Tényfeltáró riport

London, Temze déli oldala, rakpart, London Bridge-től keletre 200 méterre.
Időpont titkosított, nem kell hogy valaki visszanézze a környék kameráit, elég ha mi tudjuk mi is történt…

Szabival lementünk az épp nem áradó Temze partjára.
A csodaszép fényviszonyoknak köszönhetően a látványon kívül a milliónyi különböző korú és típusú törmelék szivattyúzta magára a figyelmünket. És persze egymásra. A szivattyú meg, na mindegy… :)

Régi téglák, cserepek, edények, üvegek, különböző eszközök. Árván kimeredő néhány beszakadt ősrégi horgony, hisz a 18. században ez végig kikötő volt. De fájt a hátam utána…

Amire viszont nem számítottunk: csontok. Rengeteg. Mint két igaz anatómiai szakember – akik csak pihenésképp foglalkoznak átmenetileg vendéglátással, s – kiknek élő barátja egy biofizikus Magyarországon, megállapítottuk, hogy ló-, kutya- és valószínűleg embermaradványokra leltünk. De hogy maradnak ezek itt a kövek közt, miközben naponta 5-6 méterrel lepi el ezt a területet a folyó? Mittudomén!!! És biza nem tegnapi darabokról van szó. Az egyik combcsonton el is vitáztunk, hogy Boleyn Anna vagy Véres Mária jegyeit hordozza magán inkább. A döntés bizalmas.

Egy apró csigolyacsontra lelve ránk mosolygott a szerencse, mi pedig egymásra. Igen! Végre bizonyítani tudjuk a híres Mihálffy-Vadnai irodalomtörténeti teóriát, miszerint Petőfi még időben disszidált Segesvárról Londonba – és maradványait nem Magyarországtól keletre kell keresni. Itt vette fel az otthon ritkán használt Vad Oszkár (Oscar Wilde) nevet, majd költői helyett inkább írói oldalát erősítette tovább és áttért az angol nyelvre, hogy még nehezebb legyen rátalálni a Habsburg-hű kémek számára. Innen már nyilvánvaló a folytatás… Íróként ebben a korban és kultúrában, valamint ezen helyszínen az alvilág „foglya” lett – mint legtöbben, kik művészi karriert futottak be ekkor. Idővel homoszexuális kapcsolatai, nemi betegségei és ópiumfüggősége valamint beteges féltékenységi rohamai illetve depressziója skizofréniával keverve a Temzébe ugrasztották a nemzet Sándorát. Fontos megemlíteni, hogy a depresszió a korai versekben is (pl. Családi kör) fellelhető apa-fiú konfliktus eredménye, mely igen hosszútávú frusztrációt okozott Petőfinek. Már bizonyítottan, hisz kezünkben a csont. A csigolyacsont, melyről látható első ránézésre, hogy sosem élt át bukfencet. Azt hiszem nem maradt kérdőjel.