Robogót béreltünk ismét. Eddig talán a legjobbat, mert olyan emelkedőn visz fel kettőnket, ahol sok kisbusz és pick-up elkapar. Gyors, fürge, aranyos és a legfőbb, bárhová elvisz! Útlevelem lett ismét a kaució, így 200 baht/nap a moci. Épp csak indultunk a Lonely Beach-től északra, mikor látjuk az út szélén, hogy megint egy majom bóklászik. Megálltunk, Szabi csinált pár képet. Jött elő a többi is, bátorodtak. Annyira közel jöttek, hogy köztünk mászkáltak, a jövő autók miatt se zavartatták magukat. Szabi javaslatára elmentem gyümölcsért. Sajnos mivel ez igen apró, elzárt hely, aznapra a banán már elfogyott, de vettem egy kis szőlőt. Visszamociztam Szabihoz. Mint annak idején az állatkertben állatetetésnél, már mosolyogva téptük a szemeket a fürtről. Kicsit az útmenti bokorból visszahúzódva néztek minket, aztán közeledtek. Egy-két szemet eléjük hajítottunk, és rájöttek, hogy ez jó kis csemege az ottani levelekhez és fűhöz képest. Úgy jöttek, mint a zombik. Én kinéztem egy kisebb méretű majmot, aki félénken figyelte a két ujjam közé szorított szemet és lépdesett felém, én pedig guggoltam. Ebben a pillanatban a fejem felől vágódott le egy állat, én csak felugrottam és utólag éreztem, hogy a kezemből közben kivette a nekik szánt ételt. Úgy betojtam, hogy csak na, ráadásul tényleg tömegesen kezdtek bevenni minket. Átmentük az út másik oldalára, de egy-kettő ettől sem zavartatta magát, jött velünk. Néha csodálkoztak a dudáló autókon, de ennyi. Végül szerencsére mikor mi is beindítottuk a motort, hátráltak és biztonságban ott tudtuk hagyni őket. Óriási élmény volt!!! Egy maki kivette a kezemből a kaját! Egy nappal azelőtt csak a magasból morcosan lenézve láttunk egyet, de ő is csak a szemhéját rángatta idegesen, jelezve hogy nem jó helyen járunk. Most pedig teljes testi kontaktust létesítettem egy hozzám hasonló állattal! :)
A főemlősök harca után felmotoroztunk a Klong Plu vízeséshez. Amennyire Koh Phangan-nál csalódtunk, annyira voltunk itt ledöbbenve a mesebeli környezettől. A motort lerakva a belépésért sajnos fizetni kellett (200 baht/fő). Húztuk a szánkat, de ha már itt vagyunk... Hozzávetőleg 600-700 méteres séta át a dzsungelen olyan méretű fák, bokrok, egyéb növények közt, hogy az ember magát hangyának érzi. Néhol különböző láthatatlan állatok adnak zajt, de olyan fülsüketítően, hogy elnyomják a pár méterre egymástól álló emberek beszédét. Egyszer azt hittük motoros fűrész, aztán, hogy áramdoboz, időnként, hogy maga a predátor, de semmi szemmel észlelhető. Az őserdő zaja. Óvatosan kell lépkdeni, mert hatalmas gyökerek, indák közt mászik az ember és ha az egyik ilyen megindul, az bizony kígyó és nem a barátkozós típus. Felérve a vízeséshez paradicsomi kilátás fogadott bennünket. Mintha egy hegyet csaptak volna ketté, föntről zubog a víz szétválasztva ezzel a háttérben magasodó sziklát, előtte pedig az évmilliók során kivájt kistó-féleségben megy a fürdőzés, melyen folyamatosan ömlik át a legfrissebb víz. Kristálytiszta és persze átlátszó, egész furcsa, hogy nem sós és nem meleg, amihez hozzászoktunk. Ez a folyócska szolgáltatja a sziget teljes vízellátását . Nagyjából ovális alakú a "medence", van ahol csak 30 cm, de beljebb 4-5 méteres a mélysége. Persze ugráltunk össze-vissza, mint a marhák. Vagy 3 órát elvoltunk, csak néztük, ahogy az emberek cserélődnek körülöttünk. Nem akartunk menni, csodás volt. Később lejjebb is sétáltunk, ahol folyik tova a víz apróbb vízesésekkel. Itt is bementünk lehűteni magunkat, meg néztük, ahogy az apró kishalak repkednek felfelé a vízesésben. Úgy úsztak, mintha közben ugráltak volna.
Este kivételesen csak pihenősen ettünk-ittunk, de hamar ágyba bújtunk, kimerítő ez a kirándulás...
No comments:
Post a Comment