Ha már van robogónk, használjuk ki! Felcsüccsentünk és a Lonely Beach-től először leszáguldottunk délre, a sziget alsó sarkába egy halászfaluba (Bang Bao). Aranyos, bár ez már "turistaízű volt" ami kis szűzi településünkhöz képest. Vagy 1 km-es móló nyúlt be a tengerre, melyen mindkét oldalon árusok. Van néhány oda nem passzoló is, de ezt már megszoktuk az országban mindenfelé. Például, hogy a tengeri étkezdék és pecabolt között (melyek jogosan találhatók itt) mit keres egy pólókat áruló bolt... Sebaj. Bevásároltunk egy-két szuvenírt, majd megláttuk egy táblán, hogy "SHAKE". Húú, már vagy három napja nem ittunk shake-t, pedig itt nagyon jók vannak. Általában 30-50 baht, itt pedig 20 volt. Kértünk két mangósat. A nő szólt, hogy nincs mangós. Kértünk banánosat. Egy nagy fürt zöld banán volt kitéve, levett róla egy szálat, majd a család egy részét gyorsan elküldte még banánért, meg egyéb alapanyagokért, mert túlzottan nem voltak felkészülve a nagyüzemi termelésre. 10 perc múlva ittuk a jeges, isteni finom frissítőnket. Közben találkoztunk Garfield cicussal, kép mellékelve. Ezután az irányt északnak vettük, hogy a nyugati oldalon elérjük az északi csücsköt, onnan pedig újra délnek haladjunk, csak ezúttal a keleti oldalon, mert sajnos délen nem lehet átmenni keletre. Kár, pedig célunk igen közel lett volna Bang Bao-tól tovább haladva, csupán a hegyeket és az út hiányát kellett volna leküzdeni. Szóval az egész keleti oldalt átszeltük dél felé, de az ég világon semmi nem volt. Ami azért említésre méltó, hogy ez az oldal talán még érintetlenebb, így az erdőségek összefüggő tömböt alkottak, teljesen eltakarva a hegyeket. Így történhetett meg, hogy fáról szedett banánt ettünk, bementünk egy erdőbe, ahol feltételezzük, hogy kaucsukfákat csapoltak. Csak annyit lehet látni, hogy egy réteg kéreg le van hántva kb 40 fokos lejtős szögben, hogy azon az íven le tudjon csorogni az a fehér váladék egy gyűjtőedénybe. Jópofa.
Nagy nehezen végre elértünk a várva várt Long Beach-et a keleti part déli végében. Az utolsó 5 km kínszenvedés, főként robogóval ketten. Óriási emelkedők, lejtők, út néha nincs, vagy félig beomlott nem oly rég, és többször csak föld, kavics van aszfalt helyett. A legdurvább, amikor egy rézsün lehet áthaladni, melyet egy sziklán át vájtak, de az alja is csak maga a szikla egyenetlen maradványa, nincs még csak beton se ráöntve, mint helyenként előtte látható volt. Kicsit már le van koptatva, ettől még kellemesen csúszik is. A lényeg, hogy odaértünk, hála a kis mocinknak. Tényleg megérte, kis édenkert ez is. Semmi nincs, csak egy szép széles tengerpart, bungalókkal és egy vendéglátóhellyel. A közeli 20-30 km-en belül semmi egyéb. Hippi-szerű emberek szigetrésze ez, akik teljes kikapcsolódásra jönnek ide. Semmi infrastruktúra nincs, sőt, még a vendéglátóhely is szünetel 16-18 óra között. A nyugalom és a látvány szavakba nem önthető.
Innen röpke kb másfél órás út következett a vagy 53 km-rel odébb található szállásunkhoz. Hazamenetel előtt beugrottunk egy közeli kis helyi lepattant étterembe, ezek itt a kedvenceim. Ettünk levest, curry-ket pad thai-t és a szomszéd asztalnál feltűnt pár értelmes szó. Két pár volt Magyarországról. Ezt nem hiszem el, tényleg mindenhol ott vagyunk... Kaja után hazamentünk fürdeni, készülődni, mert estére buliszagot szimatoltunk. Először ismét a reggae-étterem-bár-chill-teraszon kezdtünk vodka-redbull-t iszogatni, innen át egy másik aranyos kis bárba. Itt az egyik kiszolgáló egy török srác volt és nagy show-t nyomott pár kollégájával, mert beszállt a hatalmas nádtető alá valami kis cserebogár-féle állat, mely a szárnyait rezegtetve olyan hangot adott ki, amit az őserdőben hallotunk. Baromi hangos, elektromos áramra hasonlító rezgés volt ez, mely szinte teljes mértékben elnyomta a hangszórók amúgy nem halk zenéjét. Vagy negyed órába telt mire kikergették, hatalmas tapsot kapva. Erről a helyről már csak egy lépés volt a mi resortunk bárja, ahol aznap volt a környék bulija, ahová ilyenkor szinte minden fiatal összegyűlik. Voltunk éjjel 1-re vagy 30-40-en. :)
Ittunk-ittunk, buliztunk, jól éreztük magunkat, egy ideig. Viszont egyik pillanatról a másikra, mintha mindkettőnknek valamit tettek volna az italába, kb összeestünk és erőtlenül vonszoltuk magunkat a földön. Idővel annyira magunkhoz tértünk, hogy elinduljunk. Szabi haza is ért, később ráleltem, bár furcsa pózokban. Én a kijáratnál összefutottam a magyarokkal, akikkel jó kis beszélgetésbe kezdtünk, és miután kezdtem újra képbe kerülni, átmentünk együtt még dumálni a reggae-s helyre, ők még iszogattak, én csak egy levest ettem tisztítóként. Eszméletlen jól esett. Ők is Londonban laknak és magyarok, fura egybeesések. Reggel fél 6-re érkeztem a szálláshoz.
No comments:
Post a Comment