November 10. Koh Chang - Day 6

Mindkettőnknek megvolt a jegye Bangkokig. Én még reggel is vacilláltam mi legyen, Szabinak nem volt kérdéses, hogy indul-e vagy sem.Nehezen bár, de a maradás mellett döntöttem. Kicsit kell az egyedül lét, főként, ha az embernek olyan zavaros az agya, mint nekem. Szabit kikísértem reggelije után a taxihoz, amiből a hivatalos állítólag épp elment. Ez az a taxi, aki fejenként kb 150-200 baht-ért viszi az embereket és mindenhol megáll felszedni még utasokat. Persze máris akadt jelentkező, aki 400 baht-ért vállalta Szabival privátban az utat... Furcsa volt búcsúzni, utána pedig még inkább. Már egy éve szinte folyamatosan együtt voltunk, az utolsó egy hónapban meg aztán pláne, többnyire egy ágyban. :)

Én is reggeliztem egy jót. Thai style omlettet, ami abból áll, hogy a rántottába isteni finom édes-savanyú szószban zöldségeket és húst csavarnak és rizzsel tálalják. Kis chili szószt a tányér szélére olyan ételt ehetünk reggelre, mely után az itteni időjárás mellett, akár 6-8 órán keresztül eszünkbe sem jut újra táplálkozni. Elmentem a helyi internetes és bármilyen utat megszervező barátunkhoz és leüzleteltem vele következő napra egy jegyet Koh Mak-ra, a majmok szigetére. Kifeküdtem a partra és olvastam kb. fél 6-ig, néha még mindig elcsodálkozva a látványon, bár már kicsit talán túlzottan megszoktam. Most a Sunset Bar-ban ülök ismét a naplementében, háttérben halk Zero 7-nel, egy nagy Chang sört iszogatva írom ezt a bejegyzést, itt utoljára. Ez (mármint hogy itt utoljára, pedig nagyon tetszik) és hogy Szabi elment, elég depis hangulatot nyom rám, de remélem elmúlik. Végülis Thaiföldön vagyok mégha egyedül is, rossz nem lesz!