Elsétáltunk a tőlünk kicsit északra eső itteni legnagyobb homokos partra. Ez is a Lonely Beach-hez tartozik, melyen mi is tartózkodunk. Először teljesen ledöbbentünk, mert ez a szakasz is mintha hippik által lenne elfoglalva. Kicsit furcsák az arcok, de meg lehet szokni. A víz gyönyörű, bár sajna nem a Koh Tao-n kedvencé lett fehérhomokos. Így is nagyon tiszta és csalogató. Attól kissé megrémültünk, hogy Szabi észrevett egy medúzát, aztán még egyet, aztán hátrébbról szemlélve rájöttünk, hogy a part legközelebbi részén pár centinként volt egy. Többnyire áttetszú színűek, de voltak fekete pöttyösek is, igen ijesztők. Szabival párat kipiszkáltunk a partra vizsgálgatni, ilyet mégse tehet otthon az ember minden nap. Kb 10 cm-es átmérőjű volt a fejük, számunkra ijesztő és gusztustalan. Említettük egy helyi arcnak, hogy itt sok van és hogy nem gond-e. Ő azt állította, hogy ezen a szigeten nem veszélyesek a medúzák. Reméljük... Kicsit odébb pancsiztunk, süttettük magunkat. Beültünk este több helyre is enni, inni, mindenhol olcsü és jó a minőség. Végre nem piszkál senki; ha akarsz bemész, ha nem akarsz nem, és nem dobálnak meg szarral, ha nem veszel semmit vagy csak egy mangó shake-t kérsz egy étteremben. Mindenhol kedves a személyzet is, beszédesek, tudnak angolul. El se hiszem! És amely hely a tengerparton van, sőt, a tenger felett (Sunset Bar) leírhatatlan hangulatot adott a mai napon is!
Este végül egy Black Moon nevű buliba mentünk, ami nem volt egy nagy szám, de legalább volt valami. Szabival inkább az élet nagy dolgairól több órás dumát nyomtunk, aztán egy függőágyas reggae bárba (Ting Tong Bar) mentünk hát hajnal 3-kor enni két fincsi levest (mert itt akkor azt is lehet), felkészítve ezzel fájó, savas gyomrunkat az éjszakára.
No comments:
Post a Comment