2011. jan. 16.
Reggel 8-kor gyülekeztünk az AHU (Afrikai-Magyar Egyesület) irodája előtt. Összeismerkedtem azzal a néhány emberrel, akikkel a következő hetekben együtt utazom. Csaba a névleges vezető, katonaalkat, véresen komolyan veszi az utat. Lehet, hogy igaza, már többször volt... Ő megy elől, vezeti a konvojt egy Mitsubishi A300-assal. Ez egy morcos bika kisbusz négykerék meghajtással, óriási kerekekkel és hatalmas (kb. 15-20 liter) fogyasztással. Én egyelőre Zsolttal vezetek felváltva egy teljesen jó Vectrát. Mögöttünk jön a 19 éves Bence egy Fiat kisteherautóval, amögött pedig Judit egy Audival. Mindig együtt kell maradnunk, várnunk kell egymást, ha bármi gond lenne, a segítség ne legyen messze.
A reggeli eligazításon az is elhangzott, hogy Afrikába átérve ne vagy csak csúsztatva adjunk infót arról, hogy épp hol tartunk. Sőt, néha CB-n, mellyel a 4 kocsi "össze van kötve", majd néha dezinformációt kell szolgáltatnunk. Minderre azért van szükség, mert Villám Géza okosan állítólag tett egy hivatalos nyilatkozatot, mely szerint 100 millió euró értékben megy szállítmány Bamakóba. Ez bizony feltételezést ad arra, hogy potenciális célpont lehet minden egyes versenyben részt vevő jármű. Izgi! :) Bár nálunk a seggünk alatt lévő autókon kívül nincs nagyon más. Igazi izgalom majd Gibraltár és Marokkó táján lesz, ahol csatlakozunk a kamionokhoz. Sebaj, egyszer élünk!
Első nap Genova utánig értünk el. Sajnos csak az átlag 100 km/h-t tudtuk tartani a Mitsu kisbusz miatt. A kocsiban aludtunk. Szörnyű volt egy ideig, de szerencsére Zsoltitól kaptam xanax-ot, ő tudja, hogy kell élni! :)
Jól is jött, mert hiába voltam fáradt, máshogy nem ment volna az alvás.
No comments:
Post a Comment