A címben foglalt név Bamako egy szélső része, inkább nyomornegyed, rengeteg bevándorlóval. Itt ismertem meg a gyönyörű kis Stephan-t is, aki nagyon nagy arc. Apja francia, de tojik rá, anyja elefántcsontparti és nyoma veszett. Az apró gazfickó a többi fekete gyerek között világít, mégse taszítják ki őt, sőt. Az azonban fura, hogy bambarául beszél... :) Jópofa, ahogy meglát egy fehér férfit, máris rohan oda, hogy "PAPA-PAPA", ölelget, lehet dögönyözni. Eszméletlen milyen mágnessé alakul itt az ember, amint gyereket simogat. Ezek a kis pöttömök itt nem részesülnek ilyenekben, így nyilván egymást tépik ki a kezeim közül... Szép és szomorú is.
No comments:
Post a Comment