A hő

Kezdem kapizsgálni miért nem alszom. Az egy dolog, hogy gondolataim – ahogy mindig is így volt – képesek elég sok „adrenalin”-t termelni, valamint gyomorizzást, heves szívverést okozni. Ez önmagában képes több órás forgolódást előidézni amióta az eszemet tudom. A plusz viszont a napról-napra növekedő hőség. Én még a „hideg évszak”-ban érkeztem és azóta kezd melegbe fordulni a dolog. Éjjel lakáson belül 30 fok alá nem megy a hőmérséklet. Ez még tűrhető lenne állva. De sajnos ha leülsz vagy lefekszel, máris forróság vesz körül. Minden tárgy eleve meleg. Ha az ember hozzáteszi testét, a kettő összeadódik és időnként még a csempe is képes forró, tüzes érzetet kelteni, ha ráfekszünk tíz percre – ahogy a Baaria című filmben.

Ma mértem hőmérsékletet, árnyákban. Ez elég mesterkélt, mert amúgy nincs árnyék! Az érték délelőtt fél 11-kor volt 38 fok. Napon ilyenkor már 50 fok biztos leledzett. Nem lehet összehasonlítani semmilyen napsütéssel, melyet eddig tapasztaltam. Itt hiába keni magát az ember, nem barnul, hanem maximum ég, de szinte érezhetően, percek alatt. Európában sokszor órákat elvagyunk, mire rájövünk, hogy leégtünk, megint elfelejtettünk naptejet használni. Itt javasolt, hogy nap ne is érje a testet, ezért inkább általában elfedik, még ha vékony anyagokkal is. Ha 5-10 percnél tovább kint volt a karom eleinte napfényen, hirtelen olyan pöttyök jelentek meg rajta, mintha nagyítóval égettek volna pontokat rá. És tényleg, ezek kapásból égési sérülések, azonnal észrevehetők, nincs késleltetett reakció, ahogy mérsékeltebb éghajlatokon.

A hőmérséklet hatásai minden nappal erősebben érezhetők. Amikor megérkeztem, energikus voltam, ha meleg volt is, mindig mászkáltam. Most vannak olyan napszakok, hogy nem kapok rendesen levegőt, nincs semmi erőm. Ahogy kilépek a napra és elkezdek erőt kifejteni (gyaloglás, biciklizés), mintha hegynek felfelé mennék, vagy részegen, hányás után gyengén feküdnék valahol. És sajnos éjszaka sem nyerem vissza igazán erőmet a forróság miatt.