Robival együtt keltünk egy "lájtos éccaka" után. Ari volt a drága, kiment egy kis reggeliért, elkészülődtünk, aztán elnéztünk a magyar nagykövetségre taxival és METRO-val! Ez eredetileg azért történt, mert téves infóra alapozva Robi azt hitte, hogy ott lehet a vízumját meghosszabbítani. Ott kiderült, hogy nem, viszont azt is közölték vele, hogy elég nagy szarban van. Vagy 18-án elhagyja az országot, vagy át kell mennie egy másik országba és újra megigényelnie újra a vízumot. Eléggé sokkolta a hírek. Nem csodálom. Hál' Istennek kiderült, hogy Noi tud ügyködni, elvileg mindent el lehet intézni az országon belül. Reméljük, hajrá!
Kora estig még nekem is kétséges volt, hogy egyáltalán utazom-e, ugyanis bár már kétszer is kifizettették velem a jegyet, visszaigazolást nem küldtek, csak az indulás előtt kb 7 órával. A végén már reménykedtem, hogy nem tudok menni... De aztán megjött a jegy e-mail-en. Remélem a második fizetést hamar visszautalják, ahogy ígérték.
Vettem még pár dolgot. Rengeteg fűszert, hogy jó thai kajákat tudjak készíteni, pár apróságot otthonra. A szálláson hagytam a csomagjaimat, ahol azt is lebeszéltem, hogy az esti indulás előtt használhassam a közös zuhanyzót. Még szerencse, mert már ömlött rólam a víz. Utána jobb híján befizettem egy egyórás thai masszázs+lábmasszázs kombinációra, ami isteni volt. Utána összekaptam a csomagjaimat és nosza. Kisbusz, reptér, sok várakozás, és már a levegőbe is emelkedett a zörgős 777-es. Már tíz perce csak légörvényeken haladunk át. Reméltem vissza kell fordulni vagy megsérül a gép.
Először igazán kényelmesen utazom. A szárnynál ülök, lábam kinyújtva, kettős ülés ablak felőli oldalán, de mellettem is üres a szék. Végre! A gép egyébként max 40%-os telítettségű, nem is értem hogy éri ez meg. Kissé fapados a kiszolgálás, meg a felszereltség, de tök mindegy, érjek Kairóba. Aztán persze onnan haza.
No comments:
Post a Comment