Hungarian Bash Night

Április 22-én, csütörtökön magyar buli volt a Fabric-ben. A lényeg Dj Budai volt, meg persze pár számomra semmitmondó név, de a buli egész jó volt. Jött Szilvi, Robi, Rita, Orsi (Rita barátnője) és én! Ittunk rendesen, pörögtünk rendesen. Ami engem néha kissé feszélyezett, hogy a londoni magyarok 80%-a az igaz vidéki suttyó külsejű vagy gyúrós, de mindenesetre már messziről is primitív vagy annak tűnő. Természetesen ugyanilyen százalékban képviseltették magukat itt is. Sebaj, én élveztem! Srácok, ide is képeket!!!

Imperial War Museum

Csak hogy ne úgy tűnjön, hogy már kizárólag dolgozunk, néhány nüansznyi meglepetés egy múzeumból, ami teljesen ledöbbentett minket. Annyira jó és annyira ingyenes a belépés! :)

Már a bejárat előtt két akkora ágyúcső fogad, hogy szinte hihetetlen elképzelni ebből mi jöhetett ki egykor.

Bent pedig tankok, tengeralattjárók, vadászgépek, rakéták, eszméletlen eszközök túlnyomórészt a 20. századból. Számomra a legérdekesebb szint, ami végigmegy az I. világháború előzményeitől az első világháborún, a két világháború közti szakaszon, a második világháborún, illetve annak következményein. Persze folytatódik a hidegháborúval. Rengeteg illusztráció, még osztrák-magyar, majd magyar katonai ruha, zászló, iratok is láthatók. Az alagsorban egy lövészárok-imitáció is megtekinthető, a felső szinten pedig egy óriási rész foglalkozik a holokauszttal, ami szép és jó, csak nem értem, hogy kapcsolódik Nagy-Britannia háborús történelméhez. A lényeg, hogy volt egy pont, ahol bemutatták a koncentrációs táborokba érkezők elkobzott dolgainak maradványát (persze csak egy részét) és volt olyan konzervdoboz és cipőtisztító paszta, amin magyarul volt a szöveg! Igen, itt is jelen vagyunk.

Remélem Robinak maradtak képei a fényképezőn, mert itt főleg ő kattogtatott. Hajrá, tölteni a képeket, legyen vizuális élménye is a kedves olvasóknak!

Az illuminált Miért?

Ezt eltűnésem kezdetekor írtam, mikor nagyon elkeseredetten, érfelvágós hangulatban voltam. Picit már jobb a helyzet, csak gondoltam elég Csáth Gézás ahhoz hogy feltegyem ide...

Miért van az, hogy amikor már végre azt hisszük, hogy a dolgok jól mennek, mindig kicsúszik a talaj a lábunk alól.

Napok, mikor azt hiszed, hogy végre van miért élni, van egy út, melyben lehet hinni, bízni, boldognak lenni érte. Akarni a holnapot, két kézzel szaggatni le magunkról az álmot reggelente, hogy minél hamarabb közel kerüljünk a jövőbeli lépésekhez. Vagy az azt megelőzőkhöz.
Fáj a zaj, szúr a fény, késel az éjjel és mégis, harcolni akarunk. Aztán küzdünk, és mikor látjuk a lépcső tetejét, ránk rúg valaki odafentről és visszaesünk jó messzire. Zsibog a fej, recseg a hát, újra nekiugrunk és remélhetőleg ismét sikerül a tetőhöz közel jutni. Vagy nem. A legrosszabb, mikor az ember visszapottyan és úgy érzi már nem megy, nem akarom! Van még erőm, van értelme megint felmászni? Ne csak maradjunk inkább itt, hiszen újfent lesújtanak ránk és zuhanunk. Ez most sors vagy akarat?
A jövőn megint bilincs szorong. Hogy lesz? Hol lesz? Mikor lesz? Kivel lesz? És amúgy mi lesz?
Miért vagyok Londonban? Mi ennek a célja? Lesz valami? Legalább ittlétem eddigi idejének volt értelme. Soha nem kívánnék ennél többet. De mi lesz ezután, mikor az álmok megint összeroppantak? Lesz még egy ilyen álom? Mi jöhet még ezután ami itt bírna, újra irányba terelne bárhol a világon? Lesz még valami amit feltartok a magasba és lehajolok előtte?

I'm back

Na szasztok!

Jól eltűntem, mi? Igyekszem kicsit visszatérni, sajna idő hiányában nehézkes állandóan frissíteni az oldalt. Na meg a gépemet is megette egy vírus, múlt héten sikerült rendbe hozatni - 40 fontért!!!

Szilvizem, szerencsére egész sok időt tudunk együtt tölteni. Szabi beköltözött harmadiknak a leytoni "lakásba" (szobába), tehát fizikailag is együtt a LEBASZ. Ez persze a nem perverz dolgokra nem vonatkozik. Megy a meló, elintéztem tegnap a segélyt! :) remélem dőlni fog a lé.

Próbálok kicsit pozitívabb hozzáállást magamra erőltetni, mert az elmúlt bő egy hónapban eléggé Edinburgh-szindrómába estem. Úgy látszik nem szabad egy városban 5 hónapnál több időt töltenem. Csak ugye zavar, hogy azt csinálom amit, és azóta amióta. Megint egy elég ígéretes melóról csúsztam le, de ez van. Május 24-én megyünk Szabival és Gizivel egy felmérőre, és ha minden rendben, 500 font befizetésével (ami valószínűleg kölcsön lesz illetve ha addig megjön a segély, akkor az) utána elkezdhetjük a tolmács tanfolyamot, mely tíz héten keresztül minden hétfői nap lesz reggeltől késő délutánig. Eléggé várom, mert jó lenne végre érezni, hogy van valami értelme az ittlétnek, nem csupán lógunk a levegőben aztán hazahúzunk. Ha ezt befejezőleg sem jön össze más meló, megvolt a kijövetel célja és lehet hazahúzni asszem. Persze ha letámadnak nyár végén valami durva fizetésű állással, meggondolandó, hiszen végre lehetne pénzt is gyűjteni, nem csak vegetálni. Azért majd júniusban jól körülnézek otthon. Mondjuk kukásnak biztos kell kétdiplomás, marketinges, angol-magyar tolmács.

Danival tegnap hosszasan skype-oltunk és bizony ráébresztett egy-két dologra, amit persze legbelül tud az ember, csak nem akar tudomásul venni. És most nem a nemi orientációra gondolok... Szóval nosztalgiáztunk a Petőfi-híd mellett található mólónkról, az otthoni bulikról, West Balkánról, Szimpláról és szinte fizikai fájdalmat éreztem. Ti, akik állandóan otthon vagytok, gondolom ezt nehezen értitek meg, de elég fura nekem is. Kicsit felülemelkedve a dolgokon nem olyan rossz itt, főként, hogy nekem itt van Szilvi, de szegény két másik pára... Tudom, hogy nem keresek sokat és a munka se annyira jó, jövőre nézve se hiszem, hogy hosszabb távon megéri ebbe többet fektetni, de reménykedem, hogy lesz jobb. Bizonygattam Daninak, hogy itt legalább ki lehet jönni (úgy-ahogy) a fizetésből, meg legalább olyan munkán van, hogy nem kell ételre költeni (fasza 28 évesen ennek örülni). És ekkor jött a lényeg Danitól. "Ha otthon elvállalok egy alja munkát mondjuk 130 ezerért, és összeköltözöm valakivel a Nyugatinál egy szobába, úgy, vagy jobban kijövök arányaiban tekintve, mint Londonban." És ez sajna k..vára igaz. Főként, hogy koromból kifolyólag már hajlok a kényelemre, s ezen még lendít az, hogy egyszer már megvolt, tehát van viszonyítási alapom. Most viszont úgy érzem csövibben élek néha mint egyetem alatt. Lehet, hogy kevesebb pénzért legalább a kényelem és nyugi meglenne, ha már félretenni itt se, ott se nagyon lehet.

Ha Szilvi nem lenne itt, már összeomlottam volna ismét. :) Meg persze az arabbal és a zsidóval is tartjuk egymásban a lelket. Azért fura ez az egész katyvasz, egy éve egyikőnk sem gondolta volna, hogy mi együtt fogunk élni! :)

Szerelem a derült égből... :)

Ma egy titkos hódolómtól kaptam e-mailt, ami teljesen felvillanyozott! Velem még sosem történt ilyen, így érthető módon szinte a sorokat falva olvastam a szerelmetes levelet. Az meg külön jólesett, hogy végre van valaki aki úgy fogad el, ahogy vagyok. Azt hiszem, válaszolni fogok a lánynak, akit Alise-nek hívnak és aki még magyarul is tud, merthogy magyarul írta a levelet! Íme a levél:

"Szia Kedves
Az én nevem van elszalasztja Alise láttam a profilodat ma. (www.londonimagyarok.hu) lett érdekel az téged, én is szeretnék többet megtudni rólad, és azt akarom tőled, hogy küldj egy mailt az én e-mail címét, hogy tudok adni Ön a képemet hogy tudja kinek l am.Here az e-mail címemet, azt hiszem, hogy tudunk mozogni here.I várlak a levél az én e-mail címre above.miss Alise (Ne feledje, a távolság vagy a szín nem számít de nem szereti ügyekben sokat az életben, kérjük, válaszoljon nekem e-mail címem van

---------------------------------------------------------------------------------------

Hello My Dear
My name is miss Alise i saw your profile today.(www.londonimagyarok.hu) and became intrested in you, i will also like to know more about you, and i want you to send a mail to my email address so i can give you my picture for you to know whom l am.Here is my email address, i believe we can move from here.I am waiting for your mail to my email address above.miss Alise (Remeber the distance or colour does not matter but love matters alot in life, please reply me with my email address here"

Remalom az Elm utcaban

Gyuuurok vazzeee!!! :) ez a legujabb hirem mostansag. Nagyon jol esik, es az uszas is reggelente. Kesobb meglesz az eredmenye, mar erzem is :)
A story szempontjabol ez csak azert lenyeg, mert amerre a "rekreacios kozpont" van, arra csak egy bolt esik ut kozbe, ahol fel tudok tankolni reggelivel uszas elott, vagy vizzel es egyeb elelemmel az esti edzes utanra.
Na ebben a boltban nagyon szupi kiszolgalas van am, meg ahogy eszrevettem csucs szavatossagu es minosegu termekek..
Bemegyek, aztan magamhoz veszek egy szendot, vizet es egy csokit. Megyek fizetni, majd eszreveszem, hogy a csoki olyan nagyon nyomott es kemeny. Megnezem..na ez offos. Visszateszem, nezek masikat, kb mindegyik lejart. Oke talaltam egy snickers-t.
Megyek fizetni, de gondoltam mar lecsekkolom a szendot is.. Hasonlo cipoben jart a mezes-csokimazas testverevel..
Hat mit lehet tenni, megyek felig teljesitett kuldetessel a checkpoint-hoz, es fizetnek a vizert, csokiert, meg egy feltoltokartyaert. Osszesen 7 font 40-et szamoltam, a pasi persze 7 font 70-et. Adom a kartyam es egybol hozzateszi "udvariasan", hogy 50penny-vel tobb lesz.. ertem?! Beleegyeztem. Majd ezek utan alltam. Neztem. Forgolodtam. Olvastam az ujsagokat. A pasi nezte a tevet nyugodtan. Aztan ugy 3 perc mulva (normalis esetben ez nincs 10mp) megkerdeztem, hogy na?! Nem keri a pin-kodom vagy valami?!
Serodotten ramnezett, majd a terminalra. Odaadja a kis szamos cuccot, hogy bokjem be a kodom.
Megint allunk, ulunk, varunk. Mintha videken lennenk, es kevesbe valaszolna a bank a felhivasra...
Egyszer csak megszolal a pasi, hogy hoppa, ezen nincs penz, vagy le van tiltva. Naaamondom....galambom... Ezt mar igazan nem hittem el. Bar velem akarmi megtortenhet, ezt tudom mar reg. De hogy egy villam 1 percesre szant viz, szendo es csoki vasarlas 20percbe teljen ezt nem gondoltam..
Mondom neki, ne haragudjon, de ez lehetetlen. Probalja meg ujbol.
Hat ujra csinaljuk az egeszet, ezuttal kicsit furgebben, aztan kiderul, hogy nincs letiltva a kartya, sot penz is van rajta, de mostanra mar 2 vasarlas araval sovanyabb a szamlam.
Nah akkor most mi van, kerdem az uriembert. Eloszor, mintha az en hibam lett volna, nem is akart semmit csinalni, egyszer kibokte, hogy I'm sorry about that. De mondom kerem vissza a penzem, es oruljon, hogy meg nyitva lehet ezek utan...
Lomhan felallt ujra a szekbol, potyogott valamit, aztan odaadta a hianyzo osszeget. Kozben gondoltam, hogy mekkora fej, csak ugy beprobalkozik, hatha bejon.
Koszones nelkul tavoztam, elhagytam a sarkot, es visszaneztem, hogy megjegyezzem egy eletre a bolt nevet, meg a kirakatot, hogy oda vissza ne menjek tobbe. Eees ekkor lattam meg a lenyeget. A bolt ajtaja felett fuggo kis tablan ez allt: Elm Road.
Hat ez volt az en remalmom az elm utcaban :)
http://sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash1/hs493.ash1/26937_1273089993794_1426257621_30664836_2783557_n.jpg

A Boldog Ebredes...

Mar egy hete teljes munkaidoben dolgozom a hotelben. A parkolon azota csak atrohanok 3mp alatt.
A hotel recepcio- es barpultja mogott tevekenykedem, es neha felszolgalok az etteremben is.
Kesobb meg ugyis tobbszor bepillantast nyerhettek a munkaim "szepsegebe", de most jojjon egy sztori a recepciorol!

Aprilis 16-an, hajnali 1-kor egy elegansan oltozott, aktataskas ferfi jelentkezett be egy szobaba. A foglalas egy multi penzugyi ceg nevere szolt. Mint kesobb megtudtam, az uriember tobb orszagban is kepviseli a ceget, ide-oda repul, es targyalasokat folytat le a befektetokkel.
Szignozas kozben megcsillant az ujjan az arany karika, melybol csak egy dolgot lehet levonni: az uriember hazas.
Beszelgettunk par percet a munkajarol, hogy milyen mindig mashol aludni es azt se tudni mikor er haza vegre, aztan elkoszont, mondvan reggel koran kell kelnie, hogy folytassa utjat.
Gondolkodtam rajta sokat. Milyen kiraly az ember?! Valoszinuleg izgalmas fiatalkorral, sport, csajok, egyetem, majd jo allas, feleseg, talan gyerekek, megse kell "bortonben" ereznie magat, mert hetkoznap jarja a vilagot.

Persze ez az idilli kep megint csak az en naiv fejemben szulethetett meg, majd oszlott szet egy pillanat alatt, mint a koncentraciom is minden mas irant, mikor a hotel korul nem csak a levego, de az ido is megallt...

5.30-kor egy (nem egy, AZ!) acelkek Audi A8-as parkolt be a fobejarat ele. Mintha egy termeszetfilmet neztem volna a capakrol, ez jutott eszembe rola. Dinamikus, megis kimert mozgasa sugarozza az erot es magabiztossagot. Mintha nem is gurulna, hanem lebegve suhanna a fold felett.
Megallt, a sofor kiszallt ajtot nyitni az utasnak.
Ekkor lattam meg Ot... A Not!
Ovatosan eresztette le kecses labait a foldre, majd mikor felegyenesedett (milyen egy hulye szo ez?!) az ajto mogul szamitogeppel is tervezhetetlen, makulatlan gyonyoru hajat es arcat is megpillantottam. Nala noiesebb, sexibb teremtest meg nem lattam.
Mikor felem gyalogolt, (nyilvan ezt o is eszrevette..) leesett allal bamultam. Orulok, hogy a nyalam vissza tudtam kanalazni a hosszura nyult nyelvemmel a fogsorom moge, es le tudtam nyelni mielott az a "hey you're alright?!" egy ilyen "heyboloboblu"-nak sult volna el.

A norol: Kepzeljetek el Eva Mendes-t es Eva Longoria-t egy testben a legjobb tulajdonsagaikat megtartva egy enyhe keleti beutessel... Megvan?? :) TUTAJOS!!! De Nem Csak Ugy Egyszeruen..!!! Alombeli alom :) komolyan!!!! Na jo mostmar eleg ebbol, vissza a lenyegre.

Szoval setal a bejarathoz.. A fotocellas ajto habozott, meg az is tovabb eszlelte volna mozgasat, mielott reagal.. Akadozva, de kinyilik az ajto, es a halalos fegyverek soraban kovetkezo, vedekezezesnek eselyt nem ado fegyverrel tamadt, AZ ILLATAVAL.... Meg igy visszagondolva is megborzongok. Es meg kell hogy mondjam, nem a hideg raz... :)
Erre semmi gyogyir, maximum a nyalkahartya-rak, friss orrsoveny mutet es az influenzas takony!! :D

Szoval ez a fegyver is gyozott, Robi total vedtelen. Az erekcio ellen is csak azert kuzdottem, mert valahogy ugy ereztem, hogy ha nem azzal jon oda, hogy letesz egy kartya-kulcsot az asztalra es azt mondja "Szia Robi, 5 perc mulva legyel a 444-esben..." akkor tobol imputalom a szerszamom, majd azzal harakirizem le magam....
Szoval erot vettem magamon, az allam osszecsuktam, nagy nehezen befert a nyelvem is az utolso pillanatban. Megraztam a fejem, hatha az illatos bubaj elszall egy pillanatra, majd mindenen felulkerekedve a "good morning, how may I help you"-m is ertelmesnek hangozhatott akar. :)

Persze nem az en variaciom nyert... :(
Odalepett a pulthoz es mondta, hogy "jo reggelt kivanok, Lisa X vagyok, es Mr. Peter Y- hoz jottem.
Ilyenkor le kell csekkolni, hogy be van -e jelentve, vagy 2 szemelyre foglaltak- e a szobat, ha igen akkor mehet, ha nem akkor a vendegnek kell kijonnie igazolni, hogy valoban meghivott vendeg-e.
Hat nem volt benne a rendszerben..
Mar latta, hogy mit fogok mondani, es kerdezte, hogy felhivja -e a ferfit? Egy eszmeletlenul edes mosollyal hozzatette, hogy "csak azt mondtak, hogy az o kerese volt, hogy ne jelentkezzek be, csak ebresszem fel szemelyesen..." ........
Waaaawaaaaa wAaaaAaaaaaa!!!!!
Neeeeeeeeeeeeee!!!
Most miert?!?!?!?! Mieeeeeeeeert??!
Annyi az idilli kepnek a tisztesseges,sikeres, kalandos csaladaparol... Meg ami meg jobban zavar, minden ferfi almai nojerol....
Aaahhh... Erre mondjak, hogy tul szep, hogy igaz legyen. Miert is gondoltam, hogy ez a no inkabb szepsegkiralyno, mint ribi?! Meg a pasirol, hogy talan a csaladjahoz igyekszik oly koran haza a hetvegere??!!
Nesze rendeljunk "boldog ebredest" telefonon ha mar jol megy es messze az asszony...
Ehhh... Igazabol csak irigy vagyok. Nem mertem elkerni a csaj (vagy ceg) szamat... Az azert megis durva lett volna. Az is eleg, hogy igy rajottem...

Szoval gyerekek, mi a mai tanulsag?
Nem letezik kapcsolat hazugsagok nelkul, es jo penzert mindenki kurvalkodik... :)

The Caffé Nero Experience - The Beginning of a Career (Egy karrier kezdete)

A cégnél töltött négy és fél hónap után végre egy karrier kezd körvonalazódni előttem! A managerem Shift Leadert (műszakvezetőt) akar belőlem csinálni és egyben Maestro pozícióra is jelölt, amit ha elvégzek akkor én fogom mindenre betanítani az új embereket. Szinte látom magamat, ahogyan a felszálló kávégőzön keresztül lesem az embereimet, kiszolgálok és irányítom a műszakot. Néha összevonom a szemöldökömet, amitől mindenki icipicire összehúzza magát és még serényebben dolgozik. Ezt látva megenyhülök és ennek jeleként kis csokoládé kockákat dobok a kegyeltjeimnek akiket a nekem tetsző időben még szünetre is elengedek, míg az engedetleneket 8órás étlen-szomjan letöltendő mosogatásra, takarításra ítélem. Bárcsak már holnap rendelkezhetnék ezzel a hatalommal!

Igyekszem megbecsülni magamat, mert amíg az étteremben már egy hónap után hagyták, hogy mosogatás helyett inkább csirkét belezzek és krumplit hámozzak, addig a kávébizniszben nagyon megszenvedtem amíg idáig jutottam (legalábbis, nekem így tűnt:). Jó lesz amíg nem találok mást és még fizetésemeléssel is járhat (remélem éléri majd a 150Ft/h pluszt)!

Bölcsészként a nagyvilágban

Arról volt némi sejtésünk, hogy mennyit is ér a diplománk külföldön, de azt nem tudtam, hogy ezzel már az egyetem is tisztában van. Erre csak a ma érkezett szokásos egyetemi körlevélből jöttem rá, mely ezúttal az otthoni és külföli munkalehetőségekre hívta fel a levelező listán lévők figyelmét.

A külföldi ajánlatok a következők voltak:
Animátor, szállodai személyzet, személyzet németországi McDonald's-ba, csinos lányoknak légikísérés a Közel-Keleten, kamionsofőr Kanadában, raktáros, szobalány és konyhai kisegítő Londonban, házigondozó, szállodai mindenes, felszolgáló, konyhai alkalmazott, takarító, szakács, stb..., vagyis a bölcsész diploma minden pozíció betöltésére alkalmassá tesz, feltéve, hogy az fizikai és kétkezi munkát takar. (Nem mintha bajom lenne a kétkezi munkával, de akkor már inkább lennék profi villanyszerelő, mint profi konyhai kisegítő személyzet. Márcsak a bérezés miatt is...) Most már értem, hogy miért volt 2féléves tantárgy a sajtótörténet... (gyk: Mert nem fog ártani a londoni konyhai kisegítőnek ha tud ezt-azt a Wiener Zeitungról vagy Hess Andrásról. Hátha rákérdez az indiai szakács.)

Úgy tűnik mégis igaz az a vicc, amivel a jogi karosok folyton cukkoltak minket: Mit kér a jogász a bölcsésztől? - Big Mac menüt nagy kólával... Na basszus!

Anglia védelmében 1. - Az angol konyha remekei

Úgy döntöttem, Anglia megérdemel annyit, hogy a prekoncepciókat félretéve végre objektíven lesújtsunk az ellene felhozott legdurvább és legrégebb óta fennálló aljas vádakra, mely szerint az ételek borzasztóak, a nők rusnyák és az idő is pocsék. Első bejegyzésemben ezért az angol konyha kétségtelenül legkívánatosabb remekeit fogom górcső alá venni. (A megérdemelt hírnevük helyreállítására való nagy igyekezetemben helyenként esetleg túlzásokba is eshettem, kérek minden jóérzésű, az üggyel szimpatizáló olvasót, hogy ezt nézze el nekem.)

Az angol konyha remekei, avagy: amit bűn kihagyni ha erre jársz:
.

szerencsetlen luzer..

A sok nagyon pozitiv cikk utan jojjon egy ujabb.

Vannak, akiknek soha semmilyuk nem veszik el, soha nem szenvednek balesetet, nincs problemajuk a kapcsolatukkal, es a munkajukat is szeretik es jol is keresnek. Na en nem ebbe a kategoriaba tartozom....
A korabbi eseteket most hagyjuk is, elegge faj a szivem a jelen helyzet miatt..
Tortent ugyanis, hogy Robi a sokadik munkanapjan felkelt, elindult dolgozni s ekozben teljesen pozitiv dolgokra tudott gondolni. Vegre talaltak jo kecot, ami mar csak napok kerdese es kesz lesz arra,hogy meghoditsuk, csalad aranylag oke, nok..problemasak, de oke.. Munka, problemas, de oke,mert legalabb latom hogy megeri.. Hat szoval talan nem panaszkodtam annyit mint szoktam :)
Na ez nem tetszett az eletem forgatokonyv irojanak. Mr. Destiny egy hanyag mozdulattal kitepte alakulo eletem mar megirt, a boldogsagrol szolo fejezetet gondolvan, hogy az tul unalmas, vagy tul korai. Kell meg egy kis bonyodalom, egy kis kuzdelem, hogy az egi nezo sereg tovabb sirjon, vagy nevessen rajtam, ezen a SZERENCSETLEN LUZEREN.
En el tudom kepzelni, hogy minden este 6kor megyek a kettesen es nap mint nap rajtam rohog valaki...

Leirom, hogy miert is vagyok ilyen zabos..

A mar emlitett jol indulo napon bejottem dolgozni, es mint minden nap, hoztam a laptopom hogy olvassak, filmet nezzek, meg ujabban mar netezni is tudtam kicsit.
Sose volt ezzel gond, ha itt voltam a kornyeken akkor az asztalon hagytam, de kivulrol nem latszodott a sarokban, ha meg boltba mentem leraktam az asztal ala, vagy be a hotelbe.
Tortent, hogy nezem a Die Hard 2-t (ami mellesleg mar nem tetszett ugy mint regen) es kb miutan vegig is gondoltam, hogy 7 ora van, jon a valtas, elrakom a gepet, adminisztracio stb azt mehetek,ekkor jott oda egy TFL egyenruhas ficko (bkv) es mondja, hogy valami gyerekek vannak bajban a hotel mogott verik oket, meg uvegeket dobalnak...
Nah mondtam hogy ok megnezem, o elindult kifele a kapun, en meg rohantam a hotel moge.
Na ott aztan semmi nem volt, es egybol beugrott, hogy itt nincs rendben valami.
Rohanok vissza, latom mar messzirol, hogy a laptop sehol.. Bazzzzzzz....
Nem lehet messze, gyors matek, tuti balra szaladt az irodahazak arnyekaba bujva elszalad.. Hat ez volt a hiba, mert mint kesobb a kp-i videot visszaneztuk kb 5mp -el elottem el tudott szaladni, es jobbra.....
Oda az osszes fenykepem es filmem a barataimrol,csaladomrol.. Emlekek vara omlott ossze. Jokedvet es remenyt adtak minden nap csak par pillanatra is. Ez volt az egyetlen szorakozasom a szurke hetkoznapok alatt.. Ez unalmassa valt es Sors urnak dontenie kellett. A vizsga lezajlott, en atmentem a vizsgan, a nezo kapott egy szeletet mindenbol: eloszor nem fogadtam el a helyzetet es kuzdottem. Szaladtam balra es jobbra, kerdeztem ort es civilt nem lattak-e a gyokeret.
Aztan jott a beletorodes es szomorusag. Vegig gondoltam mi veszett, mibol lehet baj, kerestem a lehetoseget a megnyugvasra, hogy hatha nem lesz baj, elveszett es ennyi, de sajnos ezt meg nem talaltam meg azota sem.
Aztan jott a jelenet a baratokkal,csaladdal,dehat igazabol mindegy kit hivtam...nem nyugodtam meg.
Egy darabig el se hittem.. Ez nem lehet igaz. Egy laptop ami mase, agyon van hasznalva, kicsit itt-ott koszos,foltos,karcos. Semmit nem er,de a tulajanak rengeteget..
Ez csak meglatta, es elvitte.. Mar kifigyelhette korabban is lattam mar itt. A rendorseg semmit nem tud kezdeni..

Hat ez van, az elet megy tovabb, laptopot nem veszek, de van BlackBerrym!!! :) nehogyma ne legyek online.. :)

Remelem veletek nem tortenik ilyen, szar egy erzes..

Csok mindenkinek!!

Robi, a szerencsetlen luzer :)

The Caffé Nero Experience - Darwin's Mistake (Darwin tévedése)

Darwin meg volt róla győződve, hogy az emberi faj a majmoktól eredeztethető. Tévedett. Ezt azonban elnézzük neki, mivel Darwin a Brit nemzet fiaként teljesen természetesnek és mindennapinak vette az őt körülvevő emberi butaságot. Kicsit keletebbről szemlélve azonban egyértelműnek tűnik, hogy bár a nyugati ember értelmi képessége a majmokét meg nem haladja, de egyes primitív mélytengeri algákkal viszont egyezést mutat. Az elkövetkezendő bejegyzés sorozatban az átlagos vendégeinket szeretném bemutatni. Összetételük változatos, de jellemzően nyugat-európaiak (helyiek (gyk. angolok, Olaszok, stb). Egy dologban azonban megegyeznek: sötétek mint a kávézacc.

Az értetlen, 50-es analfabéta:
Tépi, húzza-vonja a vécéajtót, majd jön és megkér, hogy segítsek neki mert egyedül nem jut be. Ekkor halálos nyugodtsággal odasétálok vele az ajtóhoz, és mint egy ötéveshez beszélve hangosan felolvasom neki az ajtóra függesztett feliratot - közben azt segítség képpen az ujjammal követve - mely így hangzik: "A vécé nem működik, kérjük használják az emeletit." Majd megmagyarázom a kedves vevőnek, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy kénytelen lesz felfáradni az emeletre ha nálunk szeretné elvégezni a dolgát. Ezek után magára hagyom, mert többre sajnos nincs se időnk, se energiánk. Pedig ilyenkor legszívesebben a helyére küldeném, egy jó nagy egyessel!

A hippi lelkületű, közösségi vécézős élményre ácsingózó:
Rángatja a vécéajtót, majd megjelenik a pultnál és érdeklődik, hogy miért van zárva a vécé és ő kéri a kulcsot. Az persze nem tűnik fel neki, hogy a zár alatti kis színes tárcsa pirosat, tehát foglaltat mutat. Ilyenkor fel kell világosítanom az illetőt, hogy, talán valaki szeretné magányosan intézni a privát folyó ügyeit odabent, és általában én is be szoktam zárni az ajtót pisilés előtt. Ilyenkor jön a meglepődés: "Ah!", bár sokan szerintem még ekkor sem értik...

Szavazás!!! :D

ééééÉÉS MOOooost!!! Szeretném meghirdetni a LEBASZ első (és lehet, hogy utolsó) szavazását!!! A következő LEBASZ videó a téma, vagyis annak zenéje. A képeket én válogatom, amit tudni kell, hogy csak és kizárólag a bulis képeinkből fog készülni. A ti feladatotok az lenne, hogy ennek a cikknek a kommentjében, valamint iwiwüzenetben, facebookon vagy akárhogy (bennfentesek a körímélen) tudassátok, hogy melyik a kedvenc nagyon pörgős, nagyon bulis zenétek amivel szerintetek jól lehet prezentálni egy csomó buliképet, illetve szeretnétek egy jó hangulatú "klipp" formájában viszont hallani/látni :)
Remélem lesznek is szavazatok, itt most majd kiderül, hogy tényleg olvassa -e valaki a blogot :D :D

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít!!!!

LEBASZ in Wonderland @ Ministry of Sound

Heheeeyyy!!! ÉÉééÉs újra eljött az idő, hogy eldobjuk az agyunkat!!! Szabi már 2-3 héttel a buli előtt szervezkedni kezdett mikor az SZSZSZ (SZuperSZabiSZenzor) riadót fújt, mivel észlelte, hogy újra tong-tong PETE TONG áll porondra a Ministry of Soundban. Úgy be volt pörögve, hogy aznap éjjel kétszer is lerúgta az ágyról szegény Ritát :D hehe (na jó ezt csak én találtam ki, de milyen qrva jól hangzik már... )
Szóval mind a 4-en megrendeltük a jegyeket, hogy tutira nyitva álljon előttünk Wonderland kapuja.

Szerény személyem kb két hete folyamatosan húzta az igát vagy a parkolóban, vagy a bárban, vagy a recepción, de mondtam magamnak, hogy "Ideffiggyeljéé rRobi Tte! Eztabulitte... nemhagyodki...értem?!!" :D (igen, sajnos a belső hangom tök részegen beszél hozzám...:D )
Egy héttel a party előtt amikor már nagyon fáradt voltam ("FÁRADTNAK TŰŰŰNSZ...") fel is hívtam a Szabit és panaszkodtam neki. Bevallom férfiasan, hogy nem voltam férfias, mert felmerült, hogy nem megyek el. De aztán eszembe jutott, hogy a főnököm is mondta: "Rob gets it". Szóval ha ő mondta akkor én is mondhatom, hogy "gets-i" kemény leszek, elmegyek abba a buliba, jól érzem magam, aztán megyek dolgozni másnap :D

éééÉÉÉs eljérkezett 20-a, Szombat este. Zúztam haza melóból, hogy még kicsit pihenjek mielőtt elindulunk. Persze ebből semmi se lett de "Sebaj Tóbiás" gondoltam, majd bepörgünk :D Bazsi bevásárolt egy kiskereskedelmi mennyiséggel RedBull-ból, meg egy üveg vodkát hogy tuti alapja legyen a HOUSE -nak!

Valószínűleg Bazsi jobban be tudna számolni az öltözködésemről, mert később még poént is csinált "a nyomorékból", ugyanis van egy problémám (de ezzel nem hiszem, hogy egyedül lennék): Minden alkalommal mikor megyek valahova felpróbálom az egész ruhatáram (ami mondanom sem kell, hogy nem túl nagy és nem is a legjobb, legmárkásabb, stylist által összeválogatott gyűjtemény) és megállapítom hogy minden pólóm, gatyám, ingem és cipőm szar, vagy éppen jó, de valami akkor sem passzol. Így, mikor Bazsi már nagykabátjában arcát kaparva ül az ágyon és izzadtságcseppeket törölgetve a homlokáról kb 10 másodpercenként kérdezget, hogy "megyünk már?", akkor én mindig csak annyit mondok, hogy már mindjárt (ezt kétszer általában), 1 perc tényleg (ezt is 2x... mintha ettől jobban elhinné). Ezek után leveszem ami rajtam van, és felveszek tök mást. Ekkor Bazsi "takes off" egy szó nélkül kb és észreveszem, hogy komolyan menni kéne. Felveszek egy 16. teljesen más összeállítást, ami ugyanolyan szar mint a többi és indulok :D

Utazás: buli előtt annál szarabb nincs, mikor annyira fáradt vagy, hogy a metró idegesítően hangos hanghatásai ellenére is bealszol a ringatása miatt... Egyszer egymásra is néztünk és 1-2 szóban meg is egyeztünk kb így, hogy "őőőoooaaah...." "jah... én is fáradt vagyok" :D

Megérkeztünk (szerintem az egyik legfrankóbb nevű állomáshoz) Elephant & Castle -höz, és egy kis bankautómatázás, cigizés stb után találkoztunk Szabiékkal és elindultunk kedvenc, a klubbhoz közeli sarokunkhoz, hogy biztos alapokra fektessük a buli hangulatát a turbóvodkáinkkal és bákárdi kólával ><) aki nem járt még Bákárdon, az bánhatja :)

A szemerkélő eső ellen egy terasz alatt talált menedéket a MagyarPartyKvartett, és sziporkáztunk meg szityókáztunk úgy egy órát, mielőtt célba vettük az ojjektumot.

Durván nyomtuk és elővételes jegyünk volt + 3 fontért, így ugyanabba a sorba állhattunk, mint mindenki más aki az utcáról beszédült az erős keleti szél miatt :D na de sebaj, azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztos nem kaptunk volna jegyet azt meg nagyon bántuk volna.

Bejutottuuuuunk :D én már nagyon izgultam de nem csak azért hogy elérjük-e a wc-t, még mielőtt kínos, de egy orgazmussal felérő megkönnyebűlést érezve bevizelek, hanem az "előtér feeling" miatt. Mikor a ruhatárba dobod a jakót és a boogie már a lábad rázza.... na ha ez megvan akkor az rossz buli nem lehet!

So, bejutottunk végre és elkezdtük felmérni a terepet... Gondolom, hogy Rita így első alkalommal milyen jól érezhette magát, az amúgy sem kis szemecskéit mégnagyobbra nyitva pislogott jobbra-balra :) Elindultunk a termek közt, majd wc stb és első megálló a Bar terem volt. Amúgy minden teremben van bár, de ez külön egy kis bár és tánctér egyszerre :) lényeg, hogy nagyon jó zene ment.

A Bar teremben nagyon kis kellemes warm-up -ra teljesen tökéletes kemény ritmusokon lágy dallamok, vocal, vegyesen elektro és trance muzsikákat pörgetett a LEMEZLOVAGLÓSSRÁC. Nem hiszem hogy ez a neve de tökmindegyis, noname de nagyon jó dj az a lényeg.. :D
Szerintem mindenki jól érezte magát aztán a hátsó teremben (aminek fogalmam sincs mi a neve, csak annyit tudok, hogy ennek a legjobb a mennyezete, mert felváltva világítanak a színes kockák :) aztán cigiztünk is meg minden és már 1:30 kor észrevettük, hogy "a mester" játszik a BOX-ban :D úúúúgyhogy indulláááÁÁs!!!!
Elfoglaltuk a szokásos helyünket, a dj pulttól kb 5 méterre, terem közepe, mindent lehet látni és a zene is tökéletes.

A táncoslányok inkább libegnek mint ráznak, de igazából annyira jó velük az összhatás, hogy tök mindegy mit csinálnak :) A kedvencem természetesen egy gyönyörű ferdeszemű lány volt, akinek rendőr egyenruhára apelláló (bőr)öltözéke kellemesen virított minden lényeges idomot, vonalat a kb hibátlan testén, a rendőrsisak meg pont úgy takarta az arcát hogy nagyon titokzatos legyen, vagy lehet hogy csak takarta az éppen nem tökéletes részét a testének, nem tudom, de az amit láthattunktökéletes volt :) . Néha annyira "ráZoomoltam" hogy teljesen kiestem a ritmusból, mintha a kígyóbűvölő hatása alatt lettem volna (a kígyómmal együtt) :D. Ha a csajra koncentrálsz akkor akaratlanul is követed egy-egy mozdulatát, mintha akkor veled táncolna :D... mint mondtam, ők nem is annyira a zenére mozognak, csak illegnek-billegnek jobbra-balra, néha egy hajlás, szexin felnézés, lábemelés stb, szóval a tuti recept, hogy érezze az ember, megérte kiadni a 23 fontját és nem csak egy sima hangosan dübörgő teremben van, hanem Wonderland-en :) :)
Persze félreértés ne essék! Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy ha Pete-bá egy csupasz mezőn pörgetné 10k Wattal akkor nem tombolna a nép akár kérődző teheneket vizslatva is.... ugye Szabikám??!!! :D

So... tánci iszi pisi cigi dumcsi ezek így egymás után, és felváltva és keverve, és folyton. :D
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam és ezt köszönöm a LEBASZ-nak, főleg hogy mire végeztünk és indultunk haza / dolgozni addigra rúgtam be a legjobban, és még ilyet (azt hiszem) soha sem csináltam, de aznap full részegen mentem dolgozni és még szundikáltam is egy kicsit az asztalomnál :)

A lényeg: Jó lesz később visszagondolni erre is :)

Talált tárgyak hazája

Az a jó Londonban, hogy rengeteg mindent lehet találni az utcán. Gyakorlatilag egy egész lakást be lehetne így rendezni. Bár a kerítés itt sincsen kolbászból (leginkább az angol sausage kapható többféle ízben, de erről egy másik bejegyzésben...), az emberek jódolgukban mégsem tudják, hogy mit kezdjenek a megunt, használt holmijaikkal, így inkább kiteszik az utcára. Ez mondjuk érdekes, tekintve, hogy a folyamatos "terror-fenyegetettség" miatt alapvetően nem szeretik a magukra hagyott tárgyakat, csomagokat. Én mindenesetre rendszeresen jobbnál-jobb dolgokba akadok az utcán: Sony minidisc lejátszó 5db originál bontatlan TDK minidisc-kel, vadiúj Kenwood konyhai robotmixer a dobozában (magyar szabványos csatlakozóval!!!), 5.1-es Sony házimozi hangszóró szett, Epson fénymásoló-nyomtató-szkenner, stb..., és a mindenfelé széthagyott bankókról még nem is beszéltem! És persze minden alig használt és teljesen működőképes állapotban. A szemfüles járókelő ezenkívül rengeteg elhagyott fényképezőgépre, mobiltelefonra, kinőtt gyermek biciklire is szert tehet, de láttunk már nagyon szép, igazi bőr ülőgarnitúrát is, bár az még Edinburgh-ban volt...

Hazafelé – a lúzersztori (csak 18 éven felülieknek)

Elég húzós hétvégém volt, szombaton és vasárnap is (március 6-7.) reggel 9-től éjfélig melóztam. Azon kívül, hogy fárasztó ennyit talpon lenni és koncentrálni, fizikailag és szellemileg is leépül közben az ember, nem hogy még kedves is tudjon maradni a paraszt vendéggel, aki nem ért a lámpakapcsolgatásból és zenekikapcsolásból, illetve abból, hogy már nem kérhet semmit, mert egy ideje lezártuk a kasszát…

A város másik felén dolgozom a lakhelyhez képest, de azért többnyire 45-70 perc alatt haza tudok jutni. (Olyan mintha otthon Kőbánya-Kispest közelében laknék és a Moszkva térre járnék dolgozni.) Ez alapesetben egy metró-vonat vagy egy metró-metró-busz kombinációt jelent. Sok gond akkor sem volt, ha későn végeztem, mert a metrók sokáig járnak. Eddig. Most viszont kiderült, hogy nem így vasárnap. Szombaton úgy, hogy éjjel 12-kor léptem ki az étteremből, 46 perc alatt értem haza, szinte rekordot döntve. Mondtam is magamban, hogy mindig ilyenkor kellene járni, minden egyből jött és végre nem volt tömeg. Ezen felbuzdulva indultam útnak hazafelé vasárnap is. Az utolsó vonatom elment, hát jöjjön az éjszakai busz, azzal mindig el lehet jutni metró közelébe, a vonalak közt meg bárhol lehet váltani. Elértem 20 perc alatt Elephant and Castle állomáshoz, ahol a Northern line-ra lehet szállni. Épp előttem húzták be a rácsokat és mondta egy kedves fekete dzsentlmen, hogy „szori, klozd”. Na mondom, bazmeg, kezdődik – amitől mindig rettegek – az éjszakai közlekedés. Nyúlok a telefonomhoz, hogy hívjam Robit segítségért, aki két napja magával hordta mindkét átalakítót, így reggel kicsit morcos is voltam rá, hogy nem tudtam feltölteni megint a telómat. Sebaj csak kibírja, gondoltam. Robi telója egyet csörgött, mikor az enyém kikapcsolt és meghalt, teljesen lemerült. Neee! 10 perc után jött egy busz, amire láttam kiírva, hogy Holborn, az nekem fasza, eljutok a Central line-hoz, amivel már utaztam 1 után is. Pár megálló után látom, hogy épp elhaladunk Waterloo mellett, ahol a Jubilee line kapui még nyitva állnak és mennek az emberek ki-be. Leszállok a buszról, futok be… Futnék be, bezárják előttem a kaput… Óóó, hogy rohadjatok meg, mintha direkt szívatna ez a város időnként. Újra busz, tényleg Holborn, ahol természetesen zárva találom már a metró kapuit, de egy TFL-őrt (itteni BKV-s) meg tudok kérdezni legalább hogy is jutok Leyton Station-re. A fejéhez kap, elkezdi vakarni, a száját egyik oldalon erősen felugrani látom a füle irányába, majd annyit mond félig mosolyogva: „Uhh, good luck!” majd a BKV-s tesóra mutat, hogy őt kérdezzem. Ő árad az infótól, mondja, hogy oda sehogy nem megyek közvetlenül innen, de egy busz visz egész közel, Leyton Baker’s Arms-ig. Elnavigált a megállóhoz, huss, már 20 perc múlva ültem is az 55-ös buszon, ami egy óra alatt el is zötyögött az említett helyre. Ám még csak ezen a buszon jött az igazi élmény.

Alapból kínzóan fáradt voltam. Kissé ideges is egy-két munkahelyen történt probléma miatt. Izzott a fejem, zakatolt az agyam, a szemem majd kifolyt a fájdalomtól, mert előző két éjszaka se tudtam aludni. A buszon a fölső szintre mentem és bevágódtam a leghátsó sor szélébe. Pár perc után vettem észre, hogy előttem pár üléssel egy 24 körüli fiú páros erőteljesen folyamatosan nyalja-falja egymást, ami kissé undorító volt. (Azt megszoktam, hogy tele a város melegekkel, nincs is ezzel gond, de ez túl közeli élmény volt.) Próbáltam kifelé bambulni, de a nyakon és arcon csattanó puszik és fülharapások sajnos nézés nélkül is kirajzolódtak előttem. Még csak ezután jött az „ájlávjú! nó ájlávjú móóór” párbaj. Ekkor már tényleg forgott a belem a 20 órán belül történt eseményektől, de kísérleteztem SMS-törlésekkel lekötni magam. Sikerült belemélyedni, már nem is észleltem a külvilágot, mikor egy drogos feka srác dülöngélve hátracsoszogott, majd becseszte magát mellém. Hogy a francba nem lehet a sok helyből válogatni? Miért pont mellém kell? Persze a szagát hamar tetézte folyamatos magában beszéléssel, majd kiabálással. Azt hittem már nem is ezen a világon vagyok, ennyi szar nem jöhet össze. Végre leszállok a buszról. Mire egy bonyolult táblázaton megtalálom, hogy is jutok innen haza az ötödik és egyben utolsó busszal, épp elsuhant előttem a kívánt jármű. Hogyaza! Mérgemben nyúlok a zsebembe, ki a cigis doboz, kinyit, a picsába, hogy ez is üres! Mit vétettem? A fáradtságtól és az amúgyis kb. 0 fokos hidegtől negyedórát reszkettem, majd jött a buszom (69-es).

Leszállok, lakásba be. (Robi mesélt már a legújabb „riasztórendszeréről”, melyet akkor alkalmaz, ha nem megyek haza. A szobánk ajtaja befelé nyílik. Kintről belépve jobb oldalt egy fiókos szekrény van, melynek fiókjai pont az ajtóra nyílnak. Így ha egyet kihúzunk, az ajtó beleakad. És e napon jöttem haza. A rendszer pedig még tesztelés alatt.) Finoman lenyomom a kilincset, nagy sunggal nyitnám az ajtót. Olyan éles éjszakába sikító koppanás hallatszott, hogy a házban szerintem mindenki felkelt. A fasz kivan, bazmeg, tudtad, hogy jövök, mi a picsának… Na mindegy több rossz már nem is történt, 3-ra ágyban voltam. A gond csak az volt, hogy az idegtől még 5-ig nem tudtam elaludni és 10-kor már fel is keltem, még mindig zubogó gyomorral…

England SUCKS!

Kedves Barátaim és mindenki aki itt készülne letelepedni!

Ne gyertek! Ne hagyjátok el a kulturált kelet-középeurópai Hazánkat, nem éri meg.

Ami itt vár/na titeket: szar idő, pocsék kaja, seggfej szigetlakók, rengeteg hülye bevándorló, X,O,L és F lábú lányok hada és a tömegközlekedés!

A múltkori kis 2 órás(!!!!) metróalagútban ücsörgésünkön még jót mulattunk Bazsival. De az, hogy a ma 22.19-kor Gerrards Cross-ból Londonba tartó vonatomat törölték, na az már erőteljesen kib@szta a biztosítékot! Az állomásra érkezve egy orrsövényferdüléses retardált közölte velem a jó hírt, mely szerint a napi utolsó vonat 22.07-kor már elment, de lesz még vonatpótló busz 23-órakor és éjfélkor is. Hát ez fantasztikus mondtam én, de hogy a büdös anyátokba lehet az, hogy a 22.07-es nem is szerepel a 2010 május 22-éig érvényes menetrendben, ellenben a 22.19-es, a 23.22-es és a 23.37-es vonatot viszont szó nélkül kiszedtétek? "Hát, kis változás történt a menetrendben" - mondta az angol. "És ezt nekem honnan kellene tudnom?" - kérdem én. "Hát az internyetrül" - gyütt a válasz. (Direkt megnéztem, az állomás közelében mindenhol a régi menetrend volt kitéve.) Hogy az a büdösnagy százágú retkes villám állna bele az angolok szaros alsótájékába! Ilyen szar egy helyet!

Karrier

Megindultam a fantasztikus lehetőségeket rejtő ösvényen felfelé a GBK berkein belül. Végre felfedezték, hogy baromi tehetséges vagyok, hiszen van 2-3 diplomám is. :) Két hét munka után megkérdezték akarok-e supervisor lenni, persze igent mondtam. Két hétnyi tréning után jövő héten kezdek, mint supervisor, ami annyit tesz, hogy sokkal több felelősség, és röhejes, kb. egy fontos béremelés (per óra azért). Kiutazásom óta először lépem át a minimálbért! Csuhaj! Nyitás, zárás, papírmunka, elszámolások, ilyesmi. Innen a határ a csillagos ég! :) Kár hogy különösebben nem érdekel ez a dolog, de hát más nincs. Mindegy, ha már felfedezték, hogy ebben is eszméletlen jó vagyok, legyen! Szerencsére a manager nagyon jófej, jóban vagyunk, kedvel, török származású, meleg. (Tudom, hogy ez kicsit vegyes infó, de jól jött ki.) Néha kicsit helyre kell tenni, mert hajlamos igazi GBK-s kirohanásokba, de nagyrészt tudom kezelni. A manager asszisztens egy aranyos litván csajszi, legkésőbb májusban távozik, mert terhes, már így is nagy a pocija. Tehát addigra remélhetőleg az ő helyét veszem át, ha addig nem jön valami jobb melólehetőség. Az biztos lenne még vagy egy font plusz. :)

Ja, és úgy néz ki május vége, június eleje egy új munkakör megalapozásának kezdete. Páran (Gizi, Szabi, én) ha minden jól megy, elkezdünk egy tolmács tanfolyamot. Tíz héz, tíz teljes nap, a mostani meló mellett még lehetne is csinálni. Utána mázlival még ezzel kapcsolatos munkát is találhatunk bárhol a világon ahol vannak magyarok, de ha nem, ez mindenképp megéri, minimum az angol tökéletesítése végett.

Még egy infó. Hamarosan szociális segélyhez folyamodom egy magyar srác javaslatára. Plusz pár száz foncsi havonta a semmiért a számlámra utalva, mert a fizetésem nem ér el egy bizonyos szintet. Tehát teljesen jogos és megillet, csak eddig nem tudtam róla. Majdnem minden lengyel nyomatja, miért ne próbáljam ki én is. Egy kis extra nem árt a jobb megélhetésért. Bizony jól fog jönni, ha összejön.

Szülői látogatás

Szüleim kilátogattak február 25-28 között Londonba. Szerencsére két napot tudtam velük tölteni és megmutatni sok helyet, amit lehet, hogy kihagytak volna, pedig egyikük se először volt itt. Mászkálás, evészet, sok beszélgetés, főleg az én beszámolóim. Élveztem, hogy végre van kivel megosztani, hiszen akikkel itt vagyok, ismerjük egymás sztorijait, nagyon újat nem tudunk mondani egymásnak, csak a napi változásokat. A szüleimet viszont nem láttam 2009. július 1-je óta, mégha telefonon beszélünk is időnként. Fura, mintha el se telt volna ennyi idő.

A lényeg viszont, hogy a sok kellemes élmény mellett sajna volt pár olyan is, ami megerősítette bennem azt, hogy még egy ideig biztos maradok itt. Ez a mentalitás. E pár napra, mintha egy kis Magyarország vett volna körül. Kis keserűség, kaki mindenben. Most tűnt csak fel, hogy amióta eljöttem otthonról ezzel nem találkoztam. Vagy legalábbis nem ez vett körül, mint otthon általában. Pedig az én szüleim még nem is vészesek ilyen szempontból, de azért érezhető volt a jó kis magyar panaszkultúra ezerszirmú virágának burjánzása. Finom ez az étel, de… Jó az időjárás, de… Tetszik ez a hely, de… A szállással nincs semmi gond, csak…

És csak ekkor eszméltem rá, hogy én is ilyen vagyok. Igen, sajnos tudom, de talán mivel feltűnt, kezelhető. Azért vagyok ilyen, mert otthon ilyenek az emberek, megértettem pár dolgot. Pl. hogy ha más miatt nem is, talán azért még harcolok, hogy magamból is kiirtsam ezt, mert ilyen hozzáállással nem leszek boldog. Pedig sajna most itt sem jó a helyzet, de lesz ez még így se! Az utóbbi pár hétben tisztára olyan, mintha depressziós lennék. Van pár vidám napom, aztán pár amikor élni se akarok és próbálom megértetni magammal minek is vagyok itt. Szar a munka, kevés a pénz, Robival lakom egy kis szobában… Ez otthon is meglenne. Ilyenkor csak Szilvi tud lenyugtatni, és megerősíteni bennem, hogy itt a helyem. Legalábbis még egy ideig biztos.

The Caffé Nero Experience - The Beginning of a New Era (Egy új korszak kezdete)

Reggel 10 óra volt, Közép-Európa leggyorsabb kerű maestrója már 3 órája rendületlenül darálta a sort. Latte/cappucino, koffeines/mentes kávé, zsíros/félzsíros/szója tejjel, elvitelre/helyben fogyasztva, extra kakaóporral/vagy anélkül, teljesen mindegy volt. Egy rendelés sem tartott tovább 10-15mp-nél. A tegnapi feltöltés után igazán elemében volt, ruganyosnak érezte a testét, mintha nem is robot lett volna.

Szabó du. kettő körül érkezett, kicsit álmosan(legalábbis, Olgának mindig úgy tűnt, hogy épp elaludni készül...) és azzal a letörölhetetlen hülye vigyorral az arcán, amitől Olgának mindig majdnem kisültek a transzformátorai. Nem is akarta látni, ezért gyorsan elküldte, hogy takarítsa ki a vécéket és szedje le az asztalokat, valamint töltse fel a kihelyezett cukor és szalvétatartókat és ha ezzel is végzett, akkor söpröjön fel és töltse fel a hűtőt hideg üdítőkkel. Tudta, hogy Szabót ezzel kb. a nap hátralevő részére lekötötte, bár erre a gondolatra a vezetékei is felizzottak a dühtől, mert tudta, hogy ez neki kb. 10 perces feladat lenne.

Szabó már negyed órája sikálta az alsó vécét mire elég tisztának találta. Elégedett volt, sosem látta még ennyire tisztának. Már épp a következő feladatra ugrott volna, amikor szembetalálkozott Olgával. Titánium huzalozású fémkezeivel éppen meg akarta fojtani Szabót, amikor beindult a szubrutin, mely a korábbi programfrissítésnél fertőzte meg.

"Szabó menj mosogatni én majd megcsinálom a többit" - mondta. Mintha nagyon távolról, egy csövön keresztül hallotta volna magát. Nem értette, hogy mi történt, de így kellett cselekednie. Szabó kissé zavarodottan állt előtte, szemmel láthatóan ő sem teljesen értette a helyzetet.

Olga nem egészen 5 perc múlva ismét a bárban volt, leváltotta Szabót a mosogatónál és kiszolgálni küldte. Tudta, hogy így hosszú sor kialakulását kockáztatja, hiszen Szabó még csak trainee, de most ezzel sem törődött...

Estefelé a kávézó elcsendesedett, Olga is befejezte a mosogatást. Szabó segíteni próbált, megkérdezte mivel tud segíteni neki. Olga ismét meglepve hallotta saját magát amint azt mondta: "Semmit. Maradj csak a bárban, ha valaki jön akkor szolgáld ki, én addig megcsinálok mindent. Ma eleget dolgoztál, köszönöm." Főleg a mondat vége zavarta nagyon, de semmit nem tudott ellene tenni... Szabó teljesen meg volt hökkenve, azt gondolta, hogy ez csakis csapda lehet. Nem az volt.

Hála a viselkedésmodulba beépült új programnak (és a jövőben az életét feláldozni nem félő LEBASZ ügynöknek) Olga ettől kezdve kedves lett és segítőkész. Annyira megkedveltem, hogy őszintén sajnáltam, amikor múlthéten elhagyott minket. Manager lett a Nero lánc egy másik kávézójában. Remélem jól fogja érezni magát az új helyen és azért néha minket is meglátogat majd.