Little Venice

Kedves Naplóm!

Február 10-én, csütörtökön Szabi, Robi és Bazsi kitalálta, hogy egy kisebb sétára indul London egy olyan részére, ahol azelőtt még nem járt. Rágódtak, melyik is lehetne ez a pont, hiszen e világváros északi, keleti, déli részét úgy-ahogy már átrágták. Mondjuk úgy, hogy immáron minimális helyismerettel bírnak – legalábbis Robi és Bazsi, mert ők utólag is emlékeznek csaknem mindenre.

Egy útikönyvet csapott fel Bazsi a reggeli órákban, mely gyalogtúrákat javasolt Londonban különböző időtartamban és távban. Ebből Robival leszűkítették a kört és Szabival tudatták az eredményt telefonon. Nem sokkal dél után össze is futott a LEBASZ.

Kiindulópont: Warwick Avenue. Hangulatos kis terület apró kikötőcskével London nyugati felén. (Bár Little Venice e régió beceneve, egyáltalán nincs velencei érzés, inkább talán amszterdami vagy koppenhágai.) Egy csatorna érkezik ide, melynek partja mentén felsétáltak a fiatalok egészen Camden Town-ig, a város északi oldalára, a csatorna másik végéhez. A sétányt szinte végig hajók övezték, melynek egy része lakóhajó – ahogy ezt Szabitól megtudták a többiek. Látták is később, hogy bizony többnek füstöl a kéménye és van mozgás odabenn. Picit érthetetlen, hogy lehetnek különböző pálmák és olyan növénykülönlegességek a víz mentén, melyek nem felelnek meg ezen éghajlatnak, de bizony voltak. Biztos külön klímája van ennek a területnek, ahogy nálunk a jó öreg Tihanynak… Mindenesetre tény, hogy az egész mediterrán hangulattal bír, lehet, hogy ezt a flóra (és fauna) is ekképp véli.

A gyalogtúra alatt láttak a srácok a két parton több millió fontot érő palotákat, szembe jövő kishajót (ami épphogy elfért széltében a vízen), furcsa embereket (bár ez itt megszokott számukra) és átszelték a londoni állatkertet is. Utóbbiból nem sokat észleltek, hiszen az „álló folyam” csupán kettészeli a mesterségesen életben tartott állatok birodalmát, de azt is kb. 5 méteres szinttel lentebb, plusz a szélein kerítéssel. Így a partról nem sok látszott belőle. Azért néhány madár, sakál, ilyesmi megvolt nekik… Jó magyarhoz híven megvitatták hogyan is lehetne – pénzspórolás végett – beszökni a víz felől: vagy a fent ívelő hídra kell felkapaszkodni (mely összeköti a víz két oldalán található részeket) vagy a kerítéseken szükséges átmászni. Természetesen gyerekjátéknak állapítva meg a dolgot, idő híján áttették eme küldetést a következő alkalomra és haladtak tovább.

Elhagyva az életet biztosító hákettőót, attól keleti irányba, a Regent’s Park északi részében egy kilátóhoz caplattak ezután, ahol elkészítették a legújabb igazi „trade mark” LEBASZ-képeket. Végül, de nem utolsó sorban sokadszor is Camden Lock-nál kötöttek ki, ahol mindhárman együtt még sosem voltak. Egy jót kajáltak, vegyesen thai, indiai és kínai kaját tömve a fejükbe. Mikor végeztek, s annyira tele voltak, hogy csak na (persze ez Szabira nem vonatkozik, mert nála ilyen nem létezik), még ténferegtek erre-arra a piacon, majd újfent szétváltak és mindenki ment a maga útjára.