinek szüksége lesz rám itt.) Ha már senki vagyok, legalább jó barna senki legyek és tengerpart mellett éljek. Legalább egy ideig. Amíg megszeretnek és jól érzem magam... Vagy nem.
Addig itt ez a jó öreg Bonanza szám, ami bárkit felvidít. Na jó nem, senkit, de legalább gyönyörű. Még mindig. Vagy nem?
http://www.youtube.com/watch?v=HRmhSZuHjYQ
2 comments:
Kedves Bazsi!
Ne haragudj ezért, de egy kérdést tennék fel Neked, és egyben az egész Lebasznak, azt a kérdést, amivel már szegény Szabit is rengeteget nyaggattam: tudjátok-e hogy mit AKARTOK csinálni? És nagyon hangsúlyos ez a szó, és nagyon kell AKARNI, és minden erőtökkel afelé menni. Csak így fog sikerülni bármi is! És ez itthon sem egyszerű, de idegenben még nehezebb! Minden sikeres történet kitartásról és akarásról szól! És ha van célotok, könnyebb az erőt is koncentrálni!
Álmodozzatok egy kicsit, és találjátok ki!
Persze, tudom, ez nem könnyű, de fiatal, erős, értelmes FÉRFIAK vagytok, sikerülnie KELL!
Az Erő legyen Veletek!
E
üzenetem Balázsnak és minden Depisnek!
fáj??? nagyon jó!
ilyenkor a sebet véresig föl kell vakarni, aztán sót kell szórni bele, jó sokat! végül lehet szívsajogva nyalogatni!!
(másnap, harmadnap, újra, meg újra lehet játszani a kéjes-mazo játékot)
hát hajrá.
---------------
kedves LEBASZ-ok nem tűnt fel Nektek, hogy eltűntetek???????
C."
Post a Comment