Zenedoboz :P


Lájkolj minket! :)

Friday, 12 February 2010

Tube





Itt volt Dani, megjött Szabi Ritája, elkezdtem kicsit dolgozgatni. Ezeken kívül nagyon nem történik semmi, de gondoltam ilyenkor is illendő írni valamit a blogunkra, ha már annyi kedves olvasó megszokta e folyamatot… Ha jól sejtem, biztos elvárássá alakult, hogy hetente legyen néhány bejegyzésünk. Találtam tehát egy rettentő érdekes általános témát, mely Londonban kimaradhatatlan a hétköznapokból.

Jó kis londoni metró, TUBE. Óriási kiterjedt hálózat, szinte mindent elér, amit szeretnénk. Keresztbe-kasul szelik egymást horizontálisan és vertikálisan is a vágányok. Többé-kevésbé bárhol bármelyik vonalra átszállhatunk. Persze ha mindig mindegyik működne, mivel főként hétvégenként, de néha csak úgy, lezárnak egyes szakaszokat vagy egész vonalakat felújítás vagy egyéb elérendő cél érdekében. Miután számoltunk néhány tényezővel , mely Budapest után furán hathat, következzen hát pár tanács annak, aki – az Oyster kártya jó és rossz tulajdonságait immáron magáévá téve – metróra száll Londonban.

1. A metróban és vonzáskörzetében (mozgólépcsők, aluljárók, be- és kiengedő kapuk…) többnyire annyian vannak, hogy mindenki tapos és lök mindenkit. Az itt teljesen általánosnak számít, ha egy ember hátrafelé vagy oldalra néz és közben teljes erőből belemegy a szembe jövőbe. Olyat is láttam, hogy két babakocsit izomból egymásba csattintottak, majd mosolyogva ment tovább az egyik anyuka, a másiknak fel se tűnt. Szóval a lényeg, hogy egy óriási karámban érezhetjük magunkat, ahol egy műanyag kártyával a zsebében az egértől az elefántig mindenki jogot kap a csörtetésre. Nagyobb ütközés esetén jó esetben hallunk egy hátravetett „Sorry”-t, de azzal már az is el van intézve, ha valakit épp a metró alá löktünk be…

2. Fontos szabály: Ha babakocsis anyukát, fáradt idős embert látsz, nehogy segíts, ne add át a helyed, sőt lökd fel, de minimum taszíts rajta egy nagyot, a lépcsőn fölfelé préseld a falhoz vagy rúgd ki a lábát!

3. Néhány megálló esetén az okos angolok kitalálták, hogy minek a peront egyenesre kialakítani, hiszen a következő megállóhoz majd úgyis kanyarodni kell. Kezdjük tehát a kanyar kialakítását a megállónál! Ez azt eredményezte, hogy a hosszú szerelvény a vezető számára beláthatatlan a kanyar miatt, így több hangosbeszélős segéd irányítja a ki- és beszállást, majd intenek legelőre, ha minden készen áll. E kanyarnak köszönhető az Európában is sok helyen látható, hallható „Mind the gap” felirat is. Soha nem ismertem eredetét, de most megvan! Hiszen a kanyarulat miatt a vagonok közepénél – mely bizony nem képes a peron kialakításához idomulni – olyan 40-50 cm-es hézag tátong. Legjobb példa erre a Central line ( piros) Bank nevű állomása. Öreg néniknek vagy babakocsisoknak izgalmas kihívás. Íme a bizonyíték...



4. A várva várt szerelvényünk, ha beérkezik a megállóba, ne is törődjünk azzal, hogy pár ezren azt el is szeretnék hagyni, nyomuljunk egyből fel, mint a birkák. Ha a hangosbemondóból halljuk a jól megszokott javaslatot, hogy előbb hagyjuk leszállni a fent tartózkodókat, bambán még erősebben tolakodjunk (fel)!

5. Ha felszállunk egy vagonba, véletlenül se menjünk az ajtótól beljebb, mert ott sok a hely, az ajtóban viszont mindenki préselődhet! "Please use all available space" szöveg hallatán vegyük elő az újságot és olvassunk, ha tudunk. Persze egy-két lökés szükséges lesz hozzá.

6. A metró mérete - leszámítva két vonal szerelvényeitől - elképesztően kicsi, így csúcsidőben (vagyis szinte mindig) szűkös. A legnagyobb kellemetlenséget az adja, hogy a vagonok csak középen oly magasak, hogy akár még én is elférek állva. A két szélén viszont, ha lábon kell tartania magát az embernek, ne adj' Isten 15-20 percen keresztül, eszméletlen pózokat és görcsöket érhetünk el. Nekem nagyjából a vállamig ér az ajtó tájékán a magasság, tehát begörnyedek, fejemet lehajtom, néha kicsit a térdemet is berogyasztom... Komfi, ahogy a nagy angol mondja! :) Ja, végül is, csak pár millióan utaznak naponta, minek a hely!


---------------------------------------------------

A metróban hallható "bemondások" elemzése:

This train is now ready to depart
Keep clear of the doors
Mind the closing doors

Vagy egy-egy mondat vagy ez mind elhangzik indulás előtt. Szerencsénk van, minden működik, a vonat ment, megy, menni fog!

Closings / minor delays on … lines
Ez jó esetben csak átszálláskor, várakzáskor hallható és nem a mi utunkat érinti, csupán tájékoztatás a városi helyzetről...

We’ve been regulated due to engineering works / by a red signal
We’ll be on the move shortly / in a couple of minutes

Na itt már néha lehet aggódni, de legalább a vezetők jófejek és ha áll is a metró a sötét alagútban, pár percenként infót kapunk a fejleményekről és nagyon sajnálják a történteket.

This train will not be stopping at the next station
Na ez nagy szopi. Főleg, ha te pont ott akartál leszállni vagy átszállni. Túlnyomó részt már az ezt megelőző megállóban felhívják rá a figyelmet, tessék fülelni!

No smoking anywhere on the underground
Please have your tickets ready
Ticket hall / platform level

Ezt a több állomásnál is használatos liftekben hallhatjuk, aggodalomra semmi ok.

All change please
This train terminates here

Kőbánya-Kispest végállomás!Kérjük kedves utasainkat, hogy szíveskedjenek elhagyni a vonatot és erre figyelmeztessék utastársaikat is! (Ezt asszem sosem fogom elfelejteni.) Szóval a vonal végére értünk, mely ha szerencsések vagyunk, akaratunknak megfelelően történt, ha nem, elaludtunk vagy ilyesmi és indulhatunk visszafelé.

Van még egy elég hosszú szöveg, melynek bázisa az, hogy a megállót nem készítették elegendően hosszúra. Ezért kérik az utasokat, hogy az utolsó néhány ajtótól - melyek nem fognak kinyílni - fáradjanak előrébb ha le akarnak szállni.
..................................................................................

E bemutató remélem átfogó képet adott arról, hogy bár a londoni közlekedés jól szervezett és gigantikus, van pár olyan alapvető problémája, amit itt meg se értenének, ha magyarázná az ember. Olyan ez, mint a csapon a hideg és a meleg víz. A 21. században is inkább szétégetik, majd lefagyasztják a kezüket, minthogy átvennék a mindenhol használatos, "bonyolult összekeverős" technikát.

1 comment:

Anonymous said...

Köszi Bazsi! Mint lelkes olvasótok, tényleg nagyon várom a beszámolókat! Minden este "rátok nézek", mi újság!Úgyhogy írjatok csak!
Hajrá! E